Szent György napi vásár –nem először, de utoljára?

2004. április 26. 12:50 módosítva: 2004. április 26. 12:50
Ha a vásározók komolyan mondták, akkor lehet, jövőre már nem találkozhatunk a vásárral.
Évről évre kevesebb árus, csökkenő érdeklődés kíséri a Vasi Múzeumfaluban megrendezett vásárt, aminek kategóriáját igencsak nehéz lenne meghatározni. Fajátékok, szőnyegek, távol keleti füstölők, Buddha szobrok, kaktuszok, ólomkatonák és nem túl lelkes eladók adták az idei kirakodás gerincét. Az idő ezúttal (sem) volt kegyes, esővel indult a vásár. A megnyitót kicsit vontatottnak éreztük, de ez nem feltétlenül a színpadra lépők hibája. Ha a közönség több lett volna a fellépőknél akkor valószínűleg a hangulat is más. A nyitóceremóniára ellátogatott Lamperth Mónika belügyminiszter asszony is, majd egy rövid beszédet követően hamarosan távozott kísérőivel együtt, felére csökkentve ezzel a nézők számát. Furcsa volt, hogy amíg a színpadon zajlott a nyitány, addig a színpad elé tévedő nézelődőkre és a füvön átgázolókra egy idősebb rendező ripakodott rá, miszerint erre nem szabad menni. A gyerekek még azt is megtudhatták, hogy kórházba kerülnek, ha továbbmennek. A bambán körbenéző aztán vagy észrevette a színpad mellett megbúvó ágyút, vagy nem. Ennek elsütése nyitotta meg ugyanis a vásárt és ez volt az áthaladási tilalom oka is.

Az árusok hangulatát jól jellemzi, hogy többen is morgolódtak az elhelyezés és a kevés vevő miatt
Az árusokat hamar végigjártuk, majd egy hatásos megállító-táblának köszönhetően ellenállhatatlan vágyat éreztünk egy tökös-mákos és meggyes rétes bekebelezésére. Ez azonban csak terv maradt, mivel egy órával a megnyitó után és a kevés látogató ellenére ezekből már egy darab sem volt. Az árusok hangulatát jól jellemzi, hogy többen is morgolódtak az elhelyezés és a kevés vevő miatt. „Inkább Kanizsára kellett volna menni. Most beszéltem az öcsémmel, rengeteg ember és fergeteges hangulat van ott a három napos Város Napja alkalmából. Ma még semmit nem adtam el, nézelődő is alig akadt.” –kesergett egyikük.

A hangulatot a bábszínház és színpadi produkciók növelték hatásosan. Ott jártunkkor a legnagyobb sikere a humorosan kommentált birkanyírásnak volt. A gyerekek szájtátva figyelték, amint a jószág megszabadul gyapjától, egy távol keleti turistacsoport pedig bőszen fényképezett (hm, oda minden ipari titkunk).

Vasárnap aztán megélénkültek a látogatók is, sokan kerekedtek fel egy kis családi kiruccanásra és szintén sokan számítottak nagyobb durranásra. A TESCO parkolójában közben külön vásárt lehetett megtekinteni, igaz, más kategóriában, de ingyenesen. Félő, hogy azt a vásárt jóval többen látták, mint a Múzeumfaluban megrendezettet.

További szófecsérlés helyett nézzék meg galériánkat


Az árusok örültek annak, hogy megörökítettük portékáikat, egyetlen kivétellel. Miután köszönés után fotósunk valami mütyűrt kívánt megörökíteni az egyik pulton, az azt áruló asszonyság kiselőadást tartott arról, hogy illene bemutatkozni, elmondani kinek, minek, honnan fotózunk és engedélyt kérni tőle arról, vajon megengedi-e, még ebben a fene nagy sajtószabadság idején is. „Csak úgy, a kommunikáció kedvéért” –tette még hozzá. Ígérjük, jövőre egy nagy, a régi szovjet laktanya mellől megmentett „Fotózni tilos!” táblával ajándékozzuk meg a nyilvános rendezvényen áruló asszonyt, hogy megkíméljük őt és árukészletét a fene nagy sajtóveszélytől. Kivéve, ha ő is bemutatkozik minden érdeklődőnek és bemutatja kereskedői engedélyét, valamint ismerteti árui származási helyét és minőségi bizonyítványát. Csak úgy, a kommunikáció kedvéért. Azt már csak halkan tesszük hozzá, hogy miután egy erőtlen és hamvába holt kísérletet tettünk a magyarázatra udvariasan elköszöntünk. -Lehet ám fotózni! –vitte el fülünk mellett utánunk kiáltott hangját a szél és mi fotóztunk is. Igaz, nem az ő portékáját.


Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra

Milyen ma Szombathely és a kultúra viszonya?

Szombathely anno arról volt híres, hogy az oktatás és a kultúra fontos városa. Mit tudunk erről elmondani ma? Horváth Somát, a kultúráért is felelős alpolgármestert faggattuk ki erről alaposan.