Ahogy arról korábban beszámoltunk, a mindenevő jószágok a horgászok nagy ellenségei. Felzabálják a nemes halak ponty, keszeg, süllő ikráit és azok táplálékait is, és azokkal ellentétben egy évben többször is ívnak. A szombathelyi tavakba haltelepítéskor, ún. szeméthalként kerültek valamikor a 80-as években, azóta kiirthatalanok.
A versenyen kifogott törpeharcsák hűtőautóval az Ó-ebergényi kastélyba kerülnek, ahol különféle ínyencségek készülnek belőlük. (A rántott törpeharcsa receptjét itt is olvashatják.)
A versenyt az Elektromosok Vasi Menedzser Sporthorgász Egyesület, az Euro-Peca és a Rádió Szombathely szervezte.
| A törpeharcsa (Ictalurus nebulosus pannonicus) Európába a XIX. században került be Észak-Amerikából. Itt alakult ki a pannonicus alfaj. Eredetileg egy szürke harcsa (Silurus glanis) minőségű halnak vélték, de az európai vizekben törpe növésűvé vált. Így gazdaságilag is kimondottan károsnak bizonyult. Szaporodására jellemző, hogy az ikrát mindkét szülő őrzi. Manapság úgy tűnik, mintha visszaszorulóban volna néhány vizünkből (például a Fertő-tóból teljesen eltűnt); jelenléte mindenképpen káros és nemkívánatos. Fekete törpeharcsa (Ictalurus melas): ez a faj jó példa arra, hogy a "szakértők" nem tanulnak saját hibáikból. Ezt a halat 1980-ban hozták be Olaszországból. Bár még csak kevés helyen figyelték meg - például a Tiszában, a Hármas-Körösben, stb. - de terjedése egyértelműen kimutatható. Hasonló életmódú és habitusú, mint a törpeharcsa, így sokáig egy fajnak vélték a kettőt, és a problémák is hasonlóak. (Forrás) |
