Mikor és kikből alakult az Elementary Force?
1995-től van ez a mostani ötszemélyes felállás, előtte még nyolcan voltak. Főleg szombathelyi tagokból áll: Kövér Norbert (Ló), Kocsis Péter (Special), Molnár Tamás (Stranger), illetve a szegedi Angeli Zsolt (San) az alaptagok, speciális esetben pedig van egy beugró ember, aki vagy egy német srác, vagy akár jómagam.
Elég messzire jutottak a ranglétrán. Milyen lépcsőfokokat jártatok meg eddig?
1995-től kezdve a fiúk valamennyi magyar bajnokságot megnyerték. 1996-tól a kezdetben még szimpla baráti összejövetelként induló, később a breakesek legnagyobb nemzetközi bajnokságává fejlődő németországi Battle Of The Year-en minden évben szerepelt a csapat, amit három év elteltével egy amerikai csapat ellen meg is nyertek. Legutóbbi sikerük, hogy a 28. Monte Carlo-i Cirkuszfesztiválon, ebben a tradicionálisnak nevezhető közegben egy breakszámmal elhozták a különdíjat. Az ide szóló meghívás egyébként a szerencsén múlott: az egyik főszervező valamelyik cirkuszban látta a csapatot táncolni, és mivel breaket mindenképpen szerettek volna vinni az idei fesztiválra, Stephanie hercegnő külön kérésére az Elementary Force-ra esett a választás.
Találkoztatok a királyi család tagjaival is?
Persze, a gálán maga Stephanie adta át a díjat, volt egy kis duma is vele. Kimondottan laza a csaj, harmincnyolc évesen lassan már a harmadik férjét használja el, aki egyébként artista, és ők is egy lakókocsiban élnek Zürichben.
Miről szól a fesztivál maga?
A Monte Carlói Cirkuszfesztivál a szakma krémjét hozza össze: többek között itt adják a bohócoknak az arany, ezüst, illetve bronz díjakat, amelyek akkora tekintéllyel bírnak, mint amekkorával a színészvilágban az Oscar-díj. Már az is szép eredmény volt, hogy meghívtak minket, és a szervezőktől elkezdve mindenki végtelenül kedves volt: mondták, hogy nagyon tetszett a műsorunk különösen a kínaiaknak , és remélik, hogy nem csalódtunk, hiszen ez egy klasszikus cirkuszvilág, ahol inkább a tigrisidomárok és a trapézosok kapnak kitüntetéseket.
A versenyektől hogyan jutottak el a show-kig?
A német cirkuszok tele vannak kelet-európai artistákkal, két okból is: egyrészt mert jók, másrészt olcsónak mondhatóak. A magyar breakesek cirkuszi foglalkoztatása pedig már hagyománnyá nőtte ki magát, noha elsőként nem mi, hanem a szintén magyar Enemy Squad próbálkozott meg ezzel: ők kaptak legelőször meghívást a Ki Mit Tud-ban nyújtott produkciójuk után, hogy ilyen helyen dolgozzanak. Volt benne pénz, bár tíz-tizenkét év alatt nagyot fordult a világ: bejött az Euró, ami igazából nem tett jót senkinek. A csapattagok most fejenként úgy 50 Euró körül keresnek. Ez egyébként pont annyi, amennyiből éppen megélnek, luxusszálloda helyett egy egyszerű lakókocsiban.
Hogyan lehet azt megélni, hogy az utca művészete egyik pillanatról a másikra cirkuszi szintre emelkedik?
Ez a mai break már egy újhullámos táncforma: tele van tornászokat is meghazudtoló elemekkel, és olyannyira attraktív, hogy utcai kalapozástól elkezdve a porondig mindenhol és mindenkit képes magával ragadni.
Mitől különleges a magyar break?
Noha most már a nyugat-európaiak is elég komolyan nyomják, de magyarjaink mindig is híresek voltak az erőelemes (power moves), a tornászoktól is kicsit másoló technikáktól. Persze a gimnasztikánál jóval magasabbra igyekeznek tenni a mércét.
Láthatjuk őket mostanában hazai talajon?
- Ha éppen itthon vannak, és idejük engedi, akkor biztosan. Bár azt hozzá kell tenni, hogy Magyarországon különösképpen nem kecsegtetőek a kilátások, sajnos nincs számottevő igény a breakre. Ráadásul a csapat átlagéletkora huszonöt körül mozog, úgyhogy most már inkább mindenki a saját gondolataival és terveivel van elfoglalva. Viszont ha van esélyünk bármiféle fellépésre akár itt Szombathelyen, szívesen vennénk, mert a csapatnak csak jó lenne.