Annus tegnap könnyedén teljesítette a döntőbeli részvételhez szükséges 78 méteres szintet. Vida József tanítványával a selejtező estéjén beszélgettünk
- A selejtezőn csak veszíteni lehet. Itt nincs mit nyerni kezdi Annus. Itt oda kell állni és meg kell dobni a szintet. Nincs duma, nincs javítási lehetőség. Van három próbálkozásod, és ha nem sikerül, oda az egész éves munkád. Amióta esélyesként indulok nagy világversenyeken, még soha nem betliztem a verseny ezen szakaszában. Örülök, hogy folytatódott a jó sorozat.
- Mestered, Vida József is elégedetten szólt a teljesítményedről.
- Azt hiszem, hiba nélkül teljesítettem a rám bízott feladatot. Nincs miért elégedetlenkedni. Az, hogy ketten is nagyobbat dobtak mint én, megmondom őszintén, nem foglalkoztat.
- Milyen következtetéseket lehet levonni a péntek délelőtt nyújtott produkciókból?
- Lehetne filozofálgatni, de minek? Én azt vallom, vasárnap este új verseny kezdődik. Ott minden kiderül. Addig minden fikció és találgatás. Annak meg nincs helye a kalapácsvetésben. Viszonylag lazán dobtam közel nyolcvan métert, úgyhogy magammal elégedett vagyok. A többiekről nem lenne szerencsés véleményt mondani. Ki tudja, mi volt ma az ő fejükben, ki hogyan, miként taktikázott.
- Mivel telnek a napjaid a döntőig?
- Olvasok. Sokat eszem, beszélgetek Szúnyoggal. Elvagyok. De várom már a versenyt.
- Az atlantai olimpia után látva a bajnokok ünneplését megfogadtad, hogy egyszer te is....
- Állj, állj, állj! Térjünk vissza erre a kérdésre vasárnap éjfél körül.
