Az utóbbi időben egyre többször hallani a sportrendezvényekhez, eseményekhez kapcsolódó, vagy éppen ott megtörténő tragédiákról. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a közelmúltban Körmenden egy ifjú labdarúgó a pályán lelte halálát. A mostani eset szerencsére nem torkollott tragédiába, de napokkal az eset után is enyhe borzongás fut végig az egyik szereplőn, amikor arra kérem, idézzük fel a történteket.
- Több mint tíz évvel ezelőtt vettem először sípot a kezembe, és kezdtem labdarúgó-mérkőzéseket vezetni. Sok éles és forró szituációba kerültem ezalatt az idő alatt, de talán eddigi játékvezetői pályafutásom legnehezebb három perce volt a tanakajdi ifi meccs tizedik percének története kezdi a maga szerénységével és halk szavúságával Kocsis János, a találkozó asszisztense. Most is hosszan elmereng, maga elé néz, és csak ismételt unszolásomra folytatja. Nem csináltam semmi rendkívülit, minden bizonnyal mások is hasonlóan cselekedtek volna abban a szituációban.
- Hogyan és mi is történt pontosan?
- A vendégek játékosa, Szabó Balázs egy hazai támadást igyekezett becsúszva megakadályozni, és hatalmas lendülettel az oldalvonalon túlra csúszott a két kispad közötti területre. Éppen oda, ahol a szabályok által szigorúan megkövetelt elsősegélyládát helyezték el a rendezők. A sors furcsa fintora, hogy a találkozó előtt éppen nekem adta feladatul Kardos Lajos játékvezető kollégám, hogy ellenőrizzem az alumínium láda tartalmát és szabályosságát. Akkor még minden rendben volt a segítséget nyújtani tudó eszköz körül. Persze ekkor még nem gondoltam, hogy röviddel később ez lesz majd a bajok forrása.
- Észlelte akkor ott, hogy mi történt a fiatal játékossal?
- Közvetlenül az esemény pillanatában nem, csak néhány másodperc múlva, a játékos ugyanis nem mozdult, nem próbált felállni, hiába szólítottam, nem reagált semmire.
- Ekkor tudatosodott, hogy itt akár nagyobb baj is lehet?
- Igen, ekkor már láttam, hogy nem egy sima szimulálás történik ami egyébként gyakori a magyar pályákon , s azonnal a segítségére siettem és kiáltottam a játékvezetőnek is, hogy jöjjön, mert akár nagy baj történhetett.
- Mit láttak, amikor a földön fekvő játékoshoz értek?
- A játékos eszméletét vesztve feküdt és valószínűsítettük, hogy lenyelte a nyelvét. A szája görcsösen összezáródott és levegő után kapkodva görcsösen rángott. Most már utólag pontosan tudom, hogy úgynevezett szájzárat kapott. Mindezt látva azonnal megpróbáltam szétfeszíteni a száját, ami nem is volt könnyű feladat, de szerencsére sikerült, a zászlóm nyelével kipeckeltem a száját, majd a nyelvét többszöri próbálkozás után sikerült előrehúznom, s így újra levegőt kapott. A magához térő játékost a csapat vezetői azonnal kórházba szállították. A mérkőzés pedig folytatódott tovább.
- Lelkileg mennyire viselték meg a történtek?
- Akkor ott igazán nem volt időm ezen gondolkodni, a meccs jelentősebb része még hátravolt, s a felnőtt találkozó sem ígérkezett délutáni kerti partinak. Itthon aztán a családnak elmesélve a történteket gondoltam végig, hogy óriási szerencséje volt a játékosnak, s igazán szerencsésen alakultak a dolgok. Őszintén megmondom, azon az estén nehezen aludtam el, többször felrémlett a földön fekvő játékos képe.
- A labdarúgópályán volt már hasonló helyzetben?
- Szerencsére nem, törések, szakadások előfordultak már többször is, de ilyen éles eset még nem volt, s remélem soha többet nem is lesz.
- Az eset óta másképpen készül a mérkőzésekre?
- Nem, azt hiszem nem is kell. Ez egy rendkívüli és váratlan dolog volt. Az viszont igaz, hogy az esetnél szükségeszközként használt zászlómat visszavonultattam, ő a csúcson hagyta abba, nem hagyom, hogy a szurkolók által egy tévesnek ítélt jelzésnél szidalmazzák. A zászló megtette kötelességét, megérdemli a pihenést.
Az ifi találkozó egyébként 7:2-es vendégsikerrel zárult, a győzelmet a csapattársak az akkor még kórházban fekvő csapattársnak ajánlották, aki azóta már elhagyta a kórtermet, s az agyrázkódás és az esemény is csak egy rossz emlék csupán. Az orvosok véleménye szerint néhány másodpercen múlott, hogy az oxigénhiányos állapot nem okozott maradandó agykárosodást, illetve nem történt nagyobb tragédia. Egy gyöngyöshermáni fiatalembernek ettől a vasárnaptól két születésnapja van, talán eddig még bátorsága sem volt ezt végiggondolni.
Balázs! Én nagyon bízom abban, hogy előbb vagy utóbb megcsörren a Kossuth utcai lakásban Jani bácsi telefonja, és elmondod neki, hogy... No, de ezt te is pontosan tudod, hogy mit kell mondanod!
Erőt, egészséget kívánok neked, és azt, hogy legyél nagyon jó focista!
A felnőtt mérkőzés a későbbiekben tényleg kerti partivá alakult, és kimondottan sportszerű körülmények között zajlott, de az mindenképpen feltűnő volt, hogy a mérkőzés utáni kézfogások száma ugrásszerűen megnőtt Kocsis sporinál, s most jóval többnek tűnt, mint egy sima udvariassági gesztus! A helyi fanatikusok a vereség ellenére egy hangos "köszönjük"-öt mormolva búcsúztak...
Forrás: www.szentgotthard.hu