A Hét összeengedte Grespik Lászlót és Havas Henriket, nyilván valaki azt gondolta, a közszolgának is jár egy kis heti hetes.
Grespik úrról csakis a legmélyebb tisztelet hangján lehet csak szólni, egyrészt senkinek nem hiányzik egy soronkívüli per, másrészt pedig ki merészelne belekötni abba az emberbe, aki pontosan tudja, hogy a magyarok és a japánok DNS-e egyformán söndörödik és göndörödik. (Ha valakinek áthallásai lennének a japán-magyar párhuzamok miatt, az vagy vadmarha, vagy még emlékszik bizonyos, negyvenes évekbeli történésekre, akkor szintén elő lett rángatva a történet.) Tehát ragaszkodjunk ahhoz a hülye kérdéshez, hogy mit keres a közszolgálati tévében egy másik csatornán sugárzott program miatt kirobbant per? Ha arra gyanakodnánk, hogy a nép informálásáról van szó, nos, nem biztos, hogy tuti a válasz, mert mindenféle adatok arra utalnak, hogy az állami adó igen jelentősen lemaradt a kereskedelmi tévék mögött.
Magánvélemény: talán amiatt, mert az MTV a köznépre nem tartozó okok miatt igen erősen támogatja az aktuális hatalmat, hogy óvatosak maradjunk, és egészen finoman fejezzük ki, hogy vajon miért nem kérdeznek vissza a riporterek, ha valamely politikus egetverő marhaságra ragadtatja magát. Azaz: nem emlékeztetik, hogy a tévé nem a politika hitbizománya, tartozéka, nem lehet meghágni, illetve dehogynem, csak az aktusra sokan nem kíváncsiak. Azt most hagyjuk, hogy ehelyett mit néznek, nem ezen a fórumon kell agyagba döngölni Lajcsit, meg Csák Máté mostohafiát, a Norrist, akinek vietnámi darabjai felérnek egy gyöngébb rózsahimlővel.
Hogy a tévé legyűrésében lehet valami, az abból látszik, hogy Grespik úr a békéltető tárgyalása után konkrétan megnevezte, hogy milyen televíziót szeretne. Ha ez nem férne bele az uralkodó kurzus gondolatvilágába, akkor egy felelős egyén elzavarta volna a nyilatkozót a vérbe, kikérte volna a kijelentést a demokrácia nevében. Mivel kikérés nem volt, a polgár gyanakodhat, hogy az efféle kívánságműsor helyénvaló és napirenden van bizonyos körökben.
Arról, hogy a hivatal ne szeressen, hanem szolgáljon, számos publicisztika született, ezeket most nem idézzük, inkább feltesszük a kérdést, hogy mit kell most gondolni a Grespik-Havas, amúgy nem túl magas színvonalú vitáról.
Mintha Pokol Béla mosolygott volna a háttérben egy lemondás és egy kizárás mögött: ez vár rátok, a vélemény hamarosan helyre lesz igazítva, majd meggondolja mindenféle jöttment firkász, médiagenya, hogy mit pofázik, és mit írogat. A hatalom megvédi magát, a hivatalt, a japán-magyar barátságot, most már csak az a kérdés, hogy kik a védett személyek, és mekkora baromságig jár az óvás.
Ha valaki úgy érzi, ilyen dézsát látott már, az rosszra gondol. Ámbár néha az a magánjellegű érzésem támad, hogy a komcsik el sem húztak, legfeljebb átvedlettek, de a gesztusok, gondolatok, indítékok, elvárások ugyanazok.
Hogy igazodjunk egy kicsit: hajrá hivatal. És éljen a központi bizottság!
(krámer)