Tisztelt Uram!
Levelét, amelyben nem egyszerűséggel hülyeségnek minősíti felhívásomat, ujjongva olvastam, hiszen jelezte, hogy elértem célomat: sikerült ráirányítanom a figyelmet egy fontos ügyre, sikerült az Ön szavával élve felborzolnom a békés emberek idegeit! Éppen ezt akartam.
Egyébként nem gondoltam olyan badarságot, hogy szurkolói adományokból fönn lehetne tartani a Haladást (bár 2000 adakozó egyenként 20.000 Ft-ja pontosan 40 millió Ft-ot tenne ki a város is ennyit ad!), még kevésbé jutott eszembe, hogy a támogatók nevét a játékosok mezére vagy a stadion hirdetőtábláira kellene kiírni. Az efféle kérkedés idegen tőlem.
Felhívásomat nem a várható anyagi, hanem az erkölcsi hozadékra gondolva tettem közzé. Jelezni szándékoztam azoknak, akik végül is bölcs döntést hoztak, hogy Szombathely lakói számára nem közömbös a csapat sorsa, s, hogy nekik ebből le kell vonniuk a következtetést más különben pedig meggyőződésem, hogy az is lehet hívő, aki nem bújja folyvást a templomokat, s az is lehet vérbeli Haladás-szurkoló, aki egészségügyi és egyéb megfontolásokból tartózkodik a mérkőzések látogatásától.
Üdvözlettel:
Prof. Dr. Lőrinczy Huba
tanszékvezető főiskolai tanár
