Mint egy padláson a limlomok között, leporolhatjuk Rónaszéki Linda köldökgombokból, színes kavicsokból, felhőjátékaiból, kékes színfoltjaiból szőtt angyali birodalmát. Elég leemelni a grafikák mellé akasztott nagyítókat, velük felfedezhetjük a kisméretű művekben rejtőzködő arcokat, kinyílik egy új dimenzió: a sosemvolt mesék tiszta kéksége.
Linda 5 éve tartozik Kőszegnek ezzel a kiállítással, amióta itt él a városban.
Meséli nevetve, eddig a helyiek jobbára csak perecért futkosó anyukaként ismerték. Két éve tanít a Jurisich Miklós Gimnáziumban, rajzot, művészettörténet és médiát, előtte a szombathelyi Bolyai Gyakorlóban dolgozott. Tagja és segítője a Kőszegi Művészei Egyesületnek. Ők szorgalmazták, hogy legyen végre ez a kőszegi bemutatkozás. Összegző tárlata egy hete nyílt, meseszép már a címe is: Csendzápor.
- Vártam, milyen színű felsőben érkezel, lefogadtam volna, hogy kékben. Miért épp ez lett a kedvenc színed?
- Az eső, a lélek, a felhők színe, a csenddé, a szomorúságé, ugyanakkor az álmodozásé is. Nekem ez mind a kék. Szeretem a mélységét. Van egy szép türkizkék festékem, elválaszthatatlanok vagyunk. Egy ideje ezzel festek.
Amikor kislány voltam, a húgomat állandóan kékbe öltöztették, nekem maradt a piros. Talán illett a természetemhez. Sokáig nem is hordtam kéket, nem volt ilyen színű ruhám, aztán ahogy öregszem, azon kapom magam, hogy minden körülöttem kék és lila. Lecsendesíti a bennem nyugtalankodó érzelmeket.
- Feltűnt egy kép a hátsó teremben, amin egy hintaló is szerepel: kékjeidnek mennyi árnyalata van. Egyik vidám, a másik szomorú.
- Ez a kedvenc képem:) Otthon ugyanígy ki van kifüggesztve a falra, mellette lóg egy nagyító. Egyébként nemcsak kékekkel, néha okkersárgákkal, zöldekkel is játszom, bekéredzkednek még a felhőkbe is mindenféle árnyalatban:)
-Grafikáidban ott a játékosság, a vidámság és az álmodozás, meg sok apró gondolat-jel.
- Elsőre fel sem tűnik az embereknek, de ha nagyító alá veszik, látják, hogy hemzsegnek a mesebeli, szürreális alakoktól, amik észrevétlenül megállítják az időt. (Legalábbis titkon ebben bíznak.) Akkor tűnik fel számukra, hogy az a miniatűr folt, amikkel már percek óta „vacakolnak”, nem csupán folt, hanem egy város.
- Nem tudom, láttam-e már nálad kisebb méretben festő alkotót. Tényleg, nagyítóval készíted ezeket az akvarelleket?
- Nem, ezt többen is megkérdezték már, de nem. Először, amikor kitettem az első nagyítót a képeim mellé, még csak egy jó ötletnek tűnt, most már elmaradhatatlan kellék. Egy jópofa jelkép lett nálam. E nélkül, a méret miatt talán messziről konstatálnák, hogy jól van, színfoltok. Nagyító alatt azonban ezernyi apró részlet, figura rajzolódik ki. Arra kényszeríti a nézőt, hogy közel menjen a képekhez, időzzön benne kicsit.
- A mérettel egyenes arányosságban nő a rá fordított idő?
- Ebben az esetben igen. Egy gyorsan száradó technika alkalmazásánál, mint az akvarell gyorsan is kell dolgozni, és könnyednek kell maradni. Előzetesen vázlatokat sem készítek. A munkafolyamat úgy megy nálam, hogy felvizezem a papírt és útjára engedem a színfoltokat. Várok, míg kirajzolódnak a rések és a foltok, meglátom bennük a történetek szereplőit, amiket aztán tűecsettel kibontok.
- Nem tervezgetsz előre.
- Többnyire felületjátékok ezek, meglátom bennük a formákat, aztán kiszabadítom őket a papírból. Van, hogy elég ehhez tíz perc és máris kész egy kép, van, amikor kell hozzá egy óra is. Látom előre, amit meg szeretnék festeni.
- Kisgyermekes anyaként, tanítás mellett mikor jut időd alkotni?
- Amikor a kisfiam alszik:) Régebben még hétvégente is, amikor ebéd után aludt, most már ilyen nincs. Viszont olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a gimnáziumban péntekenként kaptam egy alkotónapot, akkor nem dolgozom, így van lehetőségem festeni.
- Felhőpamacsok, szárny nélküli angyalok, ruhásfiókból előkandikáló zoknisárkány. Nálad mindenből mese lesz?! Ez azóta van benned így, amióta gyermeked van?
- Egyáltalán nem. Weöres Sándortól tanultam, hogy a mesében hinni kell. Mindegyik képemnek valóban van egy kis története is, ami csak úgy, mint maga a kép, teremtődik, kialakul. Tudok róla mesélni, nyilván az életem metamorfózisa is, élmények kivetülései. A találkozások nagyon hatnak rám, nem egyszer megtörténik, hogy a megismert személy arcvonásai váratlanul megjelennek egy felhőben, egy alakban.
A szimbolizmust, szürrealizmust nagyon szeretem, nem véletlen, hogy visszatérő elem nálam az üveggolyó, az erdő, a hajó, mostanában pedig azt veszem észre, egyre gyakrabban rajzolok varázslókat. Talán Csáth Géza miatt, újabban megint többet olvasok tőle, és így működik az agy...
Imádja az irodalmat, meglátszik ez már a címadásán
Mint egy-egy vers, olyanok, jó ízlelgetni őket, „Köldökgomb távozó lélekmadárral”, „Vízen álmodók”, de előszeretettel készít Pilinszky- és József Attila illusztrációkat is. Ír meséket, verseket, de hozzáteszi, ez utóbbiak többnyire a fiókban maradnak. Egy mesekönyve már megjelent, próbálja maga terjeszteni, a címe „Mese a zoknisfiókból”. Aki látta, kedveli, de vidékről érvényesülni nem olyan egyszerű.
Linda tárlata egyfajta összegzés, az első teremben a korai olajfestményekkel nyit, süteményes csendéletek, majd feltűnik egy-két kőszegi városrészlet színes akvarelleken:
- Ezek jóval régebbiek. A köldökgombok 5-10 éves munkáim, a víz és a levegő elemeivel. A felhőjátékok az elmúlt 2-3 év termései, ezekben ott az ég és a víz. Még tartozom a földdel. Weöres Sándor vers-illusztrációkkal is készülök, aminek a központi témája, színeiben is a föld lesz.
Mindig is izgatták a felületjátékok, így születtek a kéreg korongok, a festett színes kavicsok. Most újabb felületekkel szeretne tovább játszani, lehulló vakolatokkal, padló erezetével...
Linda másik nagy szenvedélye a tanítás
Erről is szeret hosszasan mesélni, ez is egy napi 24 órás szakma, nem lehet kikapcsolni, a gyerekekkel együtt kell lélegezni akkor is, ha nincs történetesen rajzórájuk. Sokféle mestert említ, hiszen tanult a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában, aztán Szarvason és Pécsen az egyetemen, de a rajztanítás szeretetét, azt Biczóné Pasku Katalintól kapta, nála volt gyakorlaton, ő gondolta elsőként, hogy a „tanárság” neki való.
Lesz folytatás?
Felhővadászat című festményéből a megnyitóra Bokányi Nóra ruhát tervezett. A MOME-n tanuló fiatal iparművész ugyanis felfigyelt a munkáira, megtetszettek neki a színei, amiből most felhős kollekció készül, remélhetőleg.
- De nem szeretek megerőszakolni semmit, ezek a munkák csak jönnek, szerintem megtalálnak bennünket. Épp ezért a sok teendő mellett örülök annak, hogy ezek megszülethettek, s most együtt láthatom őket. Lendületet ad a folytatáshoz. A ruhákat pedig rettenetesen várom.
Végezetül mit üzen Linda azoknak, akik március végéig betérnek „csendzáport nézni, a kőszegi vár galériájába?!
- Azt szeretném, hogy ha valaki bejön, úgy jöjjön, mintha egy kertbe térne be. Ahol szemlélődik, engedi, hogy nyakába hulljon a csendzápor. Én azzal próbálok provokálni, hogy szándékosan kis méretben festek. Ez a kiállítás most olyan mint én, kék, merengő, szomorú, nem harsány, nagyon személyes. Vagy fordítva. Lényeg: önazonos, s ez szerintem a legfontosabb…
