Szezon

És tudtunk röhögni, az igaz, de tényleg alig többet, mint kettőt. Pedig a forgatókönyv jó, nem is akárki, Podmaniczky Szilárd írta a rendezővel közösen, de inkább a tengés-lengés és a karcagi ingerhiány megragadásában és flaszternyelvi szempontból erős, mintsem a cselekménybonyolításban. A film meglehetősen egyszerű srácok helykereséséről, a világ rosszaságáról szóló tanmese, nem verbális világbajnokság. Ettől persze még lehetne zseniális.

Nem az, de Török Ferencre, a Moszkva tér rendezőjének második nagyjátékfilmjére és munkatársaira továbbra is érdemes figyelnünk. Mert a Szezon ha nem is korszakalkotó, de nem is rossz film.

Mert jó az operatőr (Garas Dániel), és nagyon jók a színészek: a két főszereplő (Nagy Ervin és Zsolt), a basáskodó politikust alakító Hegedűs D. Géza, a frusztrált politikusfeleséget játszó Kerekes Éva, a kisebb szerepekben pedig olyan élő legendák, mint Sinkó László, Kútvölgyi Erzsébet vagy Szirtes Ági. Apró rezdüléseikben a zsenialitás. Jó a zene - szellős, nem tolakodó -, Zságer Balázs műve. Igazából minden együtt van ahhoz, hogy igazi közönség- és szakmai siker legyen, de „csak” ígéretes alkotás marad.

Mert nem pörög, mert nem izgalmas, mert sajnos gyakran közhelyes. Mert annál azért több téma hever a magyar ugaron is, mintsem hogy az „unatkozó, pénztelen srácok a Balatonra mennek szerencsét próbálni, ahol persze megszívják” kontextus annyira nyerő lenne. Mer’ ők olyanok, hogy mindig megszívják. Ez bizony kevés.  Még Magyarországon is, ahol Herendi Gábort filmrendezőnek hívják, miközben Gothár Péter, Szabó István, Sándor Pál 20 évvel ezelőtti ujjgyakorlataiban több a posztmodern gesztus, mint az idei év összes hazai filmjében együttvéve.

Nem a kiábrándultságával, komolyságával, sőt, komorságával van a baj, hanem azzal, hogy az igazi történet sincs, meg igazán markáns figurák sincsenek, „csak” nagyon jó színészeket látunk, akik megoldják a feladatukat. Emlékezetes szituációk, pornó-jelenet, abszurd, mégis nagyon reális vendéglátó-szövegkörnyezet.

Tény, hogy az utóbbi hónapok legjobb magyar filmjét láttuk, de ez kevés a lelki üdvünkhöz.