Fesztivál, de nem mindenkinek

A Fesztivál a Határon nem Diáksziget! Erről személyesen is meggyőződhettek azok, akik egy-egy meghirdetett programra Kőszegre utaztak, majd hiába vártak hosszú órákon keresztül a vár előtt bebocsátásra.

Pénzért itt jegy nem volt kapható, az útlevélként szolgáló karszalag is csak annak járt, aki már előzőleg, a klub-szellemben működő rendszerbe személyesen regisztráltatta magát.

Zárt ajtók mögött, csak klubtagságival
Emlékeim szerint, amikor három éve először szerveztek a határon fesztivált, a programokra bárki bejuthatott. A tavalyi évben próbálkozók már biztonsági őrökről és nagy fegyelemről, kígyózó sorokban ácsorgó bebocsátásra váró tömegről meséltek.
A kőszegi származású fiatal pár, Szalai László és felesége Ildikó Sárvárról indult útnak, hogy idén is, mint két éve minden alkalommal, részt vegyenek a fesztiválon. Míg az elmúlt két évben simán, minden regisztráció nélkül bejutottak, addig idén, megdöbbenésükre a vár kapujában a biztonságiakon elakadtak. "A vár felé közeledve már gyanakodtunk, - meséli Ildikó - valami változott, ugyanis a kifelé jövő fiatalok mindegyike karszalagot viselt. Ilyet tavaly és előtte nem láttunk. A bejárat előtt tömegével álltak a "securitisek", akiknek a rendezvény idejére külön bódékat is állítottak. Amikor be akartunk lépni, két biztonsági állta utunkat, közölték velünk, ide csak olyan személy léphet, akinek meghívója van. További felvilágosítást nem kaptunk, és azt sem tudták megmondani nekünk, hol kaphatnánk valami információt. Még szerencse, hogy összefutottunk egy ismerőssel, aki az Irottkő Szállóba irányított bennünket."

A határok túloldaláról az egyik szervezőt, Honti Csabát telefonon faggattuk arról, idén miért volt ennyire nehézkes a bejutás. Ő azonban azt állítja, a rendezvénysorozat mindig is zártkörű volt, mivel a megalakulásuk óta klub formájában működnek. Tehát idén sem történt semmi másként, mint azelőtt: a kordont, csak azok léphették át, akiket már előzőleg regisztráltak. A Fesztivál a Határon klubja jelenleg körülbelül hatezerötszáz tagot számlál, a kőszegi programsorozat tehát elsősorban nekik készült.

Protekciós kőszegiek?
Idén a megyéből érkezők közül többen már be sem jutottak, a kőszegi fiatalok közül pedig sokan panaszolták, hogy bár állítólag ötezer jelentkezési lapot küldtek szét a városban, ezt sokan meg se kapták. "Ott beálltunk a "Kőszegiek" feliratú íróasztal előtt kígyózó sorba - folytatja kálváriájuk történetét Ildikó - majd tizen vártunk ott hiába, egy tanácstalan hölgy az íróasztal mögött csupán arra volt képes, hogy felírja nevünket és telefonszámunkat egy lapra, és jelezte: Majd értesítenek. Három órán keresztül vártunk, sétáltunk, aztán hazamentünk. Bár már nem élünk Kőszegen, de több olyan fiatallal találkoztam, aki helyiek, mégsem kaptak semmilyen értesítést." Pedig, - panaszolja - a programot és a plakátokat olvasva nekik úgy tűnt, a fesztivál nyitott, ezért is érzik jogosnak háborogásukat a "kirekesztettek".

Hova mentek a jelentkezési lapok?
Honti Csaba azonban állítja, a rendezvényt csak olyan körben hirdették meg, ahol lehetővé is tették a részvételt, nevezetesen a Fesztivál Klub tagjai és Kőszeg polgárai között. Véleménye szerint a potyára érkező sereget tehát nem ők tévesztették meg: "A megyei napilapban a program nem a mi hirdetésünkként jelent meg, azt a lap a rendezvény honlapjáról egyeztetés nélkül töltötte le és tette közzé." A szervezők egyébként az idén először valóban küldtek szét jelentkezési lapokat a kőszegi fiatalok között, a kiértesítettek közül majd kétszázötvenen csatlakoztak is. Arra azonban senki sem tudja a választ, hogy ki és milyen szempont alapján maradt bent, vagy rekedt kint. Annyi biztos, akik előzőleg nem kaptak meghívást, nem is regisztráltatták magukat, tehát utólag már hiába próbálkoztak, nem vehettek részt a programokon.

Bár a tanácstalan kőszegi sorbanállók felajánlották a szervezőknek, hogy akár pénzzel is honorálnák, ha végre bejuthatnának, makacs ellenállásba ütköztek. Ildikó elmondása szerint az információnál ülő hölgy semmilyen tájékoztatást nem tudott arról adni, hogy mi módon lehet feliratkozni, sőt arra sem tudott válaszolni, hogy kinél.

Ez egy nagyon elit, főleg nehezen elérhető klub
Honti Csabától megtudtuk, a regisztráció némileg bonyolultabb egy szokványos klubtagságnál, hiszen itt ez csak ajánlással lehetséges. Kell hozzá egy, már beavatott személy, akit valaki révén egyszer regisztráltak, és aki kezességet vállal a gólyáért. Innen Vas megyéből telefonon vagy Interneten tehát reménytelen próbálkozni, hiszen a jelentkezési lapot személyesen kell aláírni, és ajánló személyre is minden esetben szükség van.
Azok közül, akik a fesztiválon szerették volna regisztráltatni magukat, többen is azt állították, hogy a jelentkezés egyik feltétele volt, hogy az illető huszonnégy év alatti és főiskolai vagy egyetemi hallgató legyen. A hírekkel ellentétben azonban Honti Csaba azt vallja, hogy a tagságnak nincsenek különösebb feltételei, a jelölt életkora, végzetsége, munkahelye nem mérvadó. "Nem igaz - jelenti ki -, hogy bizonyos kor fölött meghúztuk a határt. És az sem igaz, hogy kizárólag főiskolások és egyetemisták vehetnek a programban részt." -mondja, majd hozzáteszi, - "Hiszen tény, hogy több, idősebb, már dolgozó klubtagunk is van." A jelentkezési lapon csak azt kérdezik meg, vállalja-e a regisztrációt, továbbá felvették a legszükségesebb adatait. Honti Csaba cáfolja azt a városban keringő kósza hírt is, miszerint a regisztráció egyenlő a Fidelitas belépési nyilatkozatával: "A Fesztivál a Határon nem Fidelitas-rendezvény, ennél fogva a kérdésben foglalt feltételezés képtelenség. Egyébként pedig, miért is akarna egy szervezet ily módon, tömegesen tagokat verbuválni?"

A limit oka: a helyhiány
A jelentkezés eme sajátos módjára egyébként azért van szükség, - magyarázza a szervező -, hogy korlátozzák a létszámot, mivel rendezvényeik befogadóképessége is határos. (Ennek némileg ellentmond, hogy sokak szerint bizonyos rendezvényekre lett volna még bőven hely.) Egy könnyűzenei programra például ezrek lennének kíváncsiak, azonban többségüket a fesztivál egésze, egyéb eseményei nem érdekelnék. Nekik, szervezőknek pedig az a dolguk, hogy minden klubtag számára megfelelő helyet, vele normális körülményeket biztosítsanak. Ráadásul - véli -, a Kőszegi vár falai, és a konferenciatermek mérete is meghatározzák a limitet. Jó hírnek számít azonban, hogy a szervezők a jövőben törekedni fognak arra, hogy nyitottabbá váljon a rendezvény. Szeretnének a város egyéb pontjain külső, nyílt helyszíneket felállítani, ahol a könnyűzenei programokat bárki megtekinthetné.

Addig is, aki még nem talált magának kezest, de jövőre mindenképpen, már klubtagként szeretne bebocsátást nyerni, ne keseregjen, mert van remény, akár a tagságra is. Nem kell mást tenni, csak az igényt jelezni a www.kor-hatar.hu -n. Érdeklődni mindig lehet....

Pajzs