Máté Gábor: Igen, rendező szerettem volna lenni, csak aztán félresiklott a pályám, ugyanis nem vettek fel arra a szakra, viszont a színészi hivatásra alkalmasnak ítélt a felvételi bizottság. Így kerültem be ebbe a szakmába. Amit itt most Szombathelyen csinálok, az ugyan rendezés, de valójában közelebb áll a tanításhoz. Ez a két hét, amit itt eltöltünk, javarészt a fiatalok tanulmányainak része, kevésbé színházcsinálás.
Ny: Mennyiben más a saját osztályával dolgozni, mint egy összeszokott, állandó társulattal?
M.G.: Egészen más. Fiatalok, tehát bizonyos értelemben sokkal határtalanabbak a lehetőségek, ugyanakkor sokkal éretlenebbek, mint a végzett színészek. Ez mind-mind olyan tény, amivel a néző számol, a befogadó az ő esetükben megbocsátóbb, elnézőbb, bizonyos játékszabályokat jobban elfogad, ha ilyen fiatalokat lát a színpadon. Tehát kicsit könnyebb is velük dolgozni.
Ny: Négy éve már megismertük az Ön egyik osztályának növendékeit, akik nagysikerű darabot készítettek Esterházy Péter Egy nő című művéből. Milyen ez a mostani osztály?
M.G.: Természetesen egészen más. Eleve jóval kevesebben vannak, s az osztály összetétele is meglehetősen különbözik, más karakterek, más személyiségek. Nem lehet újratermelni azokat, akik egyszer már voltak az ember keze alatt ez illúzió. Sőt, én mindig törekedtem is arra, hogy egész más egyéniségekké váljanak.
M.G.: Vannak alapdolgok: az exibicionizmus, a megmutatni vágyás, a játékos kedv ezek közös jegyek, de nagyon más generáció nő fel most, mint amilyen a miénk volt. Egészen új világban élnek, rengeteg információ birtokában vannak, bizonyos szempontból tehát felnőttebbek. Más szempontból viszont sokkal gyerekebbek, mint mi voltunk. A hivatástudat például jóval később alakul ki bennük, mint annak idején bennünk. Akik velem együtt kerültek be a főiskolára, azok a fiatalok sokkal tudatosabban gondolkodtak, tudták, mik akarnak lenni, mit akarnak csinálni. A színészet akkor jóval többet jelentett.
Mostanság nagyon tétovák a fiatalok, csak a tanulmányi évek alatt alakul ki ez bennük, ha kialakul egyáltalán. Nehezebb is ezt elvárni tőlük, az őket érő rengeteg információ miatt zavarosabb számukra az egész világ, ráadásul jóval kevesebbet olvasnak, kevesebb közük van az irodalomhoz, a színházhoz, mint nekünk volt. Nekünk más jelentett a színészet is, mi a hagyományos, magyar teátrumok nagyságainak példáján tanultunk, arra vágytunk. Például jelentett valamit, hogy melyik színész melyik színházban játszik A mostani új generáció szeme előtt inkább az amerikai filmek és szappanoperák lebegnek, és persze azzal a ténnyel is meg kell barátkozniuk, hogy az ő ismertségük kisebb, kisebb eséllyel vesznek részt ebben a tömegkommunikációs harcban, mint mi annak idején. Mi, végzősként is jóval többet jelentettünk egy magyar ember számára, mint amit ők valaha is jelenteni fognak
M.G.: Erre vonatkozóan nem tudok tanácsod adni nekik, mert én magam nem gyakorlom ezt a műfajt ez esetleg lehet irányadó
Őszintén szólva, jó szívvel egyiknek sem mondhatom, hogy ezt meg azt ne csináld, mert valóban, nem nagyon lehet megélni abból a fizetésből. Épp most olvastam valahol, hogy egy kezdő diplomás ma már havi 200 bruttó alatt nem megy el dolgozni sehova. A mi szakmánkban egy elismert, életének közepén járó színész keres ennyit. Ennek talán felét kapják a kezdő színészek, és akkor még örülhetnek, ha megkapják, ha státuszt kínálnak nekik. Szóval nagyon nehéz, és szerintem reménytelen a helyzet.
Ny: Meddig terjed egyáltalán az osztályfőnök munkája? Amíg a diplomát kezébe kapja a tanítvány, esetleg az elhelyezkedésnél is próbál segíteni, nyomon követni a fiatal színész sorsát?
M.G.: Az ember nyilván megpróbálja követni a pályájukat, de a feladatunk lényegében az, hogy színészt faragjunk belőlük. Persze igazán sosem lehet attól elszakadni, akit egyszer tanított az ember - megmarad a tanárban is, a diákban is a másik személyisége. Ugyanakkor elképzelhetetlenül sok színházba kellene járni, és rengeteg idő kellene a nyomon követéshez. Több országban egyébként, főként nyugaton, de néhol Kelet-Európában is a színészmesterséget tanító tanárok ezzel külön foglalkoznak, nálunk azonban mások a hagyományok.
Itt művészek oktatnak, akiknek a tanítás mellett rengeteg dolguk van egy-egy évadban. Örülünk, ha az új diákokra tudunk eléggé figyelni, az egykori növendékekre kevés idő jut. Nekem is nagyon sok a munkám, de azért megpróbálok a lehetőségekhez képest foglalkozni velük is, megnézem őket egy-egy előadáson.
Ny: A hagyományokhoz hűen ismét kortárs magyar író, ezúttal Erdős Virág Bliblia című darabja került színre a másodévfolyamos hallgatók tolmácsolásában. Hogyan találtak rá a fiatal írónőre és művére?
M.G.: A dramaturgok céhe kérte fel Erdős Virágot, hogy írjon színdarabot. Ő rögtön írt is kettőt. Igazából egyikre sem mondanám, hogy a klasszikus értelemben vett színdarab de számunkra épp ez a jó. Ezért tudtunk ugyanis belevágni ebben a munkába, hiszen ilyen rövid idő alatt, ráadásul ezekkel a tanoncokkal egy hagyományos értelemben vett színdarabot nem is lehetne színpadra állítani. Ez a darab, amit Lőkös Ildikó dramaturg küldött el nekem, éppen olyan hosszú, éppen olyan jellegű, amilyent egy ilyen magunkfajta fiatal osztály el tud játszani. Elég izgalmas lesz számunkra is, mert nagyon sok dolgot most fogunk kipróbálni. Először dolgozunk például videotechnikával, az egész darab ugyanis egy TV stúdióban fog játszódni. Igaz, hogy az anyagot a Bibliából meríti a szerző, de nagyon mai alakok fognak megjelenni a színen azt gondolom elég érdekes és sokszínű ez a darab, érdemes volt vele foglalkozni.
M.G.: Egyiket sem érzem magamban. Én nem foglalkozom kommersz darabokkal, a színházi ízlésem másfele visz, de szerencsére nem is vagyok rákényszerítve ilyen rendezésre, ha kell vissza is tudom utasítani. Mai magyar darabbal foglalkozni, úgy gondolom, mindig kell ezt én szorgalmasan gyakorlom is. Kockázatos persze, de minden kockázatos, amit az ember csinál. Ha már egyszer Szombathelyen kaptunk egy ilyen lehetőséget, ha már egyszer ilyen kicsi helyen játszunk, ha már egyszer nyár van, ha már egyszer ilyen fiatalok dolgoznak - akkor érdemes kísérletezni, nem pedig egy biztossikerdarabot választani. Csak neki kell állni, dolgozni és abból valami jó kijöhet.
Mindenesetre azt vallom, egy színész számára rendkívül fontos, hogy igazi író közelében legyen. Ha az ember végigtekint a világ drámairodalmán, láthatja, hogy mindig akkor születtek igazi alkotások, amikor egy író a színház közelébe került. És a színész elkezdte komolyan venni az írót, az író meg elkezdte komolyan venni a színházat. Ha másért nem, azért érdemes ilyen darabokat csinálni, hogy ezek a fiatalok, amikor diplomát kapnak, már olyan tapasztalattal rendelkeznek, amit egy kortárs magyar szerzővel való együttdolgozás adhat. Esterházyval is találkoztak négy éve, amikor az Egy nő-t vittük színre. Aztán azt a darabot egy évig játszottuk a Merlin Színházban, vittük Győrbe és a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is.
Ny: Oda, ahol idén a legjobb férfi alakítás és a legjobb férfi epizódszereplő díját is megkapta Euripidész: Médeia című darabjában való játékáért. Mit jelent az Ön számára egy ilyen elismerés?
M.G: Örültem
Nem mondom, hogy nem jelent semmit, mert öröm volt, és az öröm éltető energia, szóval kicsit jobb lett tőle a közérzetem. Amúgy meg, ha az ember nekiáll egy szerepnek, nem arra gondol, hogy azzal mit fog nyerni ez pusztán egy kellemes hozadéka a munkának. Ráadásul kettő kaptam, ez nem túl gyakori
De nagyon sokan játszanak, nagyon jól, nagyon jó darabokban, ők szintén megérdemelték volna ezt az elismerést. Ez most így jött ki
Ny: Vége a főiskolai évnek, a színházi évadnak. Hogy tölti a nyarat?
M.G.: Még egy hétig maradunk Szombathelyen. Aztán néhány nap múltán a Médeia-t adjuk elő Szentendrén kétszer, majd a régi osztályommal - akikkel négy éve jártam itt - költözünk le Zsámbékra, ahol úgy, mint itt - szintén egy darabot csinálunk. Két hétig tanítok Zalaszentgróton, és marad egy hét nyaralásra is. Aztán ismét elkezdődik a szezon
A Blibliát július 1-jén és másodikán, 16.00 és 19.00 órai kezdettel láthatják a Művészetek Házában, Szombathelyen
Fotó: Szundi
