A klubtól a PECSÁ-ig
Nyugat.hu: Hat éve még csak egy ötlet, ma meg már PECSA és VIVA. Kevés vidéki csapat jut el idáig ennyi idő alatt
Komondi Ádám: Tény, hogy a mai kezdő zenekaroknak egyre nehezebb a dolguk, nagy a túlkínálat már ebben a műfajban is, telített a piac. Ahhoz, hogy bekerülj a profik közé, elsősorban rengeteg pénz kell, sok munka és kapcsolatok kérdése. Szerencsére jó kapcsolataink vannak már, olyanok, akik tudnak és akarnak segíteni, támogatni minket erkölcsileg és anyagilag egyaránt, többen üzleti céllal is. Úgy tűnik, látnak bennünk fantáziát, érdemesnek látják a színpadunk mögé kitenni a cégzászlót. A legtöbb egyébként a menedzselésen múlik, abban meg a Béla nagyon jó
Csaba Béla: Valóban nem könnyű, mert sajnos manapság nem a technikai tudás az elsődleges. A közönség számára is az a mérvadó, hogy miként jelensz meg, milyen a csapat kisugárzása. Ha elég ütős az együttesed, akkor már hibázhatsz is, minden meg van bocsátva.
Ádám: Persze mi sosem hibázunk
Egy éj az Ossiánnal
Nyugat: És ti elég ütősek vagytok? Mennyire vagytok ismertek és elismertek a metálrajongók táborában, illetve zenészkörökben?
Ádám: Eleinte sokan fanyalogtak a szakmában, de úgy érzem, sokakat sikerült már meggyőznünk. Ezt mutatja az is, hogy olyan csapatok kezelnek minket egyenrangú félként, amelyekért kamaszkorunkban rajongtunk
Nyugat: Mint az Ossián?
Ádám: Például
pedig ők aztán klasszisokkal jobbak, mint mi.
Béla: Megszokhatatlan, hogy azok, akik egykor számodra példaképek voltak, haverként kezelnek.
Felejthetetlen élmény volt, amikor az Ossián gitárosával végigdumáltam egy éjszakát a futamokról és sablonokról, aztán másnap reggel a Paksi Endre ébresztett minket és félórás előadást tartott a 86-os Ki mit tud?-ról
Rajongókból haverok
Nyugat: No, de hogy kerül egy legenda mellé turnévendégnek egy kezdő, vidéki metálcsapat?
Komondi Ákos: Egyszerűen. Gyuszi megkereste őket, kezükbe adta a lemezünket, megkérte őket, hallgassák meg, s ha tudnak, segítsenek minket. Úgy tűnik, tetszett nekik az anyag, mert a három évvel ezelőtti turnéjukon már mi kísértük őket.
Aztán annyira összehaverkodtunk, hogy mielőtt idén újabb körútra indultak, felhívtuk őket, hogy szívesen mennénk, ha lehetne. Nagy örömmel fogadták. Így aztán március óta minden hétvégén velük játszunk valahol egészen augusztus végéig.
Nyugat: Jó pénz?
Ákos: Nekik igen. Mi, amíg főzenekar visz minket magával, addig nem kapunk pénzt a fellépésekért. Számunkra ez inkább egy promóció, egy kiváló bemutatkozási lehetőség mind a rajongók, mind a rendezvényszervezők előtt. Így lehet bekerülni a körforgásba. Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy ezekre a koncertekre nem elsősorban miattunk jön a közönség, de itt most az a fontos, hogy az Ossián szakmai és emberi vonatkozásban is vállal minket, s már nem egy nevenincs csapatként fogadják a Halor-t.
Idén már ismerősként mentünk vissza több helyszínre is, és fergeteges bulikat nyomtunk. De számos koncertre már a mi nevünkért jönnek a rajongók, és az ismertség az internettel is jól mérhető, a honlapunkat (www.halormetal.hu) egyre többen látogatják. Aki ráklikkel erre az oldalra, letölthet lemezeket, koncertfelvétel, klipet is
Ákos: Ingyen. Nekünk az a fontos, hogy ismerjenek minket minél többen. Nem az, hogy veszik-e a lemezt, vagy másolják, annak a bevétele úgysem számottevő.
Béla: A rockzenében pénz csak a fellépésekből van, a gázsiból lehet valamit félretenni, hangszert vásárolni, a lemezeladásból nem.
Ákos: Pláne, ha a lemezed egy kiadó kezében van, mert akkor csak a kiadó tudja az eladási statisztikát, a bevételt, aminek csak töredéke jut el a csapat kasszájába.
Ádám: Ezért is tervezzük úgy, hogy ha elkészül az első igazi nagylemezünk, azt saját gondozásban adjuk ki. Az eddig megjelent két demó-t is mi adtuk ki korlátozott példányszámban, az elsőből 500-at, a másodikból 700-at. Ma már mindegyik hiánycikk, talán meg is érné újranyomni őket. De én a magam részéről inkább az új anyagot csinálnám, az első lemezt például már nem is hallgatom szívesen, érződnek rajta a gyermekbetegség tünetei
800 forint, azaz 23 dollár
Nyugat: Milyen körben fogytak a lemezek? Helyben vagy eljutott másfelé is?
Béla: Egészen különös, milyen sokfelé eljutottak, főként az internetnek köszönhetően. Nemrég írt például egy japán srác, kérte hogy küldjünk neki lemezt negyvenet , mert szeretné eladni a boltjában. Németországba is került száz, de igazából nem tudom, mi lett a sorsuk, több metálmagazinban is láttam a hirdetést: exkluzív magyar metálzene-ként kínálták a lemezeket, 23 és 30 dollárért!!! Mellette meg ott volt a Guns N Roses dupla album 13 dollárért!
De játsszák az anyagunkat egy finn rockklubban is, és rengeteg metálmagazinban jelent meg kritika zenénkről. Egyébként mindenki az Iron Madenhez hasonlít minket
Nyugat: És mennyit hozott nektek a 23 dolláros lemez?
Béla: Tán 800 forintot kértünk érte, sőt, még a postaköltséget is meg kellett feleznünk
Aztán amikor elfogyott, még akartak rendelni százat, de amikor megírtam, hogy nálunk bizony emelkedett a gáz meg a villany, így egy kicsivel drágább a lemez, már nem kellett nekik a CD.
Klip a Viván csakis hazai!
Nyugat: A rajongók most már nem csak hallgathatnak titeket. Profi klipet játszik tőletek a VIVA. Hogy született?
Ákos: Az Ossián lemezbemutató koncertjén készült felvételt kaptuk meg, ebből a nyersanyagból ollózta össze a klipet Németh Krisztián, egy fiatal szombathelyi srác, aki maga kérte, hogy elkészíthesse ezt a filmet. Ő ugyanis ezzel szeretne foglalkozni, számára tehát ez egyfajta referenciamunka. Így aztán a klip lényegében nem került semmibe, csak a koncertfelvételért fizettünk. Szerintem profi lett az anyag, elküldtük a Megawatt szerkesztőjének, aki azonnal lecsapott rá, és azóta is játssza.
Béla: Pedig a srácok nem nagyon hittek benne, de szerintem nagyon sokat számít egy klip. Már megvan a következő ötlete is, nagyon látványos lesz, de az meglepetés, hogy miről fog szólni. Rövidesen elkészítjük
Amikor rejtve a tetkó
Nyugat: És a civil életben kik vagytok? Ugyanezek a bőrcuccos, tetkós rockerek vagy a társadalmi konvenciók szerint élő polgárok? Hogyan tolerálja a környezet, a munkahely a zenélést és annak külsőségeit?
Ádám: Mindannyian mások vagyunk, és mást is csinálunk a hétköznapokban, ami más-más öltözéket is követel, de igazán mi ilyenek vagyunk. Nekem friss a munkahelyem, Kőszeg város és vonzáskörzete többcélú kistérségi társulás munkaszervezetének vagyok a vezetője, de azt hiszem, nem sokan tudják, hogy zenélek.
Persze nem titok, az interneten bármelyik munkatársam rámtalálhat, bár kevés a valószínűsége, tekinve, hogy nem igazán ennek a műfajnak a rajongói. Egyébként, még ha nem is tetszene másoknak, vagyok annyira gerinces, hogy felvállalom, ez én vagyok
Ákos: Én például a Flextronicsban vagyok termeléstervező és sales-es. Nekem nem kell ugyan öltönyben járnom, de azért ujjatlanban sem dolgozom, bár nem szólnak, ha kilóg a tetoválás az ingujj alól, hiszen a főnökömnek is van
Béla: Én meg a Delphi Packard-ban egy tesztgépjavító csapat vezetője vagyok, és ujjatlanban is megjelenhetek, mert örülnek, ha egyáltalán megjelenek
Ákos: Ha minden motoron megtett km-ért fizetnének, az lenne az igazi
Persze, a legszebb az lenne, ha teljesen a zene töltené ki az életemet, de tudom, lehetetlen csak ebből megélni, ezért a szakmai előmenetelért is megteszek mindent.
Ádám: Szerintem, ha a zene a megélhetés, az olyan kemény munkát és kompromisszumokat követel, ami megölheti a lelkesedést, az örömet, amit egyébként nyújt. Én már 10 évet áldoztam az életemből különböző tanulmányokra, és azt szeretném, ha a szakterületemnek államigazgatás, jog minden csínja-bínja a fejembe lenne, és én lehetnék az ország legjobb szakembere.
Béla: Mi most el vagyunk kényeztetve, ez az év kimagasló volt a Halor életében, sosem volt ennyire együtt a csapat, mint most. Idén megyünk Szlovákiába, már másodszor hív minket egy helyi csapat egy zenei táborba. Kassa mellé is van egy meghívásunk, a Karthagó előtt játszunk. A turné végén, októberben csinálunk egy nagy csapást, aztán próbaterembe vonulunk, jövőre el kell készülnie a nagylemezünknek.
Nyugat: Továbbra is csak angolul énekeltek?
Ákos: Egyre többször gondolunk arra, hogy írni kellene magyar dalokat is. A közönség énekli a szövegeinket, lehet, hogy csak egy picit kellene engednünk, és még jobban ismernének, szeretnének minket. Csakhogy igényes magyar szöveget írni nagy kihívás, az angol nyelvvel sokkal egyszerűbb dolgozni
Nyugat: És a Halor név melyik nyelvből jön? Mit jelent?
Ákos: Ez a mi titkunk. Amikor nevet kerestünk, magyart nem találtunk, angolt pedig nem akartunk. Ádám ötlete volt a Halor, ez nekünk is megtetszett. Hogy mit jelent igazán, maradjon rejtély.
Az biztos, hogy norvégül annyit tesz: barlang ezért neveztük el így az együttes törzshelyét is, ahol valamelyik Halor-tagot mindig megtalálja az, aki betér ide egy sörre.
Fotóink az együttes honlapjáról származnak.
