Rumcájsz és a locsolókocsi

A napokban beszélgettünk arról kor- és kartársaimmal, mi hiányzik nekünk leginkább ebből a mái szép világból... Csupa olyasmit hiányoltunk, amik akár meg is maradhattak volna.

A napokban beszélgettünk arról kor- és kartársaimmal, mi hiányzik nekünk leginkább ebből a mái szép világból... Csupa olyasmit hiányoltunk, amik akár meg is maradhattak volna.

Úgy sem hiszed el, mit láttam tegnap! Először én sem akartam hinni a szememnek, midőn fortyogó agyvelővel vonszolódtam a rettenetes kánikulában, és egyszer csak locsolókocsit láttam elibém materializálódni a szombathelyi Király utcában. Pedig nem káprázat: valódi locsolókocsi volt - onnan lehetett tudni, hogy vizet locsolt a flaszterre, mintha mi sem történt volna itt az utóbbi húsz-harminc évben...

Éppen a napokban beszélgettünk arról kor- és kartársaimmal, mi hiányzik nekünk leginkább ebből a mái szép világból. Érdekes módon nem emlegettünk létbiztonságot, a társadalmi egyenlőség látszatát, szóba sem került úttörővasút, se KISZ-kirándulás, titkos hittanóra, vagy állami ünnepség. Csupa olyasmit hiányoltunk napjainkból, amik akár meg is maradhattak volna.

Például a "szockó" rajzfilmeket, amik vizuálisan és tartalmilag roppant változatosak, ám mindig színvonalasak voltak. Furcsállhatja bárki, de ezekből sokkal egyértelműbben kiderült, hogy minimum érdekes náció a cseh, a bolgár, a román, a Szovjetunióba zsúfolt számtalan kisebb-nagyobb nemzet, mint az összes internacionalista brosúrából. Persze szerettük mi a kőkorszaki szakikat, Tomot Jerryvel, és többi társukat is, de amikor - már jócskán felnőttként - szembesülni kényszerültünk G. I. Joe kalandjaival, bizony elszorult a szívünk a kisgyerekek jövője fölött érzett szánalomtól. S még ma is úgy érezzük: Hagymácska vagy Rumcájsz mérhetetlenül igényesebb és szórakoztatóbb élményt jelentett, mint a Walt Disney-utánérzések dömpingje.

Aztán a diafilmeket is hiába keressük. Korfu csokit sem kapni, igaz, közülünk senki nem vágyik a Bambi ízére... Felemlegettük viszont a szódásüveget, és végül eljutottunk a locsolókocsihoz. Senki nem értette, hova lett, azt sem, hogy miért tűnt el. Talán a víztakarékosság jegyében számolták föl ezt a közérzetjavító szolgáltatást? Vagy az aszfaltozás elterjedésével minősíttették okafogyottá? Vagy ma is járja még a hőségtől tikkadt utakat, csak éppen mi vagyunk olyan pechesek, hogy soha nem bírunk összefutni vele?

S lám, most újra szembejött, vizet locsolt, az aszfalton párolgó cseppek illatával, a fél celsiusnyi hőségcsökkenéssel újra néhány percnyi enyhülethez juttatta a kánikulai ájulatban vánszorgó városlakókat. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint gyermekkorunkban. Kár, hogy éppen nem voltál velem...

Cziprián Dóra Eufória

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet