A tettek beszélnek? (I) - Így élt Bakay Szilárd

Se egy utcanév, se egy emléktábla. Bakay Szilárd tetteit csak dokumentumok és mikrofilmre rögzített iratok őrzik. Ki tudja, hogy Szombathelyen élt egy ember, akit meghurcolt a Gestapo, mert megszervezte Horthy kiugrási kísérletét, majd kivégezte a GPU, mert Rákosinak útjában volt?

Se egy utcanév, se egy emléktábla. Bakay Szilárd tetteit csak dokumentumok és mikrofilmre rögzített iratok őrzik. Ki tudja, hogy Szombathelyen élt egy ember, akit meghurcolt a Gestapo, mert megszervezte Horthy kiugrási kísérletét, majd kivégezte a GPU, mert Rákosinak útjában volt?

Emlékét csupán családja őrzi. Egykori lakhelyén vajon miért nem rendeznek érte is gyászmisét? (Bárdossyról bezzeg nem feledkezett meg a MIÉP...) Értékes hagyatékát miért nem meri kiállítani senki? Bakay Mária lassan egy évtizede kutat és nyomoz nagyapja után. Itthon többnyire csak vállveregetést kap, érdemleges segítséget leginkább az orosz hatóságoktól remélhet. Az írás elkészültében ő volt segítségünkre. Cikkünk első részében Bakay Szilárd II. világháborús szerepét mutatjuk be, a másodikban pedig a család eddigi harcát.

Egy hír a Times-ból

Ötvenöt évvel ezelőtt a londoni Times (hibás hírforrásokra támaszkodva) hírül adta: április 11-én, fényes nappal szombathelyi lakásából, a Lipp Vilmos utca 9. szám alatti házából (jelenleg Somlai utca) elrabolták, és nyugatra szállították Bakay Szilárdot. Az altábornagyot nem először hurcolták el, a Horthy-féle kiugrási kísérlet egyik kulcsfiguráját először 1944-ben a Gestapo rabolta el. Kinek állt útjában a nemrég szabadult, mauthauseni haláltábort megjárt fogoly? Az oroszoknak biztosan nem, hiszen a felszabadulást követően ügyét kivizsgálták, és büntetlennek találták. A Times, a hazai sajtóval összhangban azt a hamis információt sugallta, miszerint Bakayt ismét a nácik hurcolták nyugatra.

A visszaküldött Vaskereszt

A Monarchia katonai iskoláit és rendfokozatait végigjárt Bakay a szegénységből küzdötte fel magát, amit elért, magának és tehetségének köszönhette. (Élete ötvenöt éve alatt annyit haladt előre a ranglétrán, hogy az általános előléptetési gyakorlat szerint már hét éves korában főhadnagynak kellett volna lennie.) Az első világháborút megjárt Bakay Szilárd életrajza 2001. April 10. 02:08 , majd belgrádi és szófiai attaséként működő Bakay először akkor került kényes helyzetbe, amikor 1942. augusztusában a kijevi megszálló erők magyar parancsnoka lett. A köztudottan németellenes katona tizenegy hónapos küldetése alatt harácsolás miatt több tisztet és tiszthelyettest hadbíróság elé állíttatott. Amikor azonban német parancsnoka (mivel a kettős szabályozás miatt felettesei németek és magyarok voltak) harci feladatokra is utasította, ezt először megtagadta. Ellene a németek Budapesten panaszt emeltek, ő válaszul nyugdíjazását kérte. A németek ekkor módszert változtattak, a Vaskereszt-lovagkeresztjével tüntették ki, ő azonban visszaküldte. Bakay Szombathelyre 1943-ban került, amikor is a III. hadtest parancsnokának nevezték ki. Irányítása alá tartozott három megye (Zala, Vas, Veszprém) összes katonai alakulata, teljes hosszában az (osztrák)- német-magyar határ, és azt ott állomásozó határvadász zászlóalj.

Villásreggeli a Várban

Bakay 1944. februárjában a német (osztrák) határról csapatmozgásokról kapott jelentést. Titokban, felderítés céljából egy vezérkari századost küldött Bécsújhelyre. (Ekkor a németek elleni kémkedés bűncselekménynek számított). Bakay a birtokába jutott értesülésekről rejtjeles táviratban értesítette Vezérkari Főnökét. Február 15-én táviratot kapott a Várból, villásreggelire invitálták. Ekkor a németek tervezett akciójáról személyesen Horthynak is beszámolt. (Tehát Horthynak már egy hónappal a német megszállás előtt tudnia kellett a németek terveiről.) Horthy március 15-én, az Operában kézhez kapta Hitler levelét. A megszállás előtti napokban aztán a kormányzó, Hitler hívására, Vezérkari Főnöke kíséretében Németországba indult. Vonatuk - nem véletlenül - késleltetve érkezett vissza, közben, március 19-én hajnalban a németek megszállták Magyarországot.

"Előttem az orosz, mögöttem a német, fölöttem az angolszász."

Bár Bakay megszervezte a fegyveres ellenállást: riasztotta az alakulatokat, és a II. hadtest parancsnokától is segítséget kért, mégsem sikerült megmentenie az országot. Az első utasítása még a küzdelemre buzdított: "Eljárás, mint minden határsértővel szemben, tehát ha kell, tüzeljenek. Erősítésről intézkedem.". Az, hogy a németek mégis ellenállás nélkül foglalták el az országot, Bajmóczy vezérezredes hajnali parancsának volt köszönhető: "Minden ellenállást beszüntetni. A német alakulat átvonulását biztosítani kell." Bakay először nem hitt az üzenetnek, így táviratozott vissza: "A parancsot vettem. Annak kiadására méltóságodat kényszeríthették, vagy nevével visszaéltek. Ezért kérem parancsát írásban saját kezű aláírásával ellátva parancsőrtisztjével, hozzám futárrepülőn eljuttatni." Hajnalra a kért, kézzel aláírt utasítás is megérkezett. Bakay eztán már nem tehetett mást, elrendelte a katonai egységek körleteikbe való visszatérését, és a laktanyák bezárását.

A kiugrási kísérlet megszervezése

Az új náci-barát kormány felmentette hadtestparancsnoki beosztásából, és a legfelsőbb honvédelmi fegyelmi bizottság elnökének nevezte ki. Gyakorlatilag holtvágányra került. Ő újra nyugdíjazását kérte. Válaszul 1944 nyarán egy autó érkezett szombathelyi lakására, a küldöttség Horthy Miklóshoz szállította. A megbeszélésen a kormányzó elismeréssel szólt a márciusi német megszálláskor tanúsított viselkedéséről, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a németek elleni ellenállás meghiúsult. Majd kinevezte az I. budapesti hadtest parancsnokának. Alárendelte a főváros összes belső karhatalmi erőit, így a rendőrséget és a csendőrséget is. Továbbá megbízta azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki tervet a főváros védelmére, ha a kiugráskor, a fegyverszünet kihirdetésekor a németek ellenakciót kezdenének.

Az SS bosszúja: zárka a gázkamara felett

Bakay munkához látott, a nyilasok első hatalom-átvételi kísérletét sikeresen megakadályozta, majd számos nyilast elfogatott és kihallgatott. Október 8-án, Szálasi uralmának előestéjén azonban elrabolták. (Az elrablással a németek azt a Skrozenyt bízták meg, aki annak idején Mussolini fogságból való kiszabadítását is sikeresen hajtotta végre.) Bakay a Gestapo budapesti központjába került, majd rövid kihallgatás után repülőgépen a bécsi főhadiszállásra vitték. Rövidesen a mauthausen-i fogolytáborba, a gázkamra fölötti magánzárkába szállították. Itthon a hatalomra kerülő nyilasok kormányrendeletben szóltak róla, azonnali hatállyal lefokozták, mint a nemzetiszocialista eszmék és a magyar-német fegyverbarátság árulóját. Szombathelyen a nyilas vezetők megjelentek lakásán, feleségét kiköltöztették, kényszerlakhelyéül egy pincehelyiséget és mosókonyhát jelöltek ki. A család élelmiszerjegyét is megvonták.

Nem bűnös

1945 májusában az amerikai csapatok felszabadították a tábort, Bakayt egy orosz tábornoki autóval Baden bei Wienbe vitték, ahol aztán kihallgatták, majd június 9-én Magyarországra szállították, bűnösnek nem találták, így szabadon engedték. A Népbíróságon ősszel vádat emeltek ellene: a kijevi magyar megszálló erők parancsnokaként, a lakossággal szembeni kegyetlenkedésért, és fosztogatásért, továbbá a Margit-körúti büntetőintézet fogházában, az elítélt politikai foglyokkal szembeni bánásmód miatt. Mindkét vádpont alól a népbíróság 1945. novemberében felmentette.

A GPU rabságában

Végre visszatérhetett Szombathelyre, ahol családja körében visszavonultan kívánt élni. Bakayt hazatérését követően több katonai szerv is próbálta magasabb tisztség elvállalására bírni. A felkérések elől azonban kitért, testi és lelki regenerálódására időt kért. Április 11-én azonban szombathelyi lakásából újra elrabolták. Először Szombathelyen a Gereben utca (Széll Kálmán utca) egyik villában működő GPU börtönben, majd a pesti Vilma királyné úti politikai rendőrség és a GPU fogdájában, aztán a katonai ügyészség Conti utcai cellájában őrizték, ellene titkos vádemelés és eljárás indult. (Zsolt Béla országgyűlési képviselőt és újságírót, aki Ukrajnában volt munkaszolgálatos, az ügyében ki is hallgatták.)

A "nyugatra" rabolt altábornagyról a hazai szervek jól tudták, itthon raboskodik. Felesége férje számára Dr. Barta Sándor személyében védőügyvédet is fogadott. Kiszabadításáért akkoriban Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke is eljárt. Többek között az akkori magyarországi orosz nagykövet, Szekfű Gyula már 1947 júliusában tudott arról, hogy Bakayt kivégezték.

Rákosi útjában volt

Elrablásának és kivégzésének hátterében valószínűleg maga Rákosi Mátyás állt. Mivel 1946-ban még nem volt az ország tejhatalmú zsarnoka, a számára nem kívánatos személyek elnémítására a szovjet biztonsági szerveket kérte fel. Rákosi Mátyásnak valószínűleg azért volt útjában Bakay, mert az akkori Kisgazdapárti Miniszterelnök őt akarta kinevezni honvédelmi vagy belügyminiszternek. 1943-ban, Moszkvában írt, Magyar jövőért című könyvében így rágalmazta: "Itt garázdálkodott például Bakay altábornagy, a kijevi megszálló csoport parancsnoka, aki a hadseregben pompás üzleti érzékéről tett tanúságot. Vasúton, de főleg teherautókon szorgalmasan szállította Magyarországra a lopott, rabolt holmikat..." Az altábornagy az Igazoló bizottság előtt tett vallomásában erre a vádra is kitért: "Rákosi Mátyás könyvében, mint főpanamista vagyok odaállítva. Erre a válaszom: 1942-ben épp azért küldtek ki Kijevbe, hogy ott rendet teremtsek."

Nyoma veszett

Bakay felesége 1946 decemberében a Conti utcai börtön közelében lakó örömlányoktól és söprögető személyzettől értesült arról, hogy az épületet kiürítették, és a foglyokat elszállították. Eztán már semmi hírt nem kapott férjéről. Felvetődött, hogy a foglyokat Szovjetunióba szállították. Sztálin halála után, 1953-ban, amikor sok hadifoglyot szabadon bocsátottak, többen azt állították, hogy férjét itt-ott látták Szovjetunióban. Ezeket az értesüléseket a család ellenőrizni nem tudta. Bakay fia anyja nevében Szovjetunió legfelsőbb tanácsához fordult, kérve tájékoztassák a férj/apa sorsáról. A nemzetközi vöröskereszt útján is megkereséssel éltek. Több mint egy év után érkezett a válasz: "Sem a vád alá helyezettek, sem az elítéltek, sem a háború után a Szovjetunióban fogva tartottak névjegyzékében nem szerepelt és nem szerepel." 1957-ben a Szombathelyi Járásbíróság az özvegy kérelmében megindított eljárás végeredményét így összegezte: "halálának idejéül 1945 december hó 31. napjának 24 óráját állapítja meg...1945 évben Szombathelyről két polgári ruhás férfi külföldi rendszámú kocsival ismeretlen helyre nyugatra hurcolta. Azóta nyoma veszett, hír róla nem érkezett."

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet