Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel!
Az aranyásás nem magyar embernek való
1904 decemberében országszerte szárnyra kapott a hír, hogy a dolgos magyarokat rossz arcú emberek Dél-Amerikába próbálják csábítani, hogy ott embertelen körülmények között fogják őket munkára.
A belügyminiszter tudatja a törvényhatóságokkal, hogy értesült arról, miként a New Yorkban székelő "Sout American Devalopment Company" au Ecuador köztársaságban lévő aranybányái részére Magyarországon munkásokat akar toborozni. Felhívja egyuttal a törvényhatóságokat, hogy amennyiben megfelelő mozgalmat észlelnének, az ügynököket nyomoztassa ki s azok ellen az 1903. évi IV. t.-cz. alapján a megtorló eljárást inditsa meg s ellenük szigoruan járjanak el; a kivándorlókat pedig figyelmeztesse, hogy az ecuadori viszonyok magyarországi munkásoknak egyáltalán nem felelnek meg s nevezett köztársaságban konzuli képviselőnk sincs s igy a magyar állam részéről ott védelemben nem is részesithetők.
Tetten ért zsebesek
Hogy továbbra is a rosszarcú embereknél maradjunk, lássuk, hogyan dolgoztak és jártak pórul a száz esztendővel ezelőtt tevékenykedő zsebtolvajok.
Az András napi vásárra rendszerint sok tolvaj és zsebmetsző is ellátogat városunkba, mert ez a vásár mondhatóan a leglátogatottabbnak... Belevegyülnek a tömegbe és egy szempillantás alatt kiemelik a szegény falusi népségnek még az inge alá rejtett pénztárczáját is... A károsult atyafi, bizony gyakran megesik, hogy csak hazaérkeztekor veszi észre a történteket és ilyenkor sürün szidalmazza a magyarok istenét, hogy hát minek is engedte vele ezt a huncutul kicsinát dógot megtörténtetni... Mit tehet a szegény ember. Elmegy a csendőrökhöz és ha azok idejekorán kézre keritik a tolvajt, akkor, hát megkerül a pénz. Egy ügyes zsebtolvajnak azonban az az első dolga, hogy a lopott erszényt azonnal eldobja és kizárólag csak a benne lévő pénzt tartja meg, nehogy esetleges elfogatásakor bünjelet találjanak nála. Azért legokosabb ezeket tettenérni... A mi rendőreink meglestek a mostani vásár alkalmával néhány zsebtolvajt a vasuti állomáson és a szegényeknek még arra sem volt idejük, hogy kezüket a balek zsebéből kihuzzák, már nyakoncsipettek.
Felszarvazott férj
Manapság nincs magánélete az embereknek? Megnyugtatásul írom, hogy száz évvel ezelőtt sem volt. Erről idősebb Pádeczer János átlagos helyi polgár sokat tudna mesélni. A Szombathelyi Friss Ujságnak köszönhetően felszarvazásáról az egész város értesült.
Elég oka lehet a féltékenykedésre id. Pádeczer János helybeli lakosnak. Már Isten jóvoltából bizony deresedőbe mentek Pádeczet bátyánk hajfürtjei s ezen világos-tarka hajzat, bizony nem csoda, ha fiatal feleségének nem imponált már. Keresett az asszony férjénél fiatalabb és szemrevalóbb gavallért, aki az ő igényeit mindenfélekép kielégitette. de végre is kipattant a titok, mely a tehetetlen férjet szörnyen kihozta a sodrából. Tegnap bekövetkezett a tragikum. - Igy taksálod te a hitvesi hűséget? Erre tettél nekem szent esküt az oltár előtt? epekedett a megcsalt férj. Takarodjál a házamtól!
És a menyecske kézelfoghatólag kilön küllebbezve a férj lakásából. Délután már gavallérja oldala mellett sétálgatott a Szent-István parkban. Hogy miröl diskuráltak, azt csak ők tudják.
A csúnya Mikulás
Tegnap este jött meg a hosszu szakállu, bozontos haju, nagy ködmenes Mikulás, a gyermekek ijedelme, félelme, akitől rettegnek, de akit mégis türelmetlenül várnak. Mert hát igaz, hogy csunya, de azért nem rossz, sőt nagyon jószivü. Hiszen sok ajándékot hoz. Tarsolyát és puttonyát, meg a ködmen alját telerakja krampuszokkal, dióval, mandulával, szilvával, almával és sok édességgel. S mindezt a sokaságot a gyermekeknek adja, akik féltő gonddal megtisztitották s czipőcskéjüket és kirakták az ablakba, hogy reggelre annyi legyen benne, hogy még ki is potyogjon belőle. A hajnalhasadás már ébre találja őket és nyugtalan vágyakozással első pillantásuk az ablakra is. Van öröm, édes boldogság.
Korabeli sztár
Az advent időszaka bővelkedett kulturális eseményekben. Geyer Stefi hangversenye igazi gyöngyszemnek számított ezek között. Az alábbi sorokat olvasva nehéz eldönteni, hogy a korabeli művésznő varázslatos hegedűjátéka vagy páratlan szépsége bűvölte el jobban hírlapírónkat.
A kis magyar művésznő, Geyer Stefi, aki a külföldet is csodálatba ejtette mesés technikáju hegedüjátékával, vasárnap este a mi műértő közönségünket hozta extázisba. Nem volt nagy publikum, a Hungária termében, amin nem tudunk eléggé csodálkozni. Hiszen máskor a hangversenyeken a terem zsufolásig megtelik s most bizony igen sok üres szék maradt. Pedig a bájos, üde fiatal leányka édes naivságával már maga is kész elbűvölni a publikumot, hátha még kezébe veszi a varázsszerszámát, amelyből meglepő technikai készséggel a legnehezebb zenei hangokat kicsalja. Magas szinvonalon előadott száma után szünni nem akaró taps hangzott fel, amely csak akkor csillapult, amikor a szép kis baba ujból az álla alá szoritotta hegedüjét és ujabb nótával szerzett gyönyörüséget.
Vigyázat, a tanulás őrültséget okozhat!
Téveszmének bizonyult az állítás, miszerint a tanulásba még senki sem betegedett bele.
Nagy csapás érte Schermann Ede rábakereszturi tanitót. Tizenkilencz éves Róbert fia, a soproni lyceum 8. osztályának növendéke a tanulástól megőrült. Sulyos betegen hozták vissza atyja házába, hol gondos ápolás alá vették. De a szerencsétlen diák állapota nem javul, sőt annyira erőt vett rajta a betegség, hogy az orvosok közveszélyesnek nyilvánitották. A megőrült diákot a pozsonyi elmegyógyintézetbe szállitották.
A siketnéma szópárbaj
A napokban a fővárosi lapok valamennyien közölték hogy az ottani rendőrség letartóztatott egy siketnéma artistát azért, mert ez az utczán összeveszett néhány kebelbarátjával, kik közül az egyik annyira dühbe hozta őtet, hogy nem tudván már turpisságát tovább leplezni, kénytelen-kelletlen megszólalt és olyan átkozottul összekáromkodta kollegáját, - kinek a meglepetéstől még a szája is nyitva maradt, - hogy a járókelők is mind megbotránkoztak rajta. S szóváltásból csakhamar verekedés fejlődött ki, minek a vége az lőn, hogy a káromkodó siketnémát bekisérték a rendőrségre, ahol aztán kipattant a titok.
A fővárosi eset nem maradt páratlan, néhány nappal később a szombathelyi rendőrség ugyanis letartóztatta Pujer K. szimuláns siketnémát, továbbá Gálos János és Taár Ferencz munkanélküli iparossegédeket, kik közül az elsőnek, az ő szimulált siketnémaságával tekintélyes összegeket sikerült naponként összekoldulni. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy eféle csavargó és magukat bénának, sántának vagy siketnémának kiadó alakoknak ne üljön föl.
Karácsonyi gondolatok anno
Megérkezett az est, mely minden más tradicziónál erősebben csepegteti a fogékony gyermekszivekbe a hit üditő balzsamát, a vallás megnyugtató érzelmét, a remény erősitő biztatásait és a szeretet boldogitó gyengédségét... Ez az est mintegy a családi tüzhely köré gyüjti a családot és annak melegénél heviti kölcsönös szeretetre, egyetértésre, békére a sziveket. Mily ellentétes érzelmek hullámzanak karácsony estéjén, mily gomolygó áradata a különféle gondolatoknak, örömnek, keservek ébrednek ekkor fel, kiélesitett, kidomboritottabb képmásaként az élet kavargó árjainak: örömnek, bunak, jókedvnek, keservnek.
De egyet mindenki szem előtt tart, egyre mindenki törekszik? Örömet szerezni a gyermekeknek, fel kell állitani a karácsonyfákat. Zöldel a piacz, tele van fenyőágakkal, karácsonyfákkal. Az egyik pompázó, hatalmas terebélyü, helyet ad minden féle pompás diszitésnek, ajándékoknak, a másik egy vézna ág, egy-két diót, egy-két gyertyát lehet rája aggatni. De hozzá köti a szegény ember szivének melegét, oda tapasztja szeretetét, minden vonzalmát, érzelmeinek forró hevét és gyermekeinek szemében könny csillog, örömköny nem érez szegénységet, nem érez árvaságot pótol minden a szeretet, a megelégedés, hisz ő hozzája is eljött a Megváltó és hozott neki is játékot, csecsebecsét, boldogságot. És viszik szorgalmasan haza a karácsonyfákat, ki terebélyeset, hatalmasat, ki meg egy szál árva galyat.
Folytatás következik januárban.
