Pártszerszám

Ha jól látom, éppen Torgyán-konjunktúra dúl Dévénytől Máramarosig: már a második könyv jelenik meg a kisgazdák fővezéréről.

Azt már eddig is tudtuk, hogy a párt olyan Torgyán nélkül, mint vőlegény a nászéjszakán szerszám nélkül. A kijelentésből már parlamenti polémia is kerekedett, ami nevezetesen arról szólt, hogy ha ez így van, akkor az összevetésben doktor Torgyán micsoda. Kicsit hasaljunk le demagógba: adókról és közterhekről nem ugatnak ennyit az urak, igaz, az érdekli a népet, ellentétben a szerszámosdival. Valahogy úgy tűnik, mintha az ország józanabb részét nem izgatná halálra, ki lesz a nemzet fallosza, az ország esze, a magyarok géniusza, a földművesek prófétája, a vidékfejlesztők gyöngye.

De vissza az alapvetéshez: a formális logika azt diktálná, hogy nevezzük nevén a dolgot, de ne engedjünk a kísértésnek, várjuk meg, amíg más meg teszi. Nos, a más Liebmann Katalin, kirúgott kisgazda, megjelentette a Nagy szerszám című könyvét, és a híradások szerint a mű magáról az Übü királyként aposztrofált pártvezérről szólt.

Még mindig ne kezdjünk bele egetverő f*szozásba, kövessük a latin népek példáját, ők nem használják a szerelmi kifejezéseket káromkodásra, ehelyett tudatlan és oktalan állatokkal példálóznak haragjukban.
A szerszámból egyébként nagy baj nem lehet, szinte mindenki tudja, hogy mire kell gondolni, azonban még véletlenül sem ejtjük ki, az igazi, az eredeti, vérbeli szót.

Gondolni - még egyelőre, amíg valamely kormányközeli ifjú agyában nem fogalmazódik meg a gondolatrendőrség - nos, gondolni meg bármit szabad. Bár a könyvbemutatón, legalábbis a tudósítás szerint a szerző igyekezett a fallikus problémát újszerűen megközelíteni.

Az okfejtés lényege, hogy a tradicionális parasztpártok mindig is sugároztak valami férfiúi, földdel küzdő őserőt (ez lenne a szerszám, mint pártimázs). De mindez nem elég, innét idézném: "a kisgazdapárt ennél is férfiasabb, mindinkább fallikus párt képzetét kelti.".
Megmondom őszintén, itt elakadtam, mint a bakelitlemez. Figyelemmel kísérve a két hónapja tartó kisgazda esztrádműsort, nem igazán látok az országos vezetésben jobbágyokat és földműveseket, de ez a legkevesebb.

Stílszerűen: mi a f*sz az a fallikus párt? Illetőleg: van-e a f*sznál faszább - lásd még ennél is férfiasabb. Valamint: most akkor szidunk, vagy dicsérünk, avagy ez lenne a finom önirónia? Na tessék, pedig megfogadtam, én is szerszámozni fogok végig, de nem bírtam megállni. Meg aztán lassan az ember agyára megy a sok szappanopera: reggel vagy brazil topmodellek szopatják egymást halálra sorozatilag, vagy a stúdiót megtölti az aktuális szerszám, aztán tele szájjal fröcsög a másik félre, aki aztán másnap visszautasít, megmagyaráz, támadásba lendül, stb.

Gyík dolog már erről írni, de ez van. Meg még annyi, hogy Istent ki kéne venni a jelmondatból, a családról tudjuk, hogy melyik az, a hazát sem kéne égetni ennyi vita között.
Verebes István szerint a szlogen úgy értelmezendő, hogy amit Isten adott, azt hazavisszük a családnak - de ezen már túlesett az ország, a kormány és a párt.

Maradjon annyi, hogy fasza, aztán már úgyis értjük.

(krámer)

Vonatkozó cikkeink:

Torgyán repült
Torgyán dosszié
Csereszne, koka és buli