A csendes munka híve - Gadányi Károly

Két szekértáborra szakadt a főiskola?

– Hogy érzi magát az után, hogy bár a tanácsülésen nagy többséggel újraválasztották, Miszlivetz Ferenc egyetemi tanár, a Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézetének vezetője több tanártársával és diákjaival együtt sajtótájékoztatón készült megvétózni az ön kinevezését.
– Kifejezetten jó hangulatban vagyok, hiszen épp egy konstruktív, a főiskola jövőjét érintő beszélgetésen vagyok túl. Az Európa-tanulmányok tanszékének egy oktatója, Sümegi István és egy hallgatója, Tojzán Diána tett látogatást nálam, jó légkörű beszélgetésen vagyunk túl, amin a Hallgatói Önkormányzat vezetője is jelen volt. Azokról az esetekről beszélgettünk, amelyek túlnyomórészt félreértésen alapultak.

– Kívülről úgy tűnik a főiskola két szekértáborra szakadt.
– Ezidáig ez nem volt jellemző, talán a választás generálta ezt. Olyan mint egy futballmeccsnél: miután nem nyertünk, keresni kezdjük a hibát, ki miatt veszítettünk.

Nem a csendes nyugdíjas évekre vágyott

– Nyugdíjazásáig miért vállalkozott újra a rektorságra? Főként, hogy a főiskolán oktató tanárok egy részének láthatólag nem élvezi a bizalmát. Nem lett volna kényelmesebb, ha szép nyugalomban eltölt még három évet itt a főiskolán?
– 1973-ba kerültem ide, úgyhogy van rálátásom az intézményre. Körülbelül tíz ciklust értem már meg itt, és valamilyen szinten mindig is vezetői posztot töltöttem be.

Azért indultam újra, mert immár 32 éve elkötelezett híve vagyok ennek az intézménynek. Másrészt a közeljövőben olyan fejlesztések állnak előttünk, amikbe már belekezdtünk, de a befejezésük még hátra van. Magyar Bálint miniszter úrtól például a minap kaptam egy levelet, amelyben arról értesít, hogy elkezdődhet végre a Regionális Felsőoktatási Forrásközpont 1,5 milliárdos beruházása.

Érzek magamban kellő erőt és lendületet ahhoz, hogy ezeknek a feladatoknak meg tudjak felelni, és meg is kaptam hozzá a bizalmat.

A miniszter már elfelejetette?

– Ezek szerint sikerült a főiskolának a szakminiszterrel rendezni a kapcsolatát. Hiszen pár éve, amikor felmerült az integráció, a Főiskolán tartott parázs hangulatú fórumról Magyar Bálint meglehetősen rossz szájízzel távozott…
– A miniszter úrral a rektori konferenciákon gyakran találkozunk, a múltkor is félrehívott, hogy beszélgessen velem. Magyar Bálint, ezt ki merem jelenteni, velem és a főiskolával szemben mindig korrekt volt. Egy jól felkészült miniszternek tartom, aki igen jól látja a Nyugat-dunántúli felsőoktatás helyzetét. Azt az ominózus fórumot akkoriban sokan túldimenzionálták.

Miért titkos a rektori program? Miért nem nyilatkozott?

– Ha konkrét elképzelései vannak az iskola jövőjéről, miért nem nyilatkozott a sajtónak a rektorválasztás előtt, miért nem állt ki a diákság elé a fórumon programjával?
– Lehet, hogy mások egy rektorválasztási folyamatot másként tudnak elképzelni, de nekem, mint hivatalban lévő rektornak kutya kötelességem betartani a törvényeket, amely értelmében a pályázati anyagomat nem adhattam ki. Másutt is az a gyakorlat, hogy a rektorjelölt egy oktatói fórumon bemutatatja az elképzeléseit, aztán dönt a főiskolai tanács.

– Akkor legalább az oktatói fórum nyilvános?
– Az oktatói fórum az oktatóknak szól…

– Az ellenjelölt Tallár úr, azzal hogy ismertette a nyilvánosság előtt is programját, nem tartotta be a törvény?
– Ezek szerint nem.

– És felelősségre is vonja emiatt?
– Természetesen nem

– Ez ugye már csak azért is furcsa lenne, mert később egy helyen Ön mégis nyilatkozott, elment, a Szombathelyi Városi Televízióban. Miért váltott stratégiát?
– A választás előtti napon mentem el, mert akkor úgy éreztem, hogy ez így lesz helyes, és mert a kollégám, Tallár Ferenc is ott volt. Különben is, a törvény azt nem tiltja, hogy a nyilvánosság előtt szerepeljek.

Bosszú, vagy béke?

– Az interjú legelején említést tett arról, hogy az Európa-tanulmányok tanszékének egy oktatója, Sümegi István és egy hallgatója látogatást tett Önnél. Ez azt jelenti, hogy Ön és az „ellenzéke” között megindult egyfajta párbeszéd?
– Ez történt. Valamennyien úgy fejeztük be ezt a beszélgetést, hogy folytatni fogjuk, és ezt a szemléletet kell tovább vinnünk.

– Azok a pedagógusok, akik nem álltak ki Ön mellett maradhatnak, vagy távozniuk kell?
– Egy rektornak mindenkivel együtt kell dolgoznia, olyan nincs, hogy haragszom valakire. A rektor lehetőségeit sokan félremagyarázzák. Behatárolt pályán mozoghat: minden oldalról törvények, különböző tanácsok és bizottságok tartják féken, nem hozhat kénye-kedve szerint döntéseket.

Kit miértnem neveztek ki?

– A főiskola berkeiben ezt tavaly ősszel is többen megkérdőjelezték. Akkor Miszlivetz Ferenc kinevezésével kapcsolatban ment a huzavona.
– Miszlivetz Ferenc egyetemi tanárrá történő kinevezését mindvégig pártoltam. Pályázatát soha senki el nem utasította. A főiskolai tanácsban döntetlen eredményt ért el az első fordulóban, amit én, mint rektor felküldtem a minisztériumba. És külön írtam hozzá az államtitkárnak egy levelet, hogy én, mint rektor a kinevezését támogatom. Onnan visszaküldték, hogy ötven százalék plusz egy szavazat kell a kinevezéséhez. Utána itt helyben a tanács újra szavazott, és megoldódott minden.

– A főiskolai tanács hitele tavaly ősszel is megkérdőjeleződött, amikor először nem támogatta három tanszékvezető pályázatát, majd ősszel csodák csodájára ugyanazon pályázatokat újratárgyalva elfogadta…
– Mivel többszöri meghosszabbításról volt szó, a szavazatok kétharmadára volt szükség, ezért kellett a több forduló. A főiskola tanácsa egy autonóm szervezet, a döntését nem szabad és nem is lehet vitatni.
A főiskolai tanács majd ezer jó döntést hozott már, ám csak a negatívak kerülnek a nyilvánosság elé.

Kit képvisel a HÖK?

– Mindig büszke volt arra, milyen jó viszonyban van a hallgatóival. Hogy történhetett meg, hogy egyes diákok most azt állítják, hogy a HÖK vezetői nem őket, hanem a mindenkori vezetés érdekeit képviselik? Hiszen a tanácsban azt a 300 aláírást, amelyben a diákok kijelentik, hogy Tallár Ferencet támogatják, a HÖK-ös szavazók egyszerűen semmibe vették. (A HÖK voksai azért nagyon fontosak, mert a diákönkormányzat a 23-ból 7 szavazattal rendelkezik)
– A főiskolán 7300 hallgató tanul. Sok félreértés akadt az ügyben, de már tisztáztuk. A HÖK tagjait a diákok demokratikus úton választják, hazugság tehát az az állítás, miszerint a rektor jelölné ki a tanácstagokat.

– Gyakori, hogy a HÖK-ös vezetők később a főiskolán állást kapnak. Ön szerint ez jó gyakorlat? Hiszen ha tudom, hogy vezetőként később foglalkoztatnak, persze hogy nem szállok szembe a vezetéssel, és lojális leszek.
– Állást senkinek nem adtam. Való igaz, még az előttem lévő főigazgató idejében két HÖK-ös állást kapott, az egyik a szervezési osztály vezetője lett, a másik a kollégium igazgatója. Ők pont azok a hallgatók, akik az akkori választáson ellenem szavaztak. Amikor én erre a posztra kerültem, rögtön megerősítettem őket.

Az ELTE bölcsészkarán az oktatók kilencven százaléka az egykori hallgatókból került ki. Milyen munkát végez az az intézmény, amely nem tudja kiképezni saját kádereit? Bár csak sokkal több hallgató lenne, aki itt a főiskolán fut be karriert!

– Gondolom az ELTÉ-n kiemelkedő tanulmányi eredményei miatt lesz valakiből oktató…
–Vagy mert korábban HÖK-ös volt, vagy KISZ-es, na és? Ez belemagyarázás, én azt mondom, országosan elismerten működik a HÖK.

Ide nem ér el a perpatvarok zaja?

– Kicsit furcsa Önt hallgatni, mert mintha igazából a rektori irodába el se érne a belső perpatvarok zaja. Milyen csapattal dolgozik? Kikből áll a segítsége?
– Nekem a csapatom a főiskola, én szeretném, ha mindenki egy irányba menne.

–Azért a „főiskolával” leülni egy ügyet megbeszélni nagyon nehéz.
– A főiskolának számtalan fóruma, tanácsa van, ahol minden réteg képviselve van, ellenükben nem tehetek semmit. Ott vannak a hallgatók, a szakszervezet, szóval egy széles bázis áll rendelkezésemre.
E mellett mindenkor számíthatok a helyetteseimre, Guttmann Miklósra, aki a tanulmányi ügyekért, Iker Jánosra, aki a beruházásokért felel, a tudományos ügyek pedig Kovács Lászlóra tartoznak.

Kikből áll az új vezetés?

– Pályázatában új poszt megalkotása is szerepel: „az intézmény stratégiájának megalkotásáért és folyamatos karbantartásáért”.
– Már meg is van a jelöltem, nevet azonban nem mondhatok, de a bölcsészkarról lesz. A posztra a pályázatot a lejárt tanszékvezetői, kari főigazgatói, rektor-helyettesi pályázatokat együtt a közeljövőben a Magyar Közlönyben is megjelentetjük.

–Lesznek változások?
– Természetesen

– Mire áll fel az új vezetés?
– A felvételi vizsgák kezdetére.

Sikeres volt-e az elmúlt négy év?

– Míg az Ön kinevezését ellenzőknek az elmúlt négy évről az a véleményük, hogy nem történt semmi érdemleges és a főiskola egyhelyben topog, addig Ön egy sikeres koncepció folytatását ígéri…
– Azért azt tudni kell, hogy a magyar felsőoktatás nincs rózsás helyzetben, mi is költségvetési intézmény vagyunk, csak annyit tudunk az intézményre költeni, amennyit kapunk

– Miszlivetz Ferenc a sajtóhoz eljuttatott levelében válságról beszél, állítása szerint a főiskola: „életét egyik szűk érdekcsoport szalonképtelen túlélési manőverei, múltba nyúló és kiterjedt, ám láthatatlan kapcsolatrendszere és a főiskola falán kívül és belül uralgó közöny, a kötelező magyar szkepszis és a részrehajló nyilvánosság levegőtlen világában tengeti”. Mit gondol erről?
–A levélben súlyos vádak szerepelnek, amiket természetesen tisztázni kell.

Ki képezhet tanárokat, és mire jó a hároméves oktatás-szakértői oklevél?

– Országos szinten a felsőoktatási intézményekbe közel húszezerrel kevesebben jelentkeztek idén, mint tavaly. Mi a helyzet a BDF-en?
– Nálunk ez a tendencia nem érzékelhető, 5500 hallgató jelentkezett hozzánk, talán százvalahány fővel kevesebb, mint tavaly. Leginkább a levelezők fogyatkoztak meg, ami nem véletlen, hiszen elterjedt a hír, hogy a levelező tagozat költsége a költségtérítéses képzés árával vetekszik majd.

– Idén tavasszal lép életbe az új Felsőoktatási törvény, amelynek értelmében, mint tudjuk, átalakul a felsőoktatás rendszere. Az alapképzés három éves lesz, ezt követi a mesterképzés, ami kétéves, majd a doktori képzés, ami az egyetemet jelenti és újabb három év lesz. Hogy áll most a főiskola, milyen képzéseket indíthat?
– Valamennyi szakunkat, mind a 23-at beadtunk szakalapításra. A pályázatokat egyelőre kizárólag alapképzésre lehetett benyújtani, a háromévesre…

– Milyen diplomát kaphat az, aki ezen végez?
– Mondjuk oktatási szakértőit. Ezzel a szakjával is tud majd tanítani, de nem kap tanári mesteri diplomát. Az csak a következő lépcsőben, a mesterképzés után lesz adható.

Mikor lesz itt mester és doktori képzés?

– A képzés felsőbb szintjeivel hogyan állnak? Előreláthatólag hány mesterképzés, és hány doktori képzés indul Szombathelyen?
– Ezekre a képzésekre a pályázatokat még nem lehet beadni. A törvényben előírt feltételeket kell majd hozzá teljesíteni, azon áll vagy bukik a dolog, hány tudományos fokozatunk lesz.
Úgy gondolom, a BDF az alapképzésre fel van készülve, több szakon a mesterképzésre is. A négy egyetemi szakunk nagy valószínűséggel megkapja majd a mesterképzésre a jogot.

– A doktori képzésre, tehát az egyetemmé válásra van remény?
– Az Európa tanulmányok és a nyelvészet szakokon igen, megvan a lehetőségünk a természettudományok, földtudományok területén is. Egy komplex pedagógiai iskolát is létre szeretnénk hozni, erre már három egyetemi tanárt szerződtettem. Én a csendes munka híve vagyok.

Önnállóan vagy házasodva?

– És az esetleges egyetemi integráció?
– A bolognai folyamat ezeket a kérdéseket megoldja. Mert miről is szól az integráció? Az átjárhatóságról, az oktatói áttanításról, a mobilitásról. Ezt pedig biztosítja a bolognai folyamat.
Az egyetemmé válás kérdése szakmai kérdés, az akkreditációs bizottság határozottan leírja, ahol van alapképzés, néhány mesterképzés, két tudományban doktori képzés, az az egyetem. Aki teljesíti ezt, az kérheti a táblacserét.

– Mindenesetre az egyetemmé válás céljaira biztosított évi 40 millió forintos támogatást Szombathely városa megvonta a főiskolától.
– Ez is rosszul lett kommunikálva. Ipkovich György polgármester úr többször is kijelentette, a főiskolától ezt a támogatást a város a nehéz anyagi helyzet miatt vonta el.

„A mi öt hallgatónkat még a polgármester is megkönnyezte…”

– Az elmúlt évben legtöbbet talán a színháztudományi tanszék elindításáról hallhattunk. Ekkora sikernek tartja az öt hallgatót és a középfokú képesítést, amit adni tudnak nekik?
– Nem tartom sikernek, azonban kár, hogy nem vettek részt azon a nyilvános vizsgaelőadáson, amit pár hete a diákjaink tartottak. A mi öt hallgatónkat még a polgármester is megkönnyezte. Három hónap alatt annyit fejlődtek…
Ez egy érdekes lehetőség, amivel élni lehet, az intézménynek pedig csak jó, ha bővítheti kínálatát, ám nem erre fog épülni a főiskola. De legalább sok év óta valami konkrét lépés is történt színház ügyben.

Nem a főiskola felelőssége, kapnak-e állást az onnan kikerültek

– Sokan támadás éri a főiskolát a művelődésszervező szakja miatt is. Hiszen évek óta ontják ezen diplomásokat, akik aztán semmire sem használhatják ezt a képesítést.
– Vannak bizonyos pályák, amelyek divatosak. Ha ekkora igény van rá, miért ne indítanánk ilyen képzést? Ha valaki jelentkezik erre a szakra, akkor elsősorban az ő felelőssége, mit tud vele kezdeni. A piacon ez így működik.

Mit kérhetünk majd számon?

– Három év múlva, kinevezése lejártakor mit kérhetünk majd Önön számon?
– Egy nagyon stabil intézményt szeretnék magam mögött hagyni, megbízható gazdálkodással. Jó és erős nemzetközi hálózatot kívánok létrehozni, és remélem a főiskola mind a három képzési struktúrában jelen lesz.