Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Illés Béláért küzdenek

Nemzeti Sport, 2000. szept.6.
Illés Béláért küzdenek

Illés Béla esetleges leigazolása a sláger Izraelben.

Néhány izraeli újság címlapon hozza a hírt (amelyrol lapunk keddi számában olvashattak): a magyar játékos megszerzését fontolgatja a Hapoel Tel-Aviv. Egyes információk szerint a középpályás leigazolása érdekében a legjobban menedzselt izraeli klub nem sajnálná a pénzt, bár hivatalos kapcsolatfelvétel ez ügyben még nem történt meg az MTK Hungáriával.

A hír azonban tartja magát, sőt...

Halmai Gábor az idény elején került az MTK-tól a Hapoel Tel-Avivhoz, s érdeklodésünkre beszámolt az aktuális helyzetrol:

„Illés Bélával is beszéltem kedden, sot a csapattársaim is faggattak már arról, hogy valóban új magyar légióssal erosödik-e a csapatunk -- mondta az olaszok elleni vb-selejtezon jó teljesítményt nyújtó védo. -- Nos, a helyzet e pillanatban bizonytalan, hiszen a Hapoel már öt külföldit alkalmaz, ám tény, a klubnál valamilyen szinten téma Béla megszerzése, amit csak erosít, hogy az újságok jelentos terjedelemben megszelloztették a hírt, hogy a legjobb magyar futballista kerülhet hozzánk. Az is tény továbbá, hogy az edzonk, Dror Kashtan Budapesten nézte végig az olaszok elleni világbajnoki selejtezot, és bár eddig hivatalosan semmit nem mondott, elképzelheto, hogy szorgalmazza Béla szerzodtetést. Azt sem lehet elfeledni, hogy amikor a Hapoel játékosa lettem, akkor az egyesület velem együtt szerette volna megszerezni Illést is. Nos, én nagyon szeretném, ha Bélával újra együtt játszhatnánk... Talán szerdán már konkrétabb hírekrol tudok beszámolni. Azonban hozzá kell tennem, hogy már nem a Hapoel az egyetlen jelentkezo, ugyanis hallani arról is, hogy a Maccabi Petah Tikva is küzd Illés szerzodtetéséért..."

A sárvári származású játékossal az MTK keddi edzése után beszélgettünk, mégpedig némiképp rendhagyó módon arról, hogy vajon meddig tartható még az a forma, amellyel évek óta megkérdojelezhetetlenül az ország egyik legjobb labdarúgója. Sot... Illést eközben megpróbáltuk arról is faggatni, hogy miért elégszik meg a hazai sikerességgel, és miért nem igazolt még egy eros nyugati csapathoz.

- Szokás szerint ön bukkant elő utoljára az öltözoből, ebből is látszik, semmit sem változott az évek alatt...

- Ez igaz, jó néhány éve élek már Budapesten, de szerencsére nem ragadt rám a kapkodós, rohanós stílus, megmaradtam ugyanolyan békés, nyugodt embernek, mint amilyen Sárváron voltam, mint amilyennek a szüleim neveltek.

- Kilenc gólnál jár a bajnokságban, sikeres az MTK-val az UEFA-kupában, vezéregyénisége a magyar válogatottnak. Hogy tudja szinte hullámvölgyek nélkül hozni évrol, évre ezt a kiemelkedo teljesítményt?

- Talán éppen a nyugodtság miatt. Nekem nagyon fontos a biztos családi háttér, és nekem az is szárnyakat ad, hogy kiegyensúlyozott, boldog házasságban élek.

- Ha jól tudom, gyermeke még nincs. Csak a profi pályafutás után akar a neveléssel foglalkozni?...

- A karrier nem szoríthatja háttérbe a családot, tehát a futball és a gyereknevelés között nincsen összefüggés. Szeretnénk gyerekeket minél elobb, és bevallom, már alig várom azt a napot, amikor eloször labdázhatok majd a gyermekemmel.

- Az elmúlt években sokat beszélgettünk külföldi megkeresésekrol, ajánlatokról, de valahogy sohasem látszott az, hogy különösebben foglalkoztatná a külföldi egyesületek csábítása. Magyarországon már elért mindent, amit labdarúgóként elérhetett, volt gólkirály, az év labdarúgója, bajnok, kupagyoztes, és immár az ötvennyolcadik válogatottságánál jár. Nem motiválja, hogy külföldön, egy erosebb bajnokságban is letegye a névjegyét?

- Természetesen szívesen igazoltam volna már eddig is külföldre, de nem mindenáron. Nagyon jól érzem magam az MTK-nál, ahol szeretnek a szurkolók, a játékostársak és a vezetok, így gyakorlatilag nem hiányzik semmi az életembol. Egyébként izgatott voltam akkor, amikor érdeklodtek irántam nyugati kluboktól, de nem szoktam semmibe elore beleélni magam, mert tudom, hogy sokszor fele sem igaz ilyenféle érdeklodéseknek. Való igaz, hogy lett volna lehetoségem már külföldre menni, és hogy anyagilag szinte bármelyik külföldi csapatnál jobban jártam volna, de nem a pénz alapján hozom meg a végso döntést. Valóban elértem már Magyarországon mindent, amit csak lehetett, de ennek ellenére is tudok még olyan célokat kituzni magam elé, amelyekért érdemes küzdeni.

- Legtöbb magyar pályatársának saját menedzsere van, aki intézi helyette az ügyeit. Ön nem gondolt arra, hogy menedzsert alkalmazzon? Biztosan lennének jelentkezok szép számmal...

- Azt hiszem most már a karrierem végéig a saját kezemben tartom az ügyeimet, bár elismerem, hogy ha fiatalabb lennék, akkor biztos, hogy szerzodést kötnék valamelyik komoly irodával. Korábbban másként gondolkoztam, most már tudom, hogy nemcsak a futballtudás számít, legalább annyira fontosak, a játékos menedzserének nemzetközi kapcsolatai is. És tudom azt is, hogy ezek a kapcsolatok megfizethetetlenül sokat érnek, de sajnos erre kicsit késon ébredtem rá.

- Az ön játékát nézve sokszor az az ember érzése, hogy jó, jó megint lott két gólt, ismét a mezony legjobbja tudott lenni, de mintha kényelmesen, rutinból hozná a hazai mezonyben kiemelkedonek számító teljesítményt...

- Na, ez azért nem így van. Akkor, amikor pályára lépek, mindig, minden mérkozésen megpróbálom a maximumot nyújtani, és amikor jól megy a futball, nemcsak rutinból, hanem szívbol is játszom. Azt azonban elismerem, hogy más érzés az, amikor a nemzetközi kupában vagy a válogatottban szerepelhetek zsúfolt ház, és félelmetes szurkolótábor elott, mint amikor ezer szurkoló elott játszom. Az én teljesítményemet nagyban fokozza, hogy az elso perctol fogva milyen a meccs hangulata. Érdekes, de jobban feldob az, ha idegenben, mondjuk Athénban, vagy Szófiában ellenünk szurkolnak, mintha otthon, kevés nézo elott futballozunk. Remélem, hogy az alszövetség új szabályai, a belépteto- és biztonsági rendszerek bevezetése újra visszahozza a botrányok miatt távolmaradó szurkolókat a lelátókra, hiszen még emlékszem, hogy a pályafutásom elején milyen volt hétrol, hétre sok ezer drukker elott játszani. Egyébként a sorozatterhelés miatt gyakran fáradtabb az ember a szokásosnál, hiszen ólomlábakon nem lehet frissen, szellemesen futballozni.

- Az MTK és a válogatott szurkolói öntol mindig gólokat, illetve jó játékot várnak, de korábbi beszélgetéseink alapján tudom azt, hogy nem zavarják az elvárások. Az mégis érdekelne, mit érez akkor, amikor óriási ziccerben az üres kapu mellé lo, vagy nulla nullánál Litvániában büntetot ront a válogatottban?

- Lehet, hogy a külső szemlélő nem veszi észre, de legbelül nagyon bosszantanak a kihagyott helyzetek, a Litvániában kihagyott tizenegyesrol nem beszélve. Szerencsére van már akkora rutinom, hogy ilyenkor a következo helyzetben - bár lehet, hogy újra rossz megoldást választok - nem remeg meg a lábam azért, mert egyszer már nem találtam el az üres kaput. Persze, két-három százszázalékos helyzet elrontása után azért már én is elég ideges vagyok. Azért, tudja, az nagy szerencse, hogy ezek a pillanatok ritkák...

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Sport

Tovább az oldalra