Hét óra előtt néhány minutummal már lefelé lépcsőzünk a Művészetek Háza
csinoskásra esztétizált pincehelyisége felé, a körülbelül tizenöt sornyi ülőalkalmatosság
közül néhány még tomportalanul éktelenkedik. A háttámla és a gerincvonulat
egymást idegen testként sajogja körbe, a nyugtalanító inkompatibilitás és egy
arcbatoluló spotlámpanyaláb verejtéket présel a homlokpólusokból, ám rögvest
önszellőztető fészkelődésre motivál. Kobaktekerészeti alapon nyugvó
megállapítás lesz végül e folyamat eredménye: a társaság javarésze huszonéveinek
idusa felé pislákol, akad itt filmrendezőjelölt főiskolás, szemüvegét ornyeregre
tologató művészdeejay, régi papaya-alsószint törzsvendég. A projektor
menürendszere bedobja a törülközőt, Poprócsi Barnabás romantikával átszőtt intrója
után pedig az
avantgardtól indulva süppedünk a technohistóriába.
Luigi Russolo így ír 1913-ban A zajok művészete című kiáltványában:
"Több kielégülést találunk a villamosok, kipufogók és hangos embertömegek
zajegyvelegében, mint például Beethoven Eroica-jának, vagy Pastoral-jának
begyakorlásában. A modern zeneszerzők az iparosodott világ, és annak zajai,
törvényei felé fordították figyelmüket." Bizonyám, a futurizmus gyorsaság-,
sebesség-, és technikakultusza napjaink elektronikus zenéire is hallható lenyomatot
rakott, lehetővé téve az addig lehetetlennek tűnő ötletek megvalósítását, a
színuszhang és a fehérzaj, illetve a kattanás és impulzus szanaszét variálásával.
Hiszen ezek az alapelemek "szűréssel, egymásra fedéssel, sűrítéssel és
rövidítéssel egymásba olvaszthatók, és torzítással, visszhangosítással,
gerjesztéssel, frekvenciaátvitellel, hangtartománymodulációval elektromosan tovább
megmunkálhatóakká válnak."
Az időben némileg hátrébb araszolva elmondható, hogy a huszadik században három
forradalmi műfaj pumpált friss vért a glóbusz muzikális artériájába: a jazz a
húszas években, a pop-rock az ötvenesekben, végül az elektronikus tánczenék a
nyolcvanasokban. Ezek mindegyike paradigmaváltásként értelmezhető, ha Thomas Kuhn elméletéhez
kötődünk: hiszen paradigmák azok, amelyek "egy bizonyos időszakban a tudományos
kutatók egy közössége számára problémáik és problémamegoldásaik modelljeként
szolgálnak." A tudományban tapasztalható forradalmak során ezek cserélődnek,
felváltva a korábban uralkodó nézeteket. Ez az elgondolás pedig a zenére éppenúgy
ráhúzható, hiszen a techno világrajöttével egyben új viszonyítási alapok is
születtek, kócosra borzolva a nagyhangú kritikusok idegeit.
A digitális kultúrával való széleskörű egybefonódás nyomán megállapítható,
hogy az első megborult szárnypróbálgatások a hetvenes évek kezdetleges
számítógépeinek megjelenésekor azonnal végbementek, noha az amerikai John Cage már
1939-tôl kísérletezett preparált zongorával a hagyományos európai zene keretein
való túllépés érdekében. A Kraftwerk káposztarockként aposztrofált digitális
romantikája, a William Gibson fémjelezte cyberpunk irodalom, az ecstasy tablettát
meghonosító 1988-as angol nyár (Summer Of Love) mind-mind rátettek egy lapáttal a
techno alakulására, amely mára valóban egy végeláthatatlan labirintusba torkolló bűvös
lombkoronává avanzsált - már ami az alstílusokat illeti. Némelyikük villámsebesen
burjánzott hajtása pár éven belül elhalt, mások óvatosan bontakozva teremtették
meg stabil pozíciójukat.
Kiadók és producerek, klasszikusok és újarcok, archaikus káosz és steril
konceptualitás, valamint megannyi témakör között hiperlinkek módján szökdécselve
egyhamar megértük az esti féltízet. Projektor helyett egy laptop szolgált
klippkirakat gyanánt, felvonultatva sátáni mongolidiótát, emelkedő űrhajót,
visszafelé dőlő babakocsit, klaviatúrán matató robotembereket, pergődobra záródó
húsevőnövény-állkapcsot... A jelenlévők még kényük s kedvük aktuális
konstellációja alapján átszállingózhattak Mesterházy Ákos bulijára a Havanna
Klubba, melyről engem ugyan már elszólított egy másnapi zárthelyi, de bizonyos
vagyok abban, hogy élményből ott is lehetett raktározni.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.