A májgombóc leves ugyanúgy gőzölgött, mint máskor, a rizzsel körített rántotthús is könnyen lecsúszott a torkokon, és a saláta is igazán finom volt...Pedig a vasárnapi ebédnek is beillő étkeket ezúttal egy rab rittyentette össze, és az ebédlő ablakát is vastag rács védte...
A vasi politikusok hétfőn a szombathelyi börtönben költötték el ebédjüket. Persze nem csak étkezni mentek az intézménybe, hanem azért, hogy meghallgassák a parancsnokot, és az ország börtönparancsnok személyes megbízottját arról, milyen az élet a rácsok mögött.
Innen nem szöknek
A szombathelyi műintézmény több mint százéves, tudtuk meg Rákli Ferenc börtönparancsnoktól. Az épületet 1887-ben avatták fel és azóta lakja hol több, hol kevesebb fogoly. Általában félezer elítélt töltötte büntetését, a Horthy-korszakban valamivel többen voltak, teltházzal a háború után működtek, amikor a padlókon aludt a mintegy 900 rab többsége. 1949 után állandósult a hozzávetőlegesen háromszázas létszám. S bár 1990 után megállapították, hogy a szombathelyi börtön 113 személyes, a honi viszonyok között nem számít zsúfoltnak a maga másfélszeres telítettségével. Ma már a történelem homályába vész az utolsó sikeres szökés emléke, hiszen utoljára 1948-ban sikerült innen megpattannia élő emberfiának. Bár, mint azt a parancsnok elmondta, számon tartanak egy hetvenes évekbeli szökésfélét is. Akkor a büntetőügyben lefogott elítéltet polgári ügyben kísérték át a bíróságra, ám az félrelökte őreit és elfutott. De csak a megye házáig jutott... A szombathelyi börtön történelméhez tartozik az is, hogy 1957-ig kizárólag női elítéltek lakták, innen eredeztethető a még működő konfekcióüzem, ahol most is dolgoznak az elítéltek. Akik közül néhányan a híressé vált EVSZ fokozatban járhatnak ki munkahelyükre, a határőrségre. A pesti és a vasi viszonyok közötti különbségre jellemző, hogy errefelé nem lövik le azt a három-négy rabot, aki a határőröknél az udvart rendezgeti...
Hiánycikk a fegyőr
Ha a képviselők eddig nem tudták volna, most megismerhették a szomorú valóságot: nincs utánpótlása a fegyőröknek. A múlt évben pánikszerűen nyugdíjba vonult börtönőrök (akik idegi alapon adták be a kulcsot, de ennek valójában az volt az oka, hogy a később életbe lépő szigorítások miatt megérte nekik nyugállományba vonulni) helyére újoncok a különböző szinteken esnek ki. Tízből öt az egészségügyi vizsgán, a maradék fele az erkölcsi szűrőn. Nem igazán jó ajánlólevél a büntetett előélet, hallottuk. Erre poénnal feleltek a képviselők: legalább van helyismeretük...
A rácsok mögé számítástechnikust, könyvelőt a legnehezebb csábítani. Ez olyannyira nem sikerül, hogy a rendszergazdának, vagy főkönyvelőnek csak pályakezdőt tudnak alkalmazni, aki persze mihelyst megszerzi a gyakorlatot, azonnal továbbáll.
A börtönben három és fél nevelő foglalkozik az elítéltek lelkivilágával. Félállásban egy katolikus atya tevékenykedik, akinek legnagyobb érdeme, hogy tud hallgatni. Mármint meghallgatni a rabok sirámait...
Aztán arra is fény derült, miért nincs kábszer a szombathelyi börtönben. Az igaz, hogy országos viszonylatban is megdöbbentően eredménytelen a felderítés (tavaly írd és mond, Magyarországon mindössze háromszor találtak drogot a rács mögött), de a vasi elítéltek még ennél is fegyelmezettebbek. Persze jó okuk van rá. A vámosok, rendőrök kábítószer kereső kutyusai rendszeresen itt tréningeznek...
Mi lenne, ha pénz lenne...
A beszámoló végén szó esett a Romkert kapujának tervezett átépítéséről. Ebből következően a börtön bejáratát is csinosabbá kellene tenni, másrészt a Romkert felőli cellák elé - ahogyan a parancsnok fogalmazott- "kilátásgátlókat" kell felszerelni. Ugyanez lehetne az épület másik oldalán tapasztalható be- és átkiabálások ellenszere. Mármint ha lenne rá pénz.
De erre csupán leheletnyi a remény. Eddig minden évüket adósságokkal együtt kezdték a büntetés végrehajtási intézetek. Hosszú idő után tavaly először fordult elő, hogy a kormány a tartalékalapból egyenesbe hozta a börtönöket. A szombathelyiek is tartoztak jó néhány beszállítóknak, akik türelmesen vártak egy-kétmilliójukra. Más nem tehettek, hiszen legfeljebb pereskedhettek volna, akkor pedig az ítéletig se pénz, se megrendelés.
Végezetül említsük meg azt a nyolc képviselőt, aki Markó Péter közgyűlési elnök mellett meg belekóstolt a börtönéletbe: Bebes István, dr. Gyimesi József, Sági József, dr. Györkös Péter, Kovács Ferenc, Németh Zsolt, Pusztai Gyula.
És essen szó arról is, hogy a város képviseletében dr. Prugberger Emil alpolgármester jelezte, késni fog, ám arról, mennyit, nem sikerült meggyőződnünk, mert két órával a kezdés után mi eljöttünk.
Somos Zsolt