"Igényeket teremteni, nem kiszolgálni" - avagy Cotérie, a főiskolás kultúra megmentői

Nem tudom, én vagyok csak hülye, vagy a tükröm görbe? Elvégre nem egy hallgatót intettem le a folyosókon, bőszen szegezvén nekik a megátalkodott kérdést, hogy mégis hányadán állnak ezzel a diáknapos hóbelevanccal, egyetlen alkalommal sem kaptam kellemes szájízzel körülbástyázott válaszokat. „Megy a dolog, ezért nyugodtan lehet erőltetni” alapon a szervezők mégis évről-évre ugyanazzal a bűnrossz — titántüdejű pornóscsirkék és maratoni lagzilajoskodás, valamint egyéb kulturálisan progresszív elgondolások — által kikövezett repertoárral sújtanak le a hallgatóságra. Dirr nekik, szeszileg toxikálva amúgyis őrjöng a nép. Csakhogy a főiskolás klub mögötti, aprócska tisztáson idén megfordultak az arányok: zéró állatkodás, ám csupa esztétikum...

Közben véget ért a háromnapos tivornya
És én már a zeneiskola alatti kávézóban vetem magam bele a baráti hangvétel miatt nem is annyira mélyinterjúba, Gede Tiborral és Gátas Józseffel, a két kreatív ötletgazdával. Nekik köszönhető, hogy a diáknapok programjai közé, pályázati pénzek útján beékelődhetett egy összművészeti szigetecske, ahol neohippi motívumoktól a távolkeleti jin és jang pepitájáig saját kezűleg festett leplek vették körbe a látogatót, fotóimpressziókkal és fekhető gyékényekkel kiegészülve, minden áldott nap tartalmas programokkal felruházva a lebilincselő látványt. „Én ezt alkotói és befogadói környezetnek hívom. Igyekeztünk nem rombolva, hanem a természettel egységet alkotva megvalósítani ábrándjainkat.” – meséli Titusz, aztán rögvest belevetődünk a Cotérie históriájába.

Az originál kiindulópont egy fotóklub létrehozása volt
Lelki szemeik előtt az lebegett, hogy egy képsorozat formájában, alternatív szemszögből mutassák be Szombathely városát, ne csak a Fő teret ismerje meg a jámbor főiskolás. „Erről beszélgettünk egy ízben a klubban két sör mellett, majd továbbvittük ezt a szálat, hogy ne csak erre az egy művészetre szorítkozzunk, hiszen a huszonegyedik század egy összművészet, „gesänktkunstwerk”, ahogy a német mondaná.” Amikor aztán tudomást szereztek a HÖK által kiírt pályázati lehetőségekről, kapva kaptak az alkalmon, és mivel saját bevallásuk szerint mindig akad valami agyrémük, nekiálltak egy másik álomkép megvalósításának. „Nem nagyon szeretjük a BDF-es rendezvényeket, ezért elhatároztuk, hogy kellene csinálni valamit, amit nem ismernek annyian, de talán volna rá igény. Kimentünk a hátsó udvarba, ahol felfedeztük ezt a kis füves területet. Amit én oda megálmodtam, szerencsére meg is tudtuk csinálni.”

És a Cotérie szembetűnő alakot öltött
Ami eredetileg csupán egy ófrancia szó volt, jelentését illetően karika, most ezen túlmutató értelmezésében kezdett tündökölni: egy szubkulturális baráti kör fogott hozzá szárnyai aktív bontogatásához. A többi önképző körrel egyesítvén inspiratív erőiket hozzáfogtak az ötleteléshez, ám lelkesedésük mellett akaratlanul is előjöttek az emberi poblémák. „Kihullottak emberek, akikre számítottunk, de jöttek helyettük újak, akik ezt tényleg szeretnék csinálni.” Nos igen, az energiamegmaradás törvénye a pozitív kezdeményezésekben is érvényesül. A végeredmény pedig magáért beszélt: organikus hangszerfúzió egy DJ és több jazz-zenész között, kávéházi downtempo és könnyed drum & bass, állandó porjektoros videomontázs, későesti filmvetítés, mágikus hastánc az erotika-napon, nagy érdeklődésre számot tartó előadás Török Gáborral, feltöltődésre alkalmas pihenés színpompás installációk és dekorált gyertyatartók árnyékában...

Ám nem egy ízben történt, hogy maga a főiskola is gátat vetett a zökkenőmentes szervezés elé, példának okáért egyik pillanatról a másikra elhordták a hangfalakat. A fiúk azonban remélik, most bőven letettek annyit az asztalra, hogy igazán komolyan vegyék őket. Lesz is ennek folytatása, hiszen felkérték őket, hogy a gólyatáborban egy hasonló kulturális olvasztótégelybe csavarják bele a nyitott agyakat. „Már most úgy tervezzük, hogy térben is nagyobbak leszünk. Eddig is bombáztunk minden érzékszervet, de bízunk benne, hogy most már nem jönnek be úgy emberek, hogy megkérdik, mi ez. Tőlünk nem fogják megkapni a képletet. Nekik kell elgondolkodniuk rajta.”