Milliárdos adósság, öt százalék körüli nézettség, agyonpolitizált műsorszerkezet, menesztett elnök: így fest a magyar, állami televízió.
Ami a műsorokat illeti, a harmincasként mintha láttam volna "ezt a dézsát valahol". Még annak idején, a létező szocializmus bakájaként, amikor pártunk és kormányunk helyi embere azzal biztatta az újoncokat, hogy tartóztassák fel a Kőszegi-hegyekből lecsapó ellenséget. (Abba most ne menjünk bele, hogy a gaz ellen már akkor is a burgenlandi megszálló erőkből állott, és piacnapokon, valamint szombatokon időlegesen elfoglalta a boltokat, a vendéglőket, a fodrászatokat, valamint más stratégiai helyeket, majd pedig rugalmas elszakadást végrehajtva pár napra mindig visszavonult.)
Nos, a vidám barakkbéli napokhoz hozzátartozott, hogy kötelező volt Híradót nézni, törzsőrmesterünk szerint leginkább azért, ideggolyóilag képzettek legyünk. Minden este fél nyolckor hányászöld kis pizsamáinkban, helyes kék stokikat szorongatva hónunk alatt kiültünk az előtérbe, és hagytuk, hogy a szocializmus pofán verje lelkünket - hogy csereszabatos képzavarban fejezzük ki a hatást.A Híradó természetesen pártunk és kormányunk híreivel kezdődött, majd áttért az imperialisták szapulására, végezetül pedig helyszíni riportokban beszámolt az építőmunkáról, Lódi György például kétnaponta jelentette, hogy Ózdon k*rva jó világ van, tejjel-mézzel és legfőképp acéllal folyó Kánaán. Megmondom őszintén, nem sírom vissza ezeket az időket, de az agymosásos őrület azóta többször visszaköszönt. Először akkor, amikor Pálffy G. István megnyerette a szockókkal a választást, mert senki nem akadt a Hétben, aki megmagyarázta volna, hogy minden, hirtelen előtalált, feltehetően Horn Gyula által fogsorba rugdalt disszidens öt százalékot ront az MDF népszerűségi mutatóján. Mit tesz Isten, még győzelmi jelentések is születtek, ahogy közelített május, a közlekedési miniszter egyre többet avatott, így esett meg, hogy a félkész autópályán ökröt sütött, míg a Bécs-Budapest viszonylatban közlekedők városbújócskát játszottak a győri lakótelepeken. Utóbb az MTV a kisgazdákat sem úszta meg, minden magyar polgár elégedetten konstatálta, hogy a magyar parafenomén agrárminiszter milyen ügyesen vet búzát a Hétben, aztán a műsor nagyhírtelen tényfeltárásba is fogott, érdekes módon a szoclibek szennyes ügyeit teregette, ami önmagában becsülendő tény lenne, de olyasfajta tálalásban, hogy a gonoszok mindig odaát vannak.
A baj csak az, hogy azóta szinte köztudott, hogy a magyar politikai elitet nemigen lehet jókra és rosszakra felosztani, ugyanis pártállástól függetlenül sáros az egész csapat - most ne kelljen felsorolni a közelmúlt összes korrupciós, simlis ügyét.
A műsorszerkezet mindeközben maradt a régi: hírek nagyjainkról (mert még mindig azt hiszik páran, hogy a népet érdekli a pártgyűlés, meg a pártvezérek tettei), időnként laza oldalvágás az imperialisták, valamint győzelmi jelentések: avattunk, letettük, megteremtettük, elintéztük, felemeltük, odahatottunk, miniszter sisakban, esőkabátban, búzatáblában, cseresznyésládával, stb. A problémát az az apróság jelentette, hogy a közönséget nem lehetett stokira ültetni és kivezényelni az agyonpolitizált Híradó megtekintésére, úgy látszik, másokat is zavart a szemérmetlenül áradó ideológia, ezért aztán egyszer csak arra figyelhettünk fel, hogy a népek átmentek Dáridót, sorozatot meg kereskedelmi szirupot lesni. (Meg más hírműsorokat választott, amelyekben a riporter kérdezett, a politikus pedig nem tarthatott nagyelőadást érdemeiről.) A trendtől persze padlót fogott a szakma, a magyarság le is lett hülyézve, mondván eszi a globalizációs szart, a kommerszet, ahelyett, hogy... Ez a summázás ugyan nagyfokú illetlenség és taplóság, de az mindenesetre tény, hogy a legfrissebb adatok szerint az első húsz televíziós műsorban nincsen MTV-s produkciós. (Legjobban a Bruhaha végzett, negyvenvalahányadik.) A kétségkívül idegesítő helyzetet hogyan akarja megoldani egy pártvezér, aki éppen benn ül a Parlamentben? Észsűrítés, koncentráció, majd pedig nyilatkozat Csurka Istvántól: el kell adni, be kell zárni a kereskedelmi tévéket.
Éljen. Az abszurd pedig úgy folytatódik, hogy menesztik a tévéelnököt az MTV éléről. Erre már végképp nem lehet mit mondani: a főnök megtette, amit kérték tőle, a televíziót úgy alakította át, hogy a politikusoknak jó legyen.
Mivel a népet nem lehet leváltani, egyenként fejbe csapkodni, amiért Lajcsit néznek, valamint hülye brazil p*cs*k kalandjain regenerálódnak, tehát kirúgják az elnököt.
Úgy tűnik, a hatalom függetlenül attól, hogy milyen színű, nem tanul, nyomatja saját magát. Akkor is, ha az előtér csaknem üres, a hokedlik alatt összegyűrt pártlapokat görget a szél.
(Krámer)
