Ha megdobnak kővel, dobd vissza írással!
A műveltebbek bizonyára felkapják fejüket, az ismert közmondás általam való átírásával... - én is felkaptam fejemet, amikor az a kis iskolás fiúcska, az addigi - évek óta tartó - provokálásait ma egy hete megtoldotta egy kaviccsal való fejbedobásommal. A jó Isten mellettem volt és olyan helyen talált, ahol nem okozott sérülést.
Már akkor sejtettem, innentől kezdve már nem lesz megoldás az, hogy úgy csinálok, mintha nem is lenne ez a kis termetű, foghíjas, ám annál szemtelenebb, nagy hangú totálcsibész, akit napról napra nagyobb - hozzá hasonló korú és láthatóan buta - gyereksereg vesz körül.
Írásomra a tegnapi napon történtek után vitt változatlanul békés lelkem, mert ugye az ember - akármilyen helyzetben van is - 60 év után legyen olyan bölcs és okos, s művelten védje meg magát! (Ha már erre van kényszerítve, az által, hogy sem a járókelők, sem a lépcsőház lakói nem szóltak rá, az immár sorozatosan dobálózni is kezdő gyerekseregre...)
Tegnap ugyanis minden eddigin túlmenően és hosszabb ideg élvezték, hogy gúnyolódó megjegyzések, obcén mutogatások és változatos tárgyak (üres üdítős flakon, kavics, toboz) felém dobálásával rettegésben tarthatnak és terrorizálhatnak egy halmozottan sérült embert, aki kiszolgáltatottsága tudatában nem tudott egyebet tenni, mint felvételt készített az őt inzultálókról.
Közülük a legnagyobb, olyan 10 év körüli, magasabb lányka megérthette, amit rossz beszédemmel, de idegességemben még rosszabb artikulációval mondtam, rendőrt hívok, ha nem hagyjátok abba!
Remélem, ezzel az írásommal - amit kiteszek annak a lh-nak a hirdető táblájára, ahol gyanúm szerint e tudatlan gyereksereg lakik - véget ér az engem érő terrorizálás és nem kell feljelentést tennem a rendőrségen, tanúim és mobilfelvételem alapján!
Nézzék, Hölgyeim és Uraim, 1993 nyara óta lakom itt, az Önök utcájában, s tekerek el szemük láttára nap, mint nap. Senkit soha nem bántottam és ezután is békésen szeretném élni, nem éppen megszokott fizikai adottságaimmal az életem, tegyék már meg nekem azt a szívességet, hogy figyelmeztetik e gyereksereget, viselkedésük vérlázító és tarthatatlan, addig hagyják abba, amíg komolyabb következményei nem lesznek magatartásuknak!
Előre is köszönöm azok segítségét, akik velem egyet értve, néhány figyelmeztető szóval, megállítják ezt az elmérgesedni látszó, természet-ellenes folyamatot!
Tisztelettel:
Mészáros Ferenc, rokkantnyugdíjas újságíró
