Mindent vagy semmit? Hogyan tovább szombathelyi főiskola?

Mi lesz a jövő? Van-e más út, mint az integráció?

A mintegy 7500 hallgatót oktató szombathelyi főiskola jövője jó pár éve bizonytalan, az integráció terve közel tíz éve napirenden van. A közelmúltban akkor merült fel újra a kérdés, amikor március elején Sági József Fideszes országgyűlési képviselő egy sajtótájékoztatón beszámolt arról, hogy az országgyűlés Oktatási Bizottságának ülésén Stark Antal helyettes államtitkárnak feltette a kérdést: mi igaz abból a híresztelésből, miszerint a Draskovics-csomag megszorító intézkedései a főiskola autonómiáját is veszélyeztetik. Az államtitkár válasza szerint, közölte akkor Sági, a Minisztérium valóban vizsgálja ennek lehetőségét, ám ez nem a pénzügyminiszter takarékossági intézkedései kapcsán merült fel.

A Minisztérium: nagy hátrányban lesz, ha nem integrálódik
Ha már az előzmények tárgyalásánál tartunk, az oktatási tárca vezetője, Magyar Bálint épp egy éve, 2003 márciusában Szombathelyen járva a főiskola egyetemmé válásának esélyeit latolgatva egyértelműen kinyilatkozta: azzal, hogy a főiskola még mindig habozik, nagy hibát követ el. Akkor elmondta: 6-7 éve húzódik a Nyugat-Dunántúli Egyetem és a szombathelyi főiskola integrációja, ezzel nagy lehetőségeket hagyhat ki a régió. Hiszen a térségben az integráció akár a határon túlra is kiterjedhet, így hosszú távon egy sokkal életképesebb egyetemünk lehetne. Ha a főiskola nem él a lehetőséggel, a városnak is nagy károkat okozhat. Az integráció mellett szól az az érv is – vélte akkor a miniszter –, hogy a források elosztásánál mindig a nagyobb, integrált egyetemek fognak előnyt élvezni, így a főiskola, ha önálló marad, nagy hátrányban lesz.

A Főiskola: „A szombathelyi fiatal tanuljon szombathelyi egyetemen!”

Egy közel száz éves múlttal bíró főiskolát egy tollvonással el lehet törölni? – kérdezi most Prof. dr. Gadányi Károly, a főiskola rektora. A szaktárcától hivatalos értesítést nem kapott, a mostani tervekről maga is a sajtóból értesült. Két éve – hangoztatta a rektor –, kampánykörútján a miniszterelnök, Medgyessy Péter Szombathely Fő terén tízezer ember előtt kinyilvánította: „A szombathelyi fiatal tanuljon szombathelyi egyetemen!” Ők is ehhez tartják magukat, a főiskola tanácsa egy hosszú-távú fejlesztési tervet fogadott el, amelynek szellemében legfőbb törekvésük a minőségi változtatás. Jelenleg öt egyetemi szak akkreditációja van folyamatban, és további öt szak esetében tervezik beadni az akkreditációs kérelmet.

Az Egyetem: érthetetlen a szombathelyi főiskola mostani elutasító magatartása

A Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, Dr. Faragó Sándor lapunknak ellenben elmondta, számukra érthetetlen a szombathelyi főiskola mostani elutasító magatartása. Az, hogy időről-időre megváltoztatják álláspontjukat. A BDF az egyetemet a csatlakozás ismételt tervével még 2002 nyarán kereste meg, akkor a két intézmény közös szándéknyilatkozatban fogalmazta meg az integrációs szándékot.
Minderről – közölte Dr. Faragó Sándor –, akkor írásban is értesítették Magyar Bálintot. 2003 januárjában a szombathelyi főiskola hirtelen meggondolta magát, és írásban tájékoztatta megváltozott szándékáról az egyetemet. Az okot nem kívánta magyarázni, szerinte ezt a szombathelyieknek kell tudniuk.

A Főiskola: a diktált feltételek elfogadhatatlanok voltak

Bár a Sopronnal való integráció tervét sohasem vetették el, a szombathelyi főiskola nemrégiben mégis berekesztette a tárgyalásokat. Az ok, fogalmazott a főiskolai rektor, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem által diktált feltételek számukra elfogadhatatlanok voltak. Nem a közös működésről, hanem önállóságuk teljes elvesztéséről, a beolvasztásról szóltak.

Az Egyetem: ez a feltételezés valótlanság

A soproni rektor szerint azonban ez a feltételezés valótlanság. Ellenkezőleg, a karok önállósága a jelenlegihez képest is jelentősen bővülne. Mint elmondta, a tanító és művelődésszervező szakokon kívül egyéb szakjaik között nincs is versenyhelyzet, de mivel ezek a szakok regionális képzési feladatokat látnak el, további működtetésük nem lehet kérdéses. A tárgyalásokon egyedül a testnevelés-tanító-művészeti kar átstrukturálásáról volt szó (amelyet Szombathely nem támogatott), ez azonban nem leépítést jelentett volna, csak Szombathelyen belüli átszervezést. Az integráció esetleges megvalósulása után a Nyugat-magyarországi Egyetem a szombathelyi karainak egyetemmé válását maximálisan támogatná, hiszen az lenne a közös érdekük, hogy Szombathelyen is minél magasabb szintű felsőoktatás legyen.

A Főiskola: a soproni beolvasztásnak semmilyen magyarázata nincs
A szombathelyi rektor azonban kijelentette, a soproni beolvasztásnak sem szakmai, sem gazdasági, sem infrastrukturális magyarázata nincs. Szerinte a főiskola beolvasztásának terve mögött a Nyugat-Dunántúli Régió központja körüli kialakult viták is közrejátszanak. (Mint ismeretes, a hetekben adott ki közös nyilatkozatot Vas és Zala megye, hogy a régió központja ne Győr, hanem Szombathely legyen) Győr-Moson-Sopron megyében, hívta fel a figyelmet rá a rektor, már így is két egyetem van. Ha a Berzsenyi Dániel Főiskola elveszti önállóságát, Zalának és Vasnak nem lesz önálló felsőoktatási intézménye. A rektor szerint ez egyértelműen visszalépés lenne, szellemi központ nélkül maradna a térség, kiürülnének ezek a megyék.

A Főiskola: Zalával keresik az együttműködés lehetőségeit
A Berzsenyi Főiskolával, közölte Gadányi Károly, mostanában inkább Zala keresi az együttműködés lehetőségeit. Nemrégiben az ottani vezetőkkel egy közös programot is kidolgoztak, amely kétközpontú felsőoktatási intézményről szól. Egyébként a Bolognai nyilatkozat is a képzési szintekről és nem egyetemről beszél.

Egy oktató: Az egyetemmé válás hiú ábránd?
Az egyetemi rangot nem ajándékba adják – nyilatkozta egy oktató. Az önállóságot szerinte sokan azért preferálják, mert attól félnek, hogy az integrációval elvesztenék az állásukat. Az ötszáz-hatszáz fős állományból főként a gazdasági, technikai és adminisztratív munkát végzőknek (a létszámnak közel a fele) van félni valójuk – magyarázta. Ők lehetnek az integráció igazi vesztesei.
Azonban úgy látja, az egyetemmé válás önállóan hiú ábránd. Ennek gyakorlati alapja – magyarázta –, hogy a BDF-nek legalább magyar, filozófia, történelem és egy idegen nyelvből kell, hogy legyen egyetemi szakja. A magyar és a filozófia feltételei már adottak, rövidesen a képzések meg is indulhatnak, azonban a másik két szaknál ezek még hiányoznak. A Magyar Akkreditációs Bizottság ugyanis komoly elvárásokat támaszt, legyen szó a tantervről, a tudományos kutatási tevékenységről, az oktatói háttérről vagy az infrastruktúráról.
Árnyalja a helyzetet, hogy az EU-s szabályozás szerint az az intézmény minősül egyetemnek, ahol valamilyen szakon doktori képzés is van. E kritériumnak a BDF jelenleg is megfelel, mivel nyelvészeti szakjain már folyik ilyen. Az oktatást szabályozó Bolognai Egyezménynek megfelelően egyébként 2006. után minden Magyarországon folyó képzést újra kell akkreditáltatni – tette még hozzá a Nyugatnak nyilatkozó oktató.

Egy vélemény: Ma a felsőoktatásban is versenyhelyzet van
Egy felmérés szerint ebben az évben annyi gyermek kezdte meg a tanulmányait az alsó tagozatban, mint ahányan felsőoktatási intézménybe jelentkeztek. Márpedig, mostani viszonylatban is, a gyermekek felénél több nem képes arra, hogy felsőfokú intézménybe járjon. Tehát a számokból következik, hogy tíz éven belül komoly mértékben, majd felére kell lecsökkenteni a helyek számát. (Ezért is olyan makacs az „egyetemi lobbi”: mindenki kapaszkodik a már kivívott szerepéért.) Ráadásul, vélik többen, az önálló egyetem álma a mai gazdasági helyzetben irreális elképzelés. Rengeteg kritériuma van, főként gazdasági, amelyet másképp nem, csak pénzzel lehet megoldani. (Ilyen lenne az egyetemi könyvtár, amire a beígért pénzt most, a Draskovics-csomagban vonták vissza.)

És egy hallgató: integráció? Mi az?
Az általunk véletlenszerűen megkérdezett hallgatók többsége nem igazán értesült arról, mit is takar az integráció. Többük szerint mindenképpen jobb lenne, ha egy egyetem hallgatói lennének, hiszen akkor elképzelésük szerint az intézményen belüli áthallgatás is könnyebb lenne. És talán, tették hozzá, a választható szakok, képzések mennyisége és minősége is jobb lenne. Annak azonban főként a szombathelyiek nem örülnének, hogyha eztán nem lenne a városnak saját felsőoktatási intézménye, megszűnne a neve, és csupán kihelyezett tagozatként működne.

Csütörtök: mindenki várja a szakminiszter megszólalását
Az Oktatási Minisztérium témával foglalkozó államtitkárát telefonon folyamatosan próbáltuk elérni, de máig nem sikerült kapcsolatba lépni vele. Csütörtökön, (március 25-én) érkezik Szombathelyre Magyar Bálint, akitől az érintettek további információkat várnak a főiskola sorsát illetően.

A témát rövidesen folytatjuk…

A BDF története

1911-ben a közoktatási kormányzat kifogásolja a Csurgói Tanítóképző működési körülményeit, s akkor vetődik fel az intézmény Nagykanizsára való telepítésének gondolata. A Vasvármegye cikkírója (1911/83. sz.) felhívja a figyelmet a szándékra, és felteszi a kérdést, hogy miért ne kerülhetne a Csurgói Tanítóképző Szombathelyre?

1911-ben a kőszegi Szent Domonkos Rendi Apácazárda, amely egyéb oktatási formák mellett a középfokú szintű tanítóképzőt is működtette, kinyilvánítja az intézmény Szombathelyre költöztetésének szándékát.

1921-ben – a trianoni események után – az elcsatolt Pozsonyból az Erzsébet királynőről elnevezett egyetemet Szombathelyre szerették volna telepíteni, de a város vezetői nem vállalták az egyetem befogadását, mely így Pécsett lelt otthonra

1928-ban a Hír című újság (aug. 4.) közli, hogy Körmenden tanítóképzőt létesítenek, mivel Szombathely városatyái félnek a kiadásoktól, és nem vállalják egy új intézmény fenntartásának költségeit.

1959 szeptemberétől hároméves Felsőfokú Tanítóképző Intézet kezdi meg működését Szombathelyen a kőszegi, valamint a pápai középfokú tanítóképzők jogutódaként.

1962-ben a tanítóképzés mellett megindul a népművelő–könyvtár szakos képzés is.

1964-ben átadják a gyakorlóiskola épületét.

1966-ban kollégiumépülettel gyarapszik az intézmény.

1971-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozatán matematika–testnevelés, matematika–ének-zene, matematika–orosz főiskolai tanári szakokon indul el a képzés.

1972-től további szakokkal – rajz, magyar, történelem – bővül a képzési kínálat, valamint lehetőség nyílik a népművelés és a könyvtár szak tanári szakokkal való párosítására.

1974-től önállóvá válik az intézmény, és évekig Szombathelyi Tanárképző Főiskola néven működik, ugyanekkor avatják fel új helyén a Bolyai János Gyakorló Általános Iskolát is.

1982-ben adják át az újabb kollégiumépületet.

1984-ben az intézmény felveszi a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nevet. Ekkor indul meg az új oktatási épületben a természettudományi szakos általános iskolai tanárképzés az addigi humán szakok mellett.

1990-ben megkapja az intézmény a volt megyei és városi pártbizottság épületét, s a filológiai tanszékek köre bővül az angol, a francia, a német, az olasz nyelviekkel s az uralisztikaival.

1991-ben az új Sportcsarnokban kap helyet a Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, ugyanebben az évben megkezdi működését az EECALL (Kelet-Európai Számítógéppel Segített Nyelvoktatási Központ). Megnyílik a Regionális Informatikai Központ.

1992-ben az intézmény kialakítja intézeti rendszerét hét intézettel, s osztrák kormánytámogatással megnyílik a regionális szerepű osztrák könyvtár. Megalakul a Nyugat-Magyarországi Egyetemi Regionális Szövetség (NYERSZ), mely az integrációt készíti elő. A Bolyai János Gyakorló Általános Iskola nyolcosztályos gimnáziummal bővül.

1993-ban a főiskola létrehozza a Savaria University Press alapítványi kiadót, s megalakul az Észak-Dunántúli Regionális Távoktatási Alközpont.

1994-ben a BDTF kezdeményezi a Societas Scientarium Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) megalapítását. A British Council támogatásával megnyílik a regionális szerepű Angoltanári Információs Központ és Könyvtár.

1995-ben a londoni Thames Valley Egyetem akkreditálja az egyetemi angolnyelv-tanári szakot. Megnyílik a SOROS USIS Amerikai Tanulmányi Információs Iroda.

1996-ban az intézmény beadja 10 szak egyetemi akkreditációs kérelmét. Elindulnak a Jean Monnet-kurzusok.

1997-ben lezajlik az intézmény és a szakok akkreditációja.

1998-ban az intézmény két egyetemi szakkal bővül, az általános és alkalmazott, illetve a finnugor nyelvészetivel. Megnyílik az Európai Dokumentációs Központ és Szakkönyvtár (EDC) a “B” épületben.

1999-ben engedélyt kap az intézmény a nemzetközi tanulmányok egyetemi szak s a kommunikáció főiskolai szak indítására, és megalapítja a Gazdálkodási és Műszaki Intézetet. Ekkor készül el az Európai Dokumentációs Központ felújított épületrésze a városközpontban található Berzsenyi téren, s adja át azt szeptember 16-án Michael Lake, az Európai Unió delegációvezetője.

2000. január 1-jétől az Országgyűlés döntése alapján az intézmény regionális szerepű főiskolai centrum, s neve Berzsenyi Dániel Főiskola.

Az elnevezés megváltoztatása a főiskola arculatváltozását is jelzi, hiszen a felvehető szakok köre nem-tanári szakokkal bővül, így közgazdasági szakkal is. Megkezdődik a “D” épület rekonstrukciója és bővítése, hogy helyet adjon az Európa Tanulmányok Központnak, s zajlik a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium bővítése is.

2002. január 1-től kormányrendelet alapján megalakult a Bölcsészettudományi, a Természettudományi, valmint a Testnevelési és Művészeti Főiskolai Kar.

Az intézmény elhelyezkedése és részesedése a régió, Magyarország és Európa oktatási rendszerében és oktatási piacán

A Berzsenyi Dániel Főiskola a nyugat-dunántúli régió egyik meghatározó felsőoktatási intézménye. A felsőoktatási intézményekben itt tanulók száma a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 1997-ben 19.597 fő, ebből a BDTF-en 4.508 fő folytatta tanulmányait. A Vas megyei hallgatói létszámhoz tartozott a Pécsi Orvostudományi Egyetem szombathelyi Egészségügyi Főiskolai Karán tanuló 649 hallgató is. A KSH szerint ugyanez a regionális adat 1998-ban 21.542 fő. Közülük Győr-Moson-Sopron megyében 13.451 fő, Zala megyében 2.462 fő, Vasban pedig 5.629 fő tanult. Az utóbbiak közül több mint 5.000 fő a BDTF hallgatója volt. A hallgatói létszám az 1999–2000-es tanévben megközelítette a 6.000-et. A 2000/2001-es tanévben a BDF hallgatóinak száma 6100 fő.

A régió elhelyezkedése egyedülálló Európában, mivel négy országgal – Ausztriával, egyben az Európai Unióval, illetve két közép-európai csatlakozó országgal, Szlovákiával, Szlovéniával és a konszolidálódó Horvátországgal – határos.

Forrás: www.bdtf.hu

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra