Élettársi állapot nem állapot, oktat a nyugdíjas népszámláló, ünnepi asztalunkra hasalva, kabátosan, szemén az üveggel. Monológ következik, mély átéléssel ecseteli a házasság szentségét. Majd leendő esküvőnk időpontja után érdeklődik, aztán röviden értékel: az márpedig kell.
Közvetlen a viszonyunk, öt perce, hogy találkoztunk, ő magabiztosan tegez. Személyiségi jogaim? Születési hely és dátum alapján beazonosítható vagyok, betéti társaságuk székhelyének pontos címe alapján lekövethető. Erről ennyit. A velem egy lakásban élő személy azonban végképp megpecsételte falubéli hírnevünk alakulását. Megtudjuk, egy 98 százalékban római katolikus - Szombathelyhez közeli - településen istenkáromlás megtagadni a választ arra kérdésre, amely vallási hovatartozásunkat firtatja. Az élettársam, amely fogalom egyébként az egy lakásban élő személy megnevezései közt nem szerepel, megtagadta eme egyébként csöppet sem kínos kérdést. Kaptunk is a fejünkre, lett rögtön Szent István, meg ezeréves magyar nemzetállam, meg büdös mocskos kommunistázás, meg részünkről feltételezett Kádár-imádás. Az elítélt társ védőbeszédet tart, Kádár időszakában még katolikusnak vallotta volna magát, de most, amikor válaszát szintén politikai célokra használják majd fel, ő inkább megtagadja azt. Különben, bármily tisztességes családban nőtt is fel, nem részesült vallásos neveltetésben, akkor minek hazudjon. Jön az alku, a népszámláló felállva agitál, továbbra is a katolikusra szavaz, de mindhiába. Kiátkozottak lettünk. Kettős bűn terhe alatt kell eztán élnünk, mondja. (Abszurdum, Örkény dörzsölgeti sosemvolt szakállát.) A kerek zsírfoltos kőkemény arc csak kinyilatkoztatásomra enyhül, bevallottan református vagyok, ez már valami, könyveli, az is történelmi. A mi Viktorunk is az, tehát azt nem kell szégyenleni. Nyugtatom magam, mégsem ildomos egy adatgyűjtésen anyázni, a belémnevelt vendégszeretet sem engedi. A kávéra való invitálást azért elharapom. Türelmesen mérlegelem tovább ingatlanomban lévő szobáim számát. A népszámláló nyugtázza, négy kerék, három szoba van, de mikor akarunk gyerekeket? Illedelmesen nem válaszolok. (Személyiségi jogok.) A kérdések elfogytak, kifelé, a kerítésen túl még pogányokat és szenteket emleget, röviden lefitymálja az udvaron hancúrozó három kutyánkat, neki egy sem kéne. Tovább áll, kiképzésből jelesre vizsgázott. A boltban eztán a kolbászmérő néni, ha meglát suttogja majd, ott, látod azt az istentelent, ő az, aki élettársi kapcsolatban él, összefekszik mindenkivel és kutyákat csempész, nem dolgozik, valami bt-ben mesterkedik.
Én boldogan nyugtázom, szűkebb családomban a népszámlálás egálra végződött. Nevelőapám, bár húsz éve él anyámmal élettársi kapcsolatban, most nősnek vallotta magát, hithű Munkáspártiként pedig katolikusnak, bár még unokája keresztelésén se lépett be a templomba.
pais