Sírok és dalok a Szent Márton temetőben

Civil harang a Szent Márton úti temetőért
Három évvel ezelőtt lokálpatrióta művészek, újságírók, tanárok, politikusok, egykori temetői dolgozók megalakították a Szent Márton Úti Temetőért Egyesületet azzal a céllal, hogy mentsék a még menthető sírköveket, illetve ápolják azoknak az emlékét, akik hajdan sokat tettek a városért. Mára elérték azt is, hogy a város vezető testülete napirendre tűzte a temető ügyét. A környezetvédelmi bizottság pedig a civil egyesület véleményét is kikéri a kegyeleti hely sorsáról.

Ballada és Április hó a sírok között
Pár hete szombaton kellemes őszi sétát ígért az egyesület az érdeklődőknek a Szent Márton úti temetőben, és a mintegy 35-40 főnyi társaság nem is csalódott. Köszönhetően Torjay Valter művészettörténész hozzáértő és lelkes „tárlatvezetésének”. Egy délután kevés lett volna minden egyes sírkő „legendájának” meghallgatására. Nem beszélve Bonczó István Itykó gitárművész muzsikájáról, ami méltóképpen átszellemült hangulatot biztosított a temetői sétához. A dalokról (amelyeknek nem volt szövege) elmondta, hogy nincsen konkrét műfajuk, leginkább az Örkény egyperces novellákhoz hasonlíthatók. Nem kötődnek egyetlen helyhez sem, az akkordok érzéseket, hangulatokat rejtenek, amelyek mind az elmúlásról szólnak.(Egy geal ballada és az Április hó.)

Ahol utcáink névadói nyugszanak
De ne is rohanjunk ennyire előre! Rögtön a temető nyugati bejáratánál találjuk Johann Hudetz kőfaragó sírkövét. A mester 1857-ben érkezett Szombathelyre, négy év múlva pedig már itt talált örök nyugalomra. A család egészen az 1960-as évekig kőfaragó műhelyet működtetett a városban.
Ettől északra leljük Somogyi Ignácz nyughelyét, aki Vasvármegye főlevéltárnoka volt a XIX. század közepén. Sírja azért is kuriózum, mert az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvédeinek sírjaiból kevés maradt meg az egész országban. Somogyi pedig a 44-es honvédzászlóalj hadnagyaként Görgey Artúr dicséretével is büszkélkedhetett.

A Kálvária felé vezető úton áll Brutscher József kormánytanácsos és tűzrendészeti felügyelő síremléke. Neki köszönhetjük a helyi tűzoltóság megszervezését, mellesleg nem hanyagolta el „polgári” foglalkozását sem, az 1887-es vasi kiállításon méltatták kárpitos munkáit.

A közelben pillanthatjuk meg Balthasar Brenner neogótikus feszülettel ékesített sírkövét, amelynek lábazata az antik görög művészetet idézi. Nem messze északra ráakadunk Kárpáti Kelemen premontrei paptanár nyughelyére is.

Központi helyen, szemben a bejárattal magasodik a Kálvária barokk keresztje, két oldalán a halál jelképeit (homokórát és koponyát) tartó angyalkákkal, amelyek a Hudetz műhelyből származnak. A keresztet még Szilágy István építész állíttatta 1818-ban, alapzatát pedig a temető előtti egykori Szent Márton-kút egyik lábazatából alakították ki.

Tovahaladunk és rácsodálkozunk Bodányi Ödön ferdetoronyra emlékeztető síremlékére, amelynek jelenlegi állapota méltatlan olyan emberhez, akinek a modern Szombathely a csatorna- és úthálózatot köszönheti.

Nem csak Leninnek építettek mauzóleumot!
Az „A” parcella egyik szegletében elérünk a hat mauzóleum egyikéhez, jelesül a Hübner família kriptájához és kápolnájához. A Hübnereket híres építészként tartották számon a városban, téglagyárukban pedig olyan téglát égettek, amely annyira időálló, hogy ma is szívesen használják építkezéseken.
A legrosszabb állapotban a keleti falnál elhelyezkedő mauzóleum van, amelynek „tulajdonosára” csak a „Csᔠfelirat töredék utal, ami egyébként egy cigány köszönés - jegyzi meg Torjay Valter. A Bem és az Erdeics família sírépülete a „B” és a „C” parcella határmezsgyéjén helyezkedik el. A temetkezési vállalkozó Bem család temette el hitelbe annak idején Derkovits Gyula édesapját, a megyeszerte híres - ám koldusszegény - asztalost. Eredics Ferenc ügyvédként az Éhen-korszak vezető politikusa volt, felesége Taschler Jusztina adakozásairól maradt meg a polgárok emlékezetében. A nyugati falnál a „C” parcellában tündököl a legjobb állapotú síremlék, amelyet a Rumi-Rajki Egyesület és a város 1997-ben teljesen felújított. A kórházi főgondnok Kerner Tivadar halálakor mindenét a városra hagyta, cserébe, hogy sírját néha gondozzák. Kívánsága jó pár évtized elteltével beteljesült, megmenekülve a teljes pusztulástól.

A temetőben a köznép is megfér az előkelőségekkel
Az „A” parcella egykori német-osztrák eredetű családjainak kriptáit elhagyva dél felé vesszük az irányt. A „B” parcellában már a mészkőből és műkőből készült sírkövek és obeliszkek mellett reneszánsz motívumokkal díszített kovácsoltvas sírkertek is feltűnnek. A fal menti kriptákban ősi nemesi családok és a nagypolgárság képviselői nyugszanak, míg az olcsóbb, nehezen megközelítető helyeken a köznép tagjai találtak végső nyughelyet. Olyan derék polgárok, mint Wimpfen István, aki a Savaria mozi ősét építette. A kissé elfeledett Körössy Tamás karvezető, vagy éppen tisztes iparosok, mint például Horváth Lajos szódásmester, vagy a vegytisztító Vitális család tagjai.

Visszatérünk még egy utolsó dalra, amelynek címe stílszerűen Naplemente, miközben a hanyatló nap sugarainak fényét elnyeli a borostyán, s a „kőbe vésett legendák” emlékezetével lassan hazaindulunk.
Aki szeretne többet tudni a temetőről, annak ajánlom Torjay Valter A szentmártoni temető című kis füzetét, amely kapható a Tourinform Irodában, valamint a Művészetek Háza jegyirodában. Bonczó Istvánt pedig a Szent Márton héten hallhatjuk legközelebb.