Rögvest egy izzadságszagú, másodvonalbeli feminin Rocky-koppintást gondolunk hozzá,
zsozsóra ráizgult verekedős bébinémberrel.
Vagy, hogy a hazai filmiparból is hozzunk egy példát, ilyen címmel szokás futtatni a
Bujtor István-féle spagettiwestern imitációkat.
Ezúttal azonban nem a honi fordítóipar trafált félre, Clint Eastwood Oscarokkal
honorált új munkája történetesen mindenütt Million Dollar Baby-ként fut.
Amúgy ha azon emberfajtához is tartozik, akit egy bokszmérkőzés híre akkor sem izgatna fel, ha a ringben történetesen Lendvai Ildikó csapna össze Dávid Ibolyával, Eastwood filmjét így is melegen ajánljuk. Ugyanis a Millió Dolláros Bébi a sportközvetítéseket elkerülők számára is élvezhető mozi. Egy régivágású mestermunka, amelyben ráadásul a belbecs köszönő viszonyban sincs a cím sugallta világgal.
A bokszolólány sztorijában csak ürügy a boksz, a bezsebelt pénz és
hírnév még a felszínen sem számít. Sokkal inkább az emberi kapcsolatok, a
kirekesztettség és a magány a téma. Bébi? Hillary Swank játszotta Maggie Fitzgerald
egy kőkemény külvárosi lány, nem egy tipikus (Biró) Cica, aki után a merdzsós
skacok kurjongatnak.
Los Angeles sűrűjében járunk, a Le-verem-ben, itt zajlik három főhősünk melodrámája. Maggie, a bokszolólány mélyről indult, számára egyetlen esély (mint a gettóból jött feketéknek) a boksz. Apahiányban szenved, hátán, mint púp cipeli lakókocsiban tengődő famíliáját: a 140 kilós anyát és ingyenélő retyerutyáját. 31 éves, túlkoros a versenysporthoz, amikor elhatározza: világbajnok lesz. És küzd. Számára a boksz nem csupán a karriert jelenti, önmagáért szereti ezt a sportot.
Rátalál Frankie-re, a veterán bokszedzőre (őt alakítja a filmrendező). Zord alak, kivénhedt westernhős-fazon, aki keltául tanul, és 23 éve szinte mindennap misére jár. Megváltásra vágyik, elsősorban lányától, aki évek óta (ki tudja miért) nem áll szóba vele. Mester és tanítványa megtalálja egymásban az elveszett családi kötődést. Sajátos egymásra találás lesz az övék, olyan, amilyen kizárólag apa és lánya között lehetséges.
A málló vakolatú edzőteremből, majd a kórház vaságyától csupán
pillanatokra távozunk, egyik szorítóból a másikba. A történetet Hepaj (Morgan
Freeman), a kiöregedett fekete bokszoló, Frankie edzőtermének szertárosa és gondnoka
meséli el. Morgan Freeman, jegyezzük meg, olyan színész, akiért érdemes moziba
járni.
Kopott kockás flanellingében, melegítőgatyásan, elhagyhatatlan keskeny karimájú
kalapjában hamísítatlan külvárosi jelenséget alakít. Remekül. A mozi
legemlékezetesebb pillanatai rendre hozzá kötődnek.
Eastwood jobb rendezőnek bizonyul, mint színésznek. Bár mélyre szántott arca önmagában is sokat mesél, ám ehhez játékban már keveset tesz hozzá. Zord és megközelíthetetlen.
A Hillary Swank játszotta Maggie viszont nem csupán fizikailag állta a próbát. Hiteles figura. Látszik, hónapig gyakorolhatott. Állítólag valódi mestere a legendás Hector Roca volt, akit a világ egyik legjobb bokszedzőjének tartanak.
A sikerreceptet letagadhatatlanul Hollywoodban írták
Amúgy egy giccsbe hajlóan érzelgős melodrámát láthatunk, még akkor is, ha
olykor-olykor az angolszász prolis kisrealizmus (lásd: Alul semmi, Billy Eliot)
hangulata köszön vissza.
A Millió dolláros bébi siker-receptjét letagadhatatlanul Hollywoodban írták. Mondanunk sem kell azonban, hogy a film a jobbik merítésből való, sajátos negédes ízét a Casablancától az Elfújta a szélen át a Titanic-ig jól ismerjük. A veterán Eastwood szigorúan szerkesztett dramaturgiát alkalmaz, amelyben két tipikus műfaji filmet vegyít.
Az első félidőben a bokszolólány sikersztoriját kapjuk, a másodikban a hősnő eutanáziatörténetét. (A Millió dolláros bébit az Emmy-díjas Paul Haggis dolgozta át forgatókönyvvé F.X. Toole novellaciklusának egyik történetéből.) Semmi új nincs benne, ami ne lenne előre kiszámítható, amit már valahol egy másik filmkockán ne láttunk volna viszont. Mégsem unatkozunk.
