A tömeges kirajzás a városi (farsanginak nem nevezhető) bálon az idén elmaradt. A farsang szellemeivel azonosulni kívánó szombathelyiek (ha kerestek) másutt találtak (vagy találnak) megtisztulást.
A spontán érdeklődő, mulatni vágyó polgár kevés, a helyi intézményvezetők, médiaguruk és városatyák java azonban itt reprezentál. A fiatalok A történelmi időket idéző megnyitót a város polgármestere, a tósztot pedig a bál díszvendége, a "legnagyobb szombathelyi politikus" dr. Hende Csaba, az Igazságügyi minisztérium államtitkára mondott.
Az álarcoskodás maskara nélküli, és az idén az elvegyülés, a puritán elegancia és a szolid smink van divatban. (Kivételt csak az a hölgy képez, aki nem átallott éjjeli lepkére hajazó köntösben, fodros miniszoknyában megjelenni.) A hölgykoszorú egyen-feketében hódít, a passzos nagyestélyik keveset takarnak, ujjatlanok és flittertelenek. (Talán ha több fiatal, több arany csillogás is lett volna).Az uraknál a fekete zakó elnyűhetetlen, nyakkendő van, egyszínű sötétben.
A szórakoztatás a szokott menetrend szerint halad: nyitótánc, majd hangulatjavító és oldó-szerként a Cotton Club Singers dalol. A volt Jazz+Az Orsijával kiegészült csapat fél-playbackben nyomja, a közönség tánc helyett az előadást szemléli. Éjfél után a Savaria táncklub következik, a latin bemutatójukkal karneváli hangulatot hivatottak teremteni. Utoljára a tűsarkús csöppségek (bár ágyban lenne a helyük) lelkesek és odaadóak, utánuk össztánc következik, aki él és mozog, reggelig vigad. Az élő és discó zenénél is azonos a jelszó: örökzöld és nosztalgia.
| Az első-és utolsó bálozók:
A mulató: Pál éjfélig feszült, csak társalog. Az asszonyra gondol, aki idecibálta, most megy a Heti Hetes, morgolódik. A vörösbor azonban meghozza a várt hatást, éjfélkor táncba viszi asszonyát, egy évig nem panaszkodik, gondolja naivan. Pörögnek, lökdösődnek, dalolnak és nevetnek. A kikapcsolás végül sikerül, másnap délig üzemen kívül, tartalékon működik. |
A dolgozó: Géza a kakasülőre került, a vacsora nélkül mulató jegyesek közé, távol a meleg baráti kézfogásoktól és üdvözlő mosolyoktól. Őszes fürtjeivel nemrég fodrász foglakozott, készült, otthon listát készített arról, hogy kivel kell neki itt most barátilag összefutnia. Jókisfiú-mosollyal arcán, alkohol nélkül mulat. Tánccal sem vegyül, könnyed, felelőtlen részegeskedők korpájába nem keveredik, inkább szimatol, a lépcsőn fel-le szambáz, képviselőket szaglász. A városi bál számára a lehetőségek, a még ki nem aknázott illúziók kavalkádja, jelszava: nyomulni és nyomulni. Asszonya a kellék, a könnyed csacsogó, a figyelemelterelő.
A vállalkozó: Tibor a nagy tükör előtt pocakját lesi, majd szakállát fésűvel igazgatja. Őszül. A lentiek közül való, a drágább jeggyel érkezett, amihez estebéd is járt. Elégedett, a vacsorát kielégítőnek tartja, bár a bort kicsit drágállja. Ötvenes, enyhén becsípve és szerelmesen. A kiválasztott fiatal és vörös, titkárnők gyöngye, a legjobb hús, gyorsfagyasztott mosollyal és fiatalsággal az arcán. Tibor kicsit azért félti magát, sok ez a tánc, a magas vérnyomása is aggasztja. Elgondolkodik, még egy heves csárdás, és neki annyi. Rágyújt. Vár: párja fél órája a mosdóba zárkózott, vajon, mit tetvészkedik annyit (?).
A politikus: János feled, bort iszik, pedig sörre vágyik és tarhonyára, legszívesebben az asztal alá bújna, ezt nem teheti, hát álmodozik. Egy lakatlan dél-amerikai őserdőben jár, hallja, lába alatt az aljnövényzet zizeg. Látja, oldalt, a pálmafa tövében vízesés, az erdő sűrűjéből azonban hirtelen egy gorillacsapat közeledik felé. Sörétes puskáját vállára emeli és lő. (A táncolókat nézi, sorra veszi őket és lő. A feleségeket életben hagyja, büntetésből.) Eszmél, Géza közelít, mosolyog, a bombára gondol, amit a repülőgépen felejtett.ps
