Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Táncolj, Törő! - Egy focilegenda 50 éve

Törőcsik András. A Törő. A Kese. Akit a világválogatottba hívtak. Aki élő legenda, s a kor egyik legnagyobb...

Először persze azért örüljünk egy kicsit. Baróti Lajos, a magyar szövetségi kapitányok kapitánya például fiaként szerette és szereti.
Világklasszis és jó gyerek – mondja róla a magyar csapatot 1978-ban Argentínába vezénylő Baróti, ahol aztán megkapták együtt rendesen: rossz előjelek, bírói elfogultságok, Törőcsik Andrást és a kor másik legendás játékosát, Nyilasi Tibort ki is állították botrányos körülmények között, amelyet tetézett mindezek után a kádárista sportirányítás 1 éves eltiltása is.

Igazi filmszakadás volt ez ahhoz képest, hogy az akkori focielit simán a magyar csapat világbajnoki esélyeivel is számolt. Ma már ez talán viccesnek is tűnhet, de igaz volt, tényleg.

Törő itthon feketelistára került, miközben a Juventus állt érte sorba.
Aztán balesetet szenvedett, helyette Boniek ment a Juve-ba, ő meg lett nagy játékos kis csapatokban, majd edző, ami persze nem ment, mert nem is mehetett neki, mert haver volt mindig a gyerekek között is, s nem tanár bácsiba ojtott diktátor.

Aki emlékezik a Bilbao-nak rúgott tanítógólra, aki látta a Köln ellen azt a bizonyos hátrahúzós cselt, de aki csak a Hali-pálya környékéig merészkedett is el Haladás-Újpest meccsek idején, az is láthatta: ő volt a Király. Az „isten”, aki ráadásul szerényen viseli önnön istenségét. Aki egy személyben példázta: futball és intelligencia igenis összehozható.

Elfogult vagyok és tele vagyok nosztalgiával is: ott voltam a legendás Újpest-Fradi 8:3-as meccsen a Népstadionban, akkor is, amikor a norvégokat kiverve kijutottunk a világbajnokságra, de ott voltam a szakadó esőben azon a ZTE-Újpest-meccsen is, amikor immáron megnyerve a bajnokságot, a bajnok középcsatár a csapatvezetés engedélyével egyik barátjával utazott haza személygépkocsival, s nem az Újpest-busszal.
Mivel egy jó kis baleset kerekedett belőle, a játékos egy életre bánhatná a dolgot. De Törő nem bán semmit:  ő nemcsak játékos, hanem igazi filozófus: csak így alakulhatott, mondja, hisz a sorsában, és soha nem akart más lenni, mint aminek teremtetett: játékos.

Aztán az újabb szerencsétlenségek: napokig nem műtik, szarakodnak vele, egy életre megy tönkre a csípője, felgyógyulása után meg ráadásként még egyszer páros lábbal is beleszállnak, ebből lett a búcsú, a vegetálás, a vége.

Egy fenéket! Vége csak akkor lenne, ha nem ő lenne a Törő. Aki mindezek után is kedves, laza, szűkszavú, nem az ünneplésnek élő sportember. Lám, van még ilyen.

Amikor Zalaegerszegről hazaértem, s kisfiúként megkaptam a szörnyű hírt Törőcsik balesetéről, bevallom, sírtam egy nagyot. Ki voltam készülve, aztán kicsit megnyugodva egyből levelet kezdtem el írni. Neki. Aki ott volt a falamon a Képes Sport címlapjáról. S aki válaszolt! Aki képet küldött, akinek arra volt energiája, hogy a magamfajta hülyegyerek rajongónak azt is megírja, hogy második neve Zsolt (ettől volt hangos a Derkovits-lakótelep akkoriban, tettem róla), úgyhogy igenis közünk van egymáshoz.

Volt (illetve még mindig megvan) egy Törőcsik-emlékkönyvem, ahova be is ragasztottam a fényképet a borítékkal együtt. Ő volt az én rocksztárom, a falamon a poszter, matekegyes után vigasz, máskor csak sima öröm. Csak ránéztem, és jókedvem lett. Kilencest ragasztottam a pólómra, én voltam a Törő. Legalábbis ezt képzeltem.

Eddig a múltidéző szenvelgés, most jöjjön egy kis mérgelődés: mert hogy aztán Törőcsik, a világ egyik legjobb, Maradonához mérhető focistája miért édesanyjával él nem éppen luxuskörülmények között, hogy miért nincs szükség a tanácsaira sehol, hogy miért nem szerepel a médiában eleget, hogy miért éppen belőle kreáltak fekete bárányt, hogy miért egy negyedház előtt kell búcsúznia, abban a magyar labdarúgásnak csúfolt csődtömeg a felelős leginkább.

Egy ünnepléssel letudták, a lelkiismeretüket megnyugtatták az illetékesek, a miénk viszont háborog 1978 óta. Miért nem „szakért”, miért nem ír, miért csak éves kihagyásokkal nyilatkozik? Miért nem állnak ki egy „bocsira” azok, akik  – hogy is szokták mondani? – kicsinálták. Akik elkaszálták, mert nem volt jófiú, mert nem mászott bele hátsó felekbe, és nem mosolygott azokra, akik ki nem állhatták.
Kutas István, egykori MLSZ-elnök a szocialista erkölcsöket hiányolta Törőből, mi meg az érzékenységet, az intelligenciát és a szakértelmet az utóbbi 20 év MLSZ-vezetésétől.

Szóval több boldogságot kívánunk neki, mint amit eddig kapott. Ja, és köszönjük. Mindent. A vasárnap rúgott, illetve fejelt gólokat is. Az őt lehetetlenné tevő senkikre már senki sem emlékezik, ő meg világklasszis marad, amíg él.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Sport

Tovább az oldalra