Az elmúlt hét olykor zavarba ejtő, Joyce-os, Bloomos viták után, kedd este meglepő tapasztalattal gazdagodhattunk a Bartók Teremben. Azzal tudniillik, hogy normális körülmények között is lehet kulturális programokat létrehozni Szombathelyen: az V. Lamantin Jazz Fesztivál egyik leghúzósabb eseményét, a Creative Art Trio (CAT) fellépését élvezhette a közönség.
A hangverseny első felében egy hét tételes kompozícióval varázsolta el Vukán György triója a hallgatóságot. Fölösleges volna hosszasan méltatni a formáció tagjainak virtuóz játékát. Ezt szakavatott kritikusok már elégszer megtették eddig is. Ami ezúttal igazán magával ragadta az embert, az a hallottak tökéletesen lekerekített, minden felesleges sallangtól mentes egysége volt. Az egyes kompozíciók önmagukban is hiányérzet nélküli egészet nyújtottak, az egymást követő darabok pedig egységgé szervesültek.
Az összeszokottság, egymás gondolatának összekacsintásokból és összekacsintások nélkül is létrejövő megértése kell ehhez. Vukán György ujjai alatt a hangversenyzongora, Berkes Balázs kezei között a nagybőgő, s a dob, melyet a fiatal Mohay András szólaltatott meg, olyan összhangba forrtak össze, amit talán akkor érzünk, ha friss gyümölcsbe harapunk. Minden rost, minden csepp nedvesség, minden íz egymásba kapaszkodva alkot harmóniát.
Az est második felében a CAT, kiegészülve a Sándor János vezényelte Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, Vukán György Capriccio Espagnol című művét adta elő. Talán nem tűnik erőltetett társításnak, ha Joaquín Rodrigo 1939-ben keletkezett Aranjuezi koncertjével vetjük össze Vukán művét. Európa ebben az időszakban fordult a legelvetemültebb embertelenségbe. A világ azóta megmutatta, hogy rendre ismétli önmagát. Vukán pedig azt mutatta meg, hogy a téboly évadaiban is megmenthető az embernek tartást adó szépség. Amíg ehhez hasonló zeneművek születnek, addig nincs veszve minden.
Szimfonikusaink, néhány indiszponált belépéstől eltekintve, a legszebb időszakokra emlékeztető módon váltak a jazzformáció negyedik tagjává. Míg Berkes Balázs koncentrált játékával, addig Mohay András akit a produkciók végén Vukán és Berkes szinte megható, bensőséges melegséggel állítottak a figyelem középpontjába könnyedsége ellenére is hihetetlen pontosságával tűnt ki. Meg kell ismételnünk a korábbi jelzőt: sallangmentesen dobolta végig a Capriccio Espagnolt. Mintha Bartók Béla is elégedetten nyugtázta volna előadását a háttérfotón.
Vukán György pedig mindvégig egy volt a darabbal. Tökéletesen egy. Ja, és mellesleg megírta azt, s ezért a legmélyebb hála illeti.
Az Improvizatív Zeneműhely Egyesületet meg azért, hogy elhozta hozzánk a Creative Art Triot.
A hétvégéig tartó fesztivál részletes programját itt olvashatják
