Elsőre a zalai Kápolnapuszta a cél. Valószínűleg a név nem sokat mond egy vasinak, pedig jó egy órára tőlünk valami egészen különleges helyre juthatunk: egy bivalyrezervátumban. Itt az ifjak megnézhették, mi is vár arra, aki békében és nyugalomban tölti az életét a jó kis meleg pocsolyábanJ. A viccet félretéve, a látvány, a hely megérné mindenkinek egy kis autózást...
A Kis-Balatonon található Kányavári-szigeten ismét a látványé volt a főszerep. Nem hiába olvastatták el az ember fiával annak idején a Tüskevárt, lám, most ismerősként lehettet üdvözülni a nádast, a sok-sok vízi madarat, egy megmentett különleges, régi világot. A gyakorlati bemutató után a zalavári Kis-Balaton Múzeumban jött az elmélet minderről. Aki pedig szörnyülködni akart, megnézhette a hatalmas üvegkockába szorított egy köbméternyi vizet, s elgondolkodhatott rajta, milyen is volt az, amikor másodpercenként 2600-szor ennyi zúdult át a gátakon a 2000-es tiszai árvíz idején.
Aztán ki tudja, lehet, hogy őszre már több Krisna-hívő FIBISZ tagja lesz Gaál Angelikáénak...
Az egész napos helyről-helyre járás után jött a nagy a vacsora és a lazulás a balatonberényi táborban, ahol vagy 300 Vas megyei általános iskolás nyaral éppen. A régi tábortüzes bulik emlékére a fibiszesek szerveztek egy vetélkedőt a "kicsiknek." És itt kiderült, hogy a világ ugyebár mit sem változik. Mert mi is lehet ez egyik versenyszám, ha nem az, hogyan szedhet ki egy fiú egy lány szájából egy szép, hosszú csokit, anélkül, hogy hozzá érne... No, ezen a versenyszámon lehetne vitatkozni, de az biztos, nem kellette egy kiránduló fiataloknak sem altatódalt énekelni, mikor végre éjszaka az ágyába került kis megyénk valamelyik településében.
