Akár sikersztori is lehetne a történet, melynek végének a szombathelyi önkormányzat az elsők között szerezte meg a helyi repülőteret. Ám nagy kérdés, hogy a honvédségtől az ÁPV Rt.-én keresztül megvett területtel mit kezd a helyhatóság?
A pályázati kiírásban ugyan szerepelt, hogy itt tizenöt éven át reptérnek kell lennie, ám a Nyugat úgy tudja: a végleges adásvételi szerződésből kikerült ez a passzus. Talán nem véletlenül: ha a városatyák legalább középnagyságú gépek fogadására alkalmas repülőteret szeretnének, akkor az óvatos becslések szerint is több milliárd forintot emésztene fel a fejlesztés. Márpedig erre sem a városnak nincs ennyi pénze, de az is kérdéses, találnak befektetőt, aki mesésnek tűnő összeggel beszáll a buliba.
A lobbizás az alpolgármestereknek jutott
Pedig a story egészen jól indult. Az előző ciklusban László Győző alpolgármester, exkatona és a privatizációs miniszter, Schumann György személyes barátja négy éven át harcolt azért, hogy a Magyar Honvédség tulajdona fillérekért az önkormányzathoz vándoroljon. A mutatvány nem sikerült, a szoclib önkormányzat el, jöttek a polgári erők és dr. Prugberger Emil (Prugi) elődjétől egyebek között ezt a gondot is megörökölte.
Ugyan az elmúlt két évben történt egy s más reptér-ügyekben, a derék alpolgármester nem hátrált meg, és szívósan járt a fővárosba tárgyalni. Pedig időközben volt egy grosspetersdorfi akció, amely helyi népszámlásába torkollott. Az ottani, felerészt uniós pénzből megépülő reptér sorsa egy szavazaton dőlt el, s állítólag a brüsszeli nagyuraknak nem tetszik ez az arány, és erősen fontolgatják, hogy ilyen mérvű zöld ellenállás mellett érdemes-e belevágni a beruházásba
Vetélytársak bőven vannak
Másrészt a Honvédelmi Minisztérium döntött a pápai reptér bezárásáról, így Nyugat-Magyarországon Sármellék mellett még egy bázis található, amely sokkal fejlettebb, mint a mi kis szombathelyi füves leszállópályánk. Persze, mint a mesében, itt is megjelenhet egy multinacionális vállalat, amely azt mondja: két éven belül adok 300 millió forintot, hogy építsetek betonpályát, kivilágítást és hozzá technikát, csak azért, mert az én érdekem úgy kívánja. De ez a csoda nemrégiben a közeli Zalaegerszegen már megtörtént, és kevés az esély arra, hogy a Flextronics Szombathelyen is százmilliókkal ajándékozná meg a várost.
S arról már nem is érdemes szólni, hogy a régióban van egy Pér nevezetű helység, ahol kész kiviteli tervek, valamint a háttérben igazi befektetők állnak, s csak idő kérdése, mikor lesznek tiszta tulajdonviszonyok és valódi reptér. A hírek szerint Fertőszentmiklóson is van egy másik, igaz osztrák kézben lévő repülőtér, tehát aki a régiónkba akar leszállni, annak hamarosan a soknál is több választása lesz. Végezetül ne feledjük a polgári erők ígéretét: az A2-es sztráda hamarosan gyorsforgalmi úttal kapcsolódik Szombathelyhez. Akkor pedig egy jobb autóval akár egy órára leszünk a bécsi reptértől.
Milyen lehetőségek maradnak?
Visszatérve a kezdetekhez: azért nem ártana egy reptér ennek a városnak, ahol a sportrepülők mellett kis utasszállítók akár éjszakai is landolhatnának. Persze ezt nem az adófizetők pénzéből kellene megvalósítani. A hírek szerint az orosz államadósság ügye azért rendezetlen, mert nincs fizetőképes áruja az orosz medvének. Mi lenne, ha vasi országgyűlési képviselők orosz reptéri technikáért lobbiznának, vagy ügyes helyi politikusok megkörnyékeznének néhány nagy külföldi céget, hogy az idő nekik is pénz, s ezért nekik is megérne valamennyit, ha helyben lenne egy reptér.
Ostffyasszonyfa példája azt bizonyítja, semmi sem lehetetlen. Az osztrákok, akik megépítették a ringet, repteret is akartak maguknak. A Nyugat úgy tudja, hogy a második vasi reptér megvalósulása egy csökönyös földtulajdonoson múlott, aki a ringgel szembeni területét nem akarta elkótyavetyélni.
Ki tudja, talán nincs is olyan nagyon messze Ostffyasszonyfa Szombathelytől, ezért talán itt is megérné pár százmillió forintot költeni arra, hogy a motorőrült milliomosok repülővel érkezzenek Vas megyébe.
Somos Zsolt
