Nagypéter Szabolcs okleveles építész számára Szombathely nem szülőváros, mégis meghatározó része az életének. Szentesen született, majd 11 éves korában költözött családjával Szombathelyre, ahol gimnáziumba is járt. Már gyerekként foglalkoztatták a város ókori gyökerei, az egyetemi évei alatt pedig egyre inkább tudatosult benne, milyen különleges örökséget jelent a romkert és az egykori Savaria.
„Nagyon meghatározó volt számomra, hogy Szombathelynek ilyen hatalmas ókori történelmi jelentősége volt” – fogalmazott lapunknak Nagypéter Szabolcs, aki azután keresett meg minket, hogy cikket írtunk arról 
Miért nem látható a szombathelyi Romkert mozaikja, amely a város legnagyobb turisztikai làtványossága lehetne? August 10. 07:06 , milyen régóta nem látható a Romkert híres mozaikka. Mint mondja, azóta is foglalkoztatja a város római múltja, különösen annak fényében, hogy Szombathely alatt máig jelentős régészeti emlékek húzódnak. Ezek közül azonban szerinte különösen fontos a romkert, hiszen itt kézzelfoghatóan jelen van a város több mint kétezer éves történetének egy darabja.
Az építész számára anno a Romkertben látható Aula Palatina mozaikja jelentette azt a pontot, ahol az ókori örökség és a kortárs építészet találkozhat. A mozaik ugyanis nem csupán egy értékes régészeti lelet, hanem annak bizonyítéka is, hogy Savaria a Római Birodalom egyik jelentős városa volt. Szabolcs szerint ezért különösen fontos kérdés, hogy ez a páratlan érték miért nincs ma az eredeti helyén, a romkertben bemutatva.
A diplomaterv témáját végül éppen ez a gondolat indította el: mi lenne, ha a mozaik visszakerülne oda, ahol egykor megtalálták, és ehhez egy olyan építészeti környezet jönne létre, amely hosszú távon képes megóvni és bemutatni?
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Exploratív Építészeti Tanszékén elkészített diplomaterv azonban ennél jóval többről szól. Nagypéter Szabolcs nem az egykori Aula Palatina rekonstrukcióját tervezte meg, mert szerinte a rendelkezésre álló régészeti és történeti ismeretek nem teszik lehetővé egy hiteles rekonstrukció megalkotását. Ehelyett kortárs építészeti eszközökkel helyezné vissza a mozaikot eredeti környezetébe, miközben egy új látogatóközponttal és a teljes romkert revitalizációjával is számol.
A terv egyik különlegessége, hogy a jelenlegi romkerti épület átalakításával és bővítésével hozna létre látogatóközpontot. Szabolcs szerint ugyanis egy önmagában álló védőcsarnok nem oldaná meg a romkert problémáit: olyan helyet szeretne létrehozni, ahol a látogatók nemcsak megnézhetik a mozaikot, hanem átfogó képet is kaphatnak Savaria történetéről.
A koncepció ennél is tovább tekint. A diplomaterv egy olyan jövőképpel számol, amelyben a jelenlegi Ady téri buszpályaudvar megszűnik, és a terület felszabadulásával a romkert szorosabban kapcsolódhatna a városi szövethez. A cél egy városi régészeti park kialakítása, amelyben zöldfelületek és az egykori Borostyánkő út nyomvonalának kortárs megidézése is helyet kapna.
A teljes elképzelés megvalósítása természetesen ma még inkább vízió, mint konkrét beruházás. Nagypéter Szabolcs saját becslése szerint a teljes projekt nagyságrendileg 8 milliárd forintos fejlesztést jelentene, amelyhez állami, európai uniós vagy befektetői forrásokra lenne szükség.
Hogy pontosan hogyan nézne ki mindez, és miként kerülhetne vissza az Aula Palatina mozaikja eredeti helyére, arról maga Nagypéter Szabolcs írt részletesen, amelyet alábbiakban változtatások nélkül teszünk közzé:
A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert revitalizációja.
Hogyan integrálható egy kétezer éves romokat tartalmazó régészeti lelőhely a modern városszövetbe? A szombathelyi Romkert revitalizációját célzó diplomamunka Pannonia legnagyobb egybefüggő mozaikpadlójának in situ bemutatását, valamint a terület teljes megújítását, urbanisztikai újrakapcsolását tűzte ki célul.
A terv a történeti rekonstrukció illúziója helyett egy absztrakt, kortárs védőépülettel látogatóközponttal és az egykori Borostyánkőút aktív gyalogos tengelyként való újraélesztésével adja vissza Savaria császári örökségét a mindennapoknak.
Szombathelyiként régóta foglalkoztat, miképpen lehetne átélhetőbbé tenni, megújítani a Romkert területét.
Szombathely történelmi magjában, a Járdányi Paulovics Istvány Romkertben találták meg Pannonia legnagyobb ismert egybefüggő mozaikpadlóját, amely jelenleg méltatlanul, egy múzeumi raktárba zárva pihen. A diplomamunka célja nem csupán a felbecsülhetetlen római kori lelet eredeti helyén történő bemutatása, hanem egy olyan kortárs védőépület megformálása, amely az ókori tömeg rekonstrukciójának illúziója nélkül, absztrakt eszközökkel képes megidézni az egykori Aula Palatina grandiozitását, jelentőségét.
A raktárba zárt identitás
A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert Magyarország egyik jelentős, ugyanakkor jelenleg mélyen alulértékelt régészeti lelőhelye. Szombathely, az ókori Savaria, kétezer éves történeti kontinuitásának sűrítménye ez a terület. Találhatóak itt kora és késő római kori romok, karoling kori és középkori romok is.
A romterületek azonban nem konzerválhatóak önmagukban, elzárt „időkapszulaként”; a városszövetbe való funkcionális visszacsatolásuk nélkül elveszítik identitásképző erejüket.
A tervezési terület origója az ókori Savaria legkiemelkedőbb emléke, az Aula Palatina és annak világhírű mozaikpadlója. A Római Birodalom fennállása alatt mindössze négy olyan helytartói palota (Palatium) épült, amely császári rezidenciaként is funkcionált – ezek egyike a savariai komplexum volt, melynek falai közt nagy valószínűséggel Constantinus, I. Constans és I. Valentinianus császárok is megfordultak.
Az épületből feltárt geometriai és növényi motívumokkal díszített mozaikszőnyeg Pannonia tartomány máig ismert legnagyobb egybefüggő mozaikfelülete volt. Világviszonylatban is kiemelkedő értéke ellenére a lelet – a helyszíni védelmi infrastruktúra hiánya és korábbi súlyos állagromlása miatt – jelenleg a Savaria Múzeum raktárában van, elzárva a látogatók és a nyilvánosság elől. A diplomaterv fő szellemi célkitűzése az, hogy felhívjam a figyelmet e műkincs és az egykori Savaria jelentőségére, fontosságára.
A léptékválasztás dilemmája
Egy ókori, reprezentatív csarnok töredékesen fennmaradt padlózatának védőépületet emelni összetett feladat. Az egykori Aula Palatina magassága meghaladhatta a 20 métert. A kialakult, kortárs városképbe azonban semmilyen esetben sem idézhető vissza az eredetinek vélt monumentális antik tömeg, hiszen az elnyomná a székesegyház városképi dominanciáját, felborítaná a város léptékeinek egyensúlyát, és ellehetetlenítené a szomszédos kollégium épületét.
A megoldás tehát nem a fizikai rekonstrukció. Annak érdekében viszont, hogy a látogató számára egyértelművé váljon a tér egykori kiterjedése, a mozaikot szigorúan egyetlen összefüggő, nagy beltérben kell elhelyezni – elkerülve a korábbi, Lux Géza-féle védőépületekre jellemző széttagoltságot. A lelet jelentősége megköveteli, hogy az egész egykori tér érzékelhető legyen egy olyan új, kortárs réteg hozzáadásával, amely tiszteletben tartja a meglévő értékeket, de a mai kor funkcionális és esztétikai nyelvén fogalmaz meg válaszokat.
Absztrakt tér, mint kortárs válasz
A koncepció alapja az a felismerés volt, hogy a sok évszázadnyi egymásra rakódott rétegből gondosan kell kiválasztani azt, ami kiemelésre érdemes. A tervezett védőépület belső tere szándékosan letisztult, így biztosítva a mozaik megkérdőjelezhetetlen elsődlegességét. A védőépület egyfajta absztarkt, kortárs burokként funkcionál a mozaik és az Aula Palatina falromjai körül, így kontrasztot képezve és kiemelve azok jelentőségét
Major Zoltán építész opponensi véleményének részlete a tervről:
„Mi fontos valójában az egykori szombathelyi Aula Palatina épületéből? Mi az, ami reprezentálja az egykori teljességet: a faltöredék, a mozaiktöredék, az egykori tömeg, az egykori atmoszféra, az útvonalak, a térben rögzülő társadalmi hierarchia?”
„Absztrakt mozaikpadló, absztrakt fényfal, absztrakt a mennyezet is, a kazetták idézete. Ebben az absztrakt térben lebeg a mozaik. Ez így számomra egyszerű és teljes. Minden újabb fal, anyag, gesztus, szerkezet hozzátehet a narratíva bővítéséhez, de csak addig, amíg megőrzi a mozaik elsődlegességét.”
„Sok év egymásra rakódott rétegeiből – a jelent is beleértve – kell kiválasztani azt, ami kiemelésre érdemes, és eldönteni, milyen részletezettséggel jelenjen meg.”
„…kérdéseim ellenére azt gondolom, hogy a tervező átlátja és ismeri ezeket a rétegeket, és igyekszik óvatosan, tudatosan válogatva olyan döntéseket hozni, amelyek a koncepció belső következetességét erősítik. A terv különösen értékes abban, hogy nem a rekonstrukció illúzióját keresi, hanem a kortárs építészet saját eszközeivel próbál kapcsolatot teremteni a hely múltjával. A részletezettsége kiemelkedő, a műszaki megoldások alaposan kidolgozottak és elegánsak. Mindezek mellett a terv legnagyobb erénye talán az, hogy valódi gondolkodásra késztet: nem lezárja, hanem megnyitja a Romkert értelmezésének lehetőségeit.
Küszöb a jelen és a múlt között – A látogatóközpont
A grandiózus védőépület mellett a Romkert revitalizációjának elengedhetetlen kulcseleme egy új látogatóközpont, amely egyfajta fizikai és szellemi küszöbként finom átmenetet képez a pezsgő városszövet és az ókori lelőhely között.
Építészeti megformálása tudatosan semleges marad, alárendelődik a védőépület dominanciájának, ugyanakkor vizuálisan rokon is vele. Letisztult, racionális terei magukba foglalják a szükséges kortárs múzeumi funkciókat, kiállítótereket, konferenciaközpontot, irodákat, souvenir boltot. Nem csupán egy látogatóközpont, hanem az a hiányzó infrastrukturális láncszem, amely átfogó alapismereteket nyújt a helyszínről a látogatóknak, valamint biztosítja a Romkert organikus és működőképes becsatolását Szombathely mindennapi vérkeringésébe.
A Borostyánkőút újraélesztése
A lelőhely szintén kiemelkedő emléke a Borostyánkőút fennmaradt kereszteződése, amely a tervben puszta leletből ismét aktív városi szövetrésszé válik. A koncepció ezt az ókori nyomvonalat teszi meg a terület fő gyalogos tengelyévé: az út határozott gesztussal, szó szerint átvágja a látogatóközpont földszintjét, ezáltal kijelölve a komplexum természetes főbejáratát a jelenlegi Ady téri buszpályaudvar felől.
Annak érdekében, hogy a Romkert megszűnjön elzárt zárvány lenni, a felélesztett Borostyánkőút megnyílik a mindennapi átmenő gyalogos forgalom számára is. A történelmi úthálózat hiányzó szakaszait a terv kortárs építészeti eszközökkel, finom absztrakcióval egészíti ki, így az ókori tengely nemcsak a múltat idézi meg, hanem egyetlen határozott mozdulattal fűzi vissza a lelőhelyet Szombathely vérkeringésébe.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
