Egy tavaly nyáron összeverbuvált sajtótájékoztatón amikor a város a Savaria mozi a felújítására kért támogatást elnyerte a rekonstrukciót még 2003. októberére ígérték be. Végül a sorozatos csúszásokat követően, miután sikerült a közbeszerzési pályázaton olyan beruházót találni, aki 50 millió körüli összegért el is vállalta az átalakítást, idén június 24-én megindulhatott az építkezés. A nyertes, a keszthelyi Míves Kft. rekord sebességgel, mintegy öt hét alatt kipofozta az aulát, és új kamaratermet varázsolt. Az új artmozi már a műszaki átadáson is túl volt, amikor a nyitás előtti napokban mi is körbeszimatoltunk.
A Vasi Volán színeiben (kék-fehér) pompázó aula
Ukrán feketemunkást ezúttal nem sikerült lefülelni, amíg a frissen járólapozott helyiségekben szorgosan festegető-szerelgető ifjoncok serege közt botladoztunk. A kék-fehérben pompázó aula és a mellékhelyiségek már biztatóan készen voltak, azonban az artmozi szőnyegére még pár napot várni kell. Jövő hét végén azonban akár a nagyteremben is kukoricázhatunk, igaz még a régi díszletek között legalábbis ezt ígéri a mozi régi-új igazgatója, Németh Sándor -, aki a majdnem kész alsó szinten kalauzol végig bennünket.
Az építésvezető, miközben a már csapra-kész mellékhelységeket vizslatjuk, megsúgja: rendkívül nehéz dolguk volt. Szűkös anyagi keretből, a lehető leggazdaságosabban próbálták az átalakítást elvégezni. Sokszor - például a járólapoknál is - bontott anyagból dolgoztak. Ami használható volt, azt igyekezték visszacsempészni. A pénzhiány azonban látszólag nem ment a minőség rovására, bár a járólap valóban a régi. Számunkra még szimpatikus is, hogy a kőlapokat nem ítélték csak azért halálra, mert a hetvenes évek stílusát tükrözik. Egyszer még úgyis divatba jön
A bejárat üvegajtaja a helyén maradt
A pénztár mindjárt az üvegajtótól jobbra, szemben a mozgássérültek által is használható mosdóval. Középen, rögtön a bejáratnál, pirosra festve virít a nagyterem vetítőjének feljárata. A régi jegypénztár környékén áll egy új belső ajtó, a régi kukorica-elosztó területén a férfiak mellékhelyisége, szemben a nőké (a régi oldalak felcserélődtek). Az új kamara-vetítőterme a ruhatár helyére került, a régi kisterembe pedig a videotéka és a negyven négyzetméteres kávézó (önálló bejárattal, raktárakkal, szociális- és előkészítő helyiségekkel) költözik. Ha költözik, egyelőre ugyanis az egységek még üzemeltetőre várnak. Jelentkező már akadt, nyugtat meg az igazgató, nem kell attól tartani, hogy a kávézó parlagon marad.
A art-terem szőnyege Dániából érkezik
Az ötvenhárom fős légkondicionált art-teremből vajmi keveset láthatunk. Fúrás-faragás, a kényelemről sem nyilatkozhatunk, a székeknek még üres a helye. A por miatt elmenekültünk, azonban örömmel konstatáltuk, hogy a székek elrendezése a régi kamarateremmel ellentétben lépcsőzetes lesz. A szőnyeg még Dániában, állítólag a jövő héten, a nyitásra megérkezik. Bár a nagyterem feljáróinak korlátjai is új színt kaptak, a lépcső maradt a kopottas régi. Az üveges rész és az ajtók azonban, bár belülről kicsit helyrepofozták őket, kívülről mit sem változtak. Ahogy a nagyterem is marad a régi, kopottas.
A folytatás?
Bármikor napvilágra kerülhet az idei artmozi-felújítási pályázat eredménye, amitől függ, mikor is lehet majd a nagyterem átalakításának nekifogni. Az önkormányzat az épület külső homlokzatának, valamint a tetőszerkezetének felújítását csak eztán, a későbbiekben, újabb pályázati források bevonásával, szintén több lépcsőben tervezi. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a nagyterem felújítására akár már idén is sor kerülhet, persze ez nagyrészt a pályázat sikerén is múlik. A mostani átalakítás egyébként az államnak 32.5 millió, a városnak 17.5 millió forintjába került.
