Férjem Rómeó, feleségem Júlia

A Kőszegi Várszínházban beszélgettünk a Rudolf Péter Nagy-Kálózy Eszter színészházaspárral. A támadó gagyiról is...

Van Rómeó és Júlia, de hol vannak a többiek?

- Kitől származik az ötlet, hogy ketten játsszák el az összes szerepet a Rómeó és Júliában, kézzel fogható díszlet és jelmezek nélkül?
- Nagy-Kálózy Eszter (N-K. E.): Az alapötlet Vámos Miklósé, aki fölkért minket, hogy ketten játsszuk el a Rómeó és Júliát. Amikor azonban elkezdtünk dolgozni, ki kellett gondolnunk, hogyan jelenítsük meg a színpadon, hogy egyszer csak "négyen vagyunk jelen".

- Ezt hogyan valósítják meg?
- Rudolf Péter (R.P.): Ugyan nincsenek díszletek, nem forog a forgószínpad, jelmezünk természetesen van: egy csuklyás ruha, ami sok mindent tud. A látszólagos egyszerűség némi rafinériát takar, mert egyetlen mozdulattal - például, ha a cipzárt fölhúzom a ruhán -, akkor egyfajta rátarti asszony rögtön létrejön, Eszter egy kézmozdulattal álarcot képez és Tibalttá válik. De mivel nincs díszlet, a néző figyelme is a mindenkori jelenet mindenkori problémájára szegeződik.

A férfi lehet nő, de Júlia csak Eszter lehet

- Nem egy újfajta feldolgozás, hanem az eredeti shakespeare-i darab megszólaltatása a céljuk. Nem féltek attól, hogy komikumba hajlik az előadás?
- N-K. E.: Amikor először játszottuk, féltünk tőle, hogyan fogadja a közönség. Ma már túl vagyunk a 150. előadáson. Azzal, hogy Péter játssza a dajkát, én játszom Lőrinc barátot, nem akartunk derültséget kelteni - rossz értelemben. Azt szerettük volna elérni, hogy hihetővé váljon: ő a dajka, én pedig Lőrinc barát. Az azonban alapszabály az volt, hogy Rómeó mindig Péter, Júlia mindig én vagyok.

Jiři Menzel - villamoson járóknak forgat

- Tavasszal a Vígszínházban vendégeskedett a legendás cseh filmrendező, Jiři Menzel. Milyen embernek ismerte meg?
- R. P.: Menzel újságcikkeiben - amit kötetbe gyűjtve kiadtak Magyarországon -, olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyeket én is a magaménak érzek. Például mit is jelent a filmkészítés, kiknek készít ő filmet, színházat. Kissé sznob közegben, mint a mienk, nagyon jóleső érzés volt azt olvasni, hogy ő a villamoson járóknak forgat filmet. Menzel egy olyan ember, aki elveihez hűen dolgozik, mindenféle fellengzősség és rátartiság nélkül, nagyon precízen és alázattal, s ezt is várja el a munkatársaitól.

Nem minden gagyi, ami vígjáték
- Ez rímel arra, amit egyszer Péter is mondott az Üvegtigris kapcsán: az egyes műfajok ugyanazokból a téglákból épülnek fel, csak a katarzis az egyiknél könnyekben, a másikban nevetésben tör ki. A nevetés műfaját - amelyben olykor Önök is remekelnek - kicsit lesajnálják, pedig mintha nagyobb szükség lenne rá manapság.

- N-K. E.: Volt nagy korszaka a magyar színháznak, amikor valóban nevelt és sok mindent el lehetett játszani. Ma más a helyzet, valóban előbb mennek el az emberek egy vígjátékra, mint egy drámai előadásra. Hogy én melyiket szeretem jobban? Azt gondolom, hogy előbb tudok könnyeket fakasztani a nézőkben, mint nevettetni, de ez egy alkati kérdés, attól függ, melyikről ki tud többet.

- R. P.: Attól, hogy valaki a Hamlethez nyúl vagy az operetthez, nem jelenti azt, hogy az illető a szakmáját jobban vagy kevésbé tudja.

Nem szabad a műfajokat kijátszani egymás ellen. A vígjátéknál nincs mese: vagy nevetnek a nézők, vagy nem. Ha sötét tragédiát viszünk színre, akkor persze lehet azzal érvelni, hogy ez már annyira összetett, mély és bonyolult, hogy a sok ostoba nem érti a mondanivalóját; vagy éppen az unatkozó csendet hallhatja valaki figyelmes csendnek, ha be akarja csapni önmagát. A vígjátéknál előbb kiderül a turpisság, a tragédia esetében több az esély az önáltatásra.

Támad a gagyi - Sznobok meneküljetek!

- Közben a médiában túlburjánzik a gagyi.
- R. P.: Támad a gagyi a világ minden pontján minden irányból, ami színházellenes, és ami a nézők szellemét rombolja. Jóérzéssel már egy híradót sem lehet végignézni. Nem csodálkozom, hogy amikor valaki elmegy moziba vagy színházba, akkor nem feltétlenül a drámára vágyik.

- Ne legyünk sznobok.
- R. P.: Hadd idézzem Bergman tanulságos önreflexióját: "Nem szeretem a filmjeimet, olyan szomorúak." Ettől még a filmjei persze nagyon jók. Kíváncsi vagyok, hogy a sok, nagyon mélyen gondolkodó milyen filmet néz meg otthon, amikor hullafáradtan hazamegy. Robert De Niro-filmet vagy Bergmant?

- Az átlagembert "meg lehet etetni"?
- R. P.: Én hiszek annyira a nézőben, a homo sapiensben, hogy igazán a lelke mélyén mindenki tudja: mi a jó és mi a rossz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra