A szombathelyi kereskedők például jól kijönnek a távol-keletről idezarándokolt konkurenciával, a helyiek, szomszédok, vásárlók azonban gyakorta fenntartással szemlélik őket. A kínai gyerekeknek az iskolában nem könnyű, mivel hibásan beszélik nyelvünket, lemaradoznak, külsejük miatt társaik gyakorta zaklatják és csúfolják őket.
Kínaiul is van minden
Így a kínaiak, bár szívelik a magyarokat, inkább saját kisebb, családi szálakkal megerősített közösségükben érzik otthon magukat. A többségük ragaszkodik a hagyományokhoz, étkezési szokásaikon sem változtatnak, számukra mindenben az a legjobb, ami kínai. Sokan elítélik az amerikai mintájú fogyasztási kultúrát, keveset és abból is csak a tradicionális kínai terméket fogyasztják. Külön iparág működik erre is, ami kínai sorozatokkal, akció és szexfilmekkel, ponyva és szépirodalmi könyvekkel és kínai slágerzenével látja el őket. Hazánkban öt-hat folyóiratuk is van, ezek Szombathelyre is rendszeresen eljutnak.
Tomy és a magyar édes élet
A hozzánk érkező kínaiak hazájukban gazdagnak számítottak. Az ideutazáshoz szükséges pénzt ott sem könnyű előteremteni. Tomyt (a harmincéves kínait csak így becézik) otthon, Sanghaiban fából épült pagoda várja, amit az építész-vállalkozó édesapja tervezett. Ám ő a kínai feleségét elhagyva magyar otthont és asszonyt választott magának. Szombathelyen puritán körülmények között, egy kertes családi ház különálló, bérelt szárnyában, albérleti bútorok közt él.
Tomy először kalandvágyból hagyta el Kínát. A családja gazdag, őt pedig otthon kiváló munka és jó parti várta. A tizenkét osztályos elemi iskola után sofőrnek tanult, amit Kínában akkoriban (mivel gépkocsit csak kiváltságosok vezethettek,) csak a gazdagok engedhettek meg maguknak. (A jogosítvány megszerzése ott egy év kemény tanulást jelentett.) Egy gyárban kezdett dolgozni, ki is választottak számára egy magas beosztású, könyvelő menyasszonyt. (Kínában annál jobbnak számít a parti, minél magasabb a pozíció. A könyvelő kiemelt státuszt jelent.)
Testvérei után jött először Budapestre, Józsefvárosban kezdett, aztán az itteni család jobbnak látta, ha vidékre települnek. A tíz év alatt egyszer utazott haza Kínába, akkor elvette feleségül a kínai menyasszonyát. Pár hónap múlva elvált, és visszatért a magyar barátnőjéhez. A kínai lányt egyébként csak azért vette feleségül, mert annak idején megígérte neki, és az ígéret számára szent. (Kínában a házasság sem egyszerű dolog. Csak a huszonnegyedik életév után lehet nősülni, és csak akkor, ha a munkahely is beleegyezik. Eztán a jegyeseknek még különféle oktató tanfolyamokon is részt kell venniük.)
Jimmy a kínaiak szívében is tovább él
Tomy kereskedelemből él, Szombathelyen boltot üzemeltet. Az árut Pestről, a központi raktárból szállítja. Azért maradt nálunk ilyen sokáig, mert itt szabadabban élhet. A körülmények is jobbak: "Itt kevés ember, szép táj, és sok gyönyörű lány" - vallja. Az élet is kényelmesebb: Kínában, a lakásokban nincs fürdőszoba és WC, általában egy lakótömbben egy közös helyiség van. Ott az emberek például nem fűtenek, ha hideg van, jól betakaróznak - meséli.
Hamar megtanult magyarul, egyedül a ragozással és toldalékolással áll hadilábon: "Ilyen Kína nyelv nincs" - magyarázza. Magyarul nemcsak beszél, hanem olvas is. Bár a szépirodalmat nem érti, az újságokban könnyen eligazodik. Könyveket Kínából hozat magának, mint ahogy a filmeket és a zenéket is. Kínaiul legszívesebben regényeket olvas, most éppen a "Fehér lótusz" című van soron. A magyar slágerszámokat nem igen szereti, egyedül Jimmy tetszik neki. Mutatja: Zámbó Jimmy haláláról még a magyarországi kínai lapok is főoldalon számoltak be. (Ezek a kínai újságok /pl: az Európába vezető út és a Kínai Befektetők lapja/ egyébként egyaránt tudósítanak hazai és kínai eseményekről. Az apróhirdetések között ugyanúgy található mindenféle, egyebek között kínai nyelvű szexhirdetések is.)
Vagy elsőre befogadnak, vagy soha
Tímea tizenhárom éve él együtt Tomyval. Amikor megismerkedtek, még csak tizenhét éves volt. Akkoriban nyaranta a piacon vállalt munkát, ott találkoztak először. Családja és barátai hamar megszerették Tomyt. Kellemetlensége - meséli - csak abból adódott, ha kettesben végigvonultak az utcán, és utánuk kiabáltak vagy párját csúfolták. "De ezt hamar megszoktam." - mondja. Tomy rokonsága már nehezebben fogadta be őt. "A kínaiaknál ez úgy van, vagy elsőre befogadnak, vagy soha." Tomy egyik testvére az első pillanattól kezdve barátjának tekintette, a másik viszont a tizenhárom év alatt egyszer sem volt kedves hozzá.
A kínaiakról azt tartja, hogy rendkívül zárkózottak, és családcentrikusak. Számukra a vér szerinti rokonság a legszentebb kötelék, a testvérek a legapróbb dolgokat is mindenkor megvitatják egymással. Ha probléma adódik, nem a házastárs véleményét kérik ki először, hanem a testvérét. Ünnepek alkalmával mindenki összesereglik, ilyenkor, hogy elférjenek, éttermet kell bérelniük. A magyar ünnepek közül csak a karácsonyt tartják meg, annak ellenére, hogy Tomy családja Kínában katolikus.
"A kínaiak sokkal családszeretőbbek és gondoskodóbbak"
Tímea egyáltalán nem bánja, hogy kínai párt választott magának, úgy látja, egy magyar férfitől már biztosan rég elvált volna. A kínaiak szerinte sokkal családszeretőbbek és gondoskodóbbak. Ő főzni soha nem tudott, azonban Tomy ezt a munkát is szívesen megteszi helyette. Mos, takarít, ha kell gyereket fürdet, és általában ő vásárol be. Esténként a gyereknek rendszeresen olvas mesét, persze kínaiul. (Míg Tímeával beszélgetünk, Tomy a konyhában serénykedik. Kávéval és fűszeres olajban főtt mogyoróval kínál. A mogyoró furcsa, kicsit émelygős, de finom.) A család csak kínai ételeket fogyaszt, reggel általában rizst, délben valami szárnyast és tésztafélét, este szintén rizst. Nagy ritkán, ha betoppan Tímea édesanyja, akkor azért magyar ételek is kerülnek az asztalra.
Tej, kenyér, zsemle, felvágott azonban soha sincs, helyette teát és őrölt szója levét iszák és mindenkor rizst esznek. Tomy a magyar étkek közül a gulyást és a sört kedveli, a többi ételt általában "melegnek" tartja. Olyannak, ami megégeti az embert, tönkreteszi a belsőjét. Meleg a rántott hús, a kenyerünk, a felvágott, a szalonna és csokoládé is. Egyszer, meséli, 1994-ben evett csokit, meg is fájdult a foga, azóta nem is próbálkozik vele. Ha egy kínainak van egy pici lyuk a fogán - mondja Tímea - azonnal kihúzatja. Betömni sohasem engedi, mert úgy véli, akkor a betegség továbbterjed. Tomy egyébként makkegészséges, még soha sem volt igazán beteg.
Kis kínai és a magyar iskola
Közös gyermekük már iskolás. Tímea bánatára a kislány csöppet sem hasonlít rá, ízig-vérig kínai. Otthon mindenki a saját anyanyelvén beszél vele, az apa kínaiul, az anya magyarul. A két nyelvet Szandra utoljára kétéves korában keverte össze, azóta tudja, kihez milyen nyelven szóljon. A kislány kínainak vallja magát, annak ellenére, hogy magyar az édesanyja és soha nem járt még külföldön. Kínaiak előtt nem hajlandó magyarul megszólalni, azt mondja ilyenkor, nem ismeri a nyelvet.
Timi ezt fájlalja, de megérti, hiszen hiába tanul jól és beszél kiválóan az anyanyelvén, ha külseje, ebbéli mássága miatt sokan idegennek tartják és gyakran, főleg idegen gyerekek kicsúfolják. Az osztálytársai viszont szeretik, akik ismerik, azok soha sem bántják.
Tímea nevet, nem fél attól, mi lesz a lányával, ha felnő: "... ugyanolyan kitartó és makacs, mint az apja, kihajt magának mindent." Mindenképpen taníttatni szeretnék, már azt is megbeszélték, ha Szandrával a serdülőkorban esetleg gondok lesznek, azonnal Kínába, a nagyszülőkhöz küldik. Ott ugyanis tizennyolc éves korig tilos az udvarlás, kemény fegyelem van, a fiatalok az iskolán kívül nem járhatnak el sehová.
Pais
Az íráshoz tartozó fotók nem a cikkben szereplőket ábrázolják.
