A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Vas Megyei Szervezete, mint a nevéből is kitűnik, az egyesületeken keresztül a műszaki és természettudományok valamely ágazatában fejti ki tevékenységét. Ebből a szerepéből adódóan nem teheti meg, sőt kötelessége a döntési helyzetben lévők és a közvélemény tájékoztatása álláspontjáról a tervezett bányanyitással és erőműépítéssel kapcsolatban.
Természetesen szervezetünk tisztában van a növekvő energiaigények teljesítésének kényszerével, az állam korlátozott lehetőségeivel, de ezek ellenére úgy látjuk, hogy korunkban, a III. évezred kezdetén ezen energiaforrás nem hasznosítható a természetes és épített környezet károsítása és az ott élők életminőségének romlása nélkül. Szinte nincs olyan következménye, amely ne okozna súlyos és orvosolhatatlan ártalmakat.
Szervezetünk a speciális felkészültségű egyesületi tagjai szaktudásának felhasználásával összegyűjtötte azokat az aggályokat, amelyek olyan súlyúak, hogy reményeink szerint a döntés meghozatalakor prioritást eredményeznek, és ez a bányanyitás meghiúsulását jelenti.
Amikor ellenérveinket megfogalmaztuk, két terület képezte vizsgálódásunk tárgyát, mint a külszíni bányászat, illetve az erőmű építése és üzemeltetése. Különösebb rangsorolás nélkül közzé tesszük azokat a tényezőket, amelyekkel az esetleges megvalósítás során reálisan számolni kell.
A jelentősnek mondható energiakészlet valójában elavult energiahordozó, a 80-90-es évek mecseki Liász, bakonyi Eocén programja a nagy kezdeti lendülete után, ugyanolyan lendülettel le is lohadt. A mecseki feketeszén mélyművelésű bányáit sorra bezárták, az eocén szénbányák töredéke üzemel csak. Elfogadható indoknak bizonyult akkor, hogy erőművi szenet mélybányászattal felszínre hozni gazdaságtalan és a korszerűbb energiahordozók felé fordult a figyelem (Atomerőmű). Az utóbbi évek atomerőmű ellenességének hatására európai országokban a megújuló energiaforrások felé fordult az energetika. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik feltétele a megújuló energiaforrások felhasználásának megtöbbszörözése. Megyénkben ennek megnyilvánulásaként az úgynevezett biomassza létesítmények építése terjed. Azok a törekvések, melyek a szélenergia hasznosítására épülnének, sorra elhalnak, azon konkrét számok ellenére, mely szerint nyugat-magyarországon a legnagyobb az átlagos szélsebesség. Több éve húzódik az Ostffyasszonyfa térségében építendő szélerőmű park építése, elképzelések voltak a szombathelyi térség közelében épülő szélpark megépítésére is. Napenergia hasznosítás szempontjából hasonlóan alacsony a felhasználás, holott nem csak a mediterrán országokban van létjogosultsága, hanem hazánkban is. A közeli osztrák tartományokban is szépszámmal találhatunk a háztetőket részben befedő kollektor elemeket.
A szél és napenergia teljesítménye sokkal kisebb, mint egy szenes alaperőműé, megtérülésük csak hosszabb távon történne, de a környezetünk megvédése szempontjából "kifizetődőbb". Általános elterjedésükkel kettős célt érhetnénk el.
A kedvezőtlen hatások tekintetében talán a legjelentősebbnek a bányászat miatti tájseb, az eredeti állapot visszaállításának reménytelensége és a rekultiváció számon kérhetősége vetődik fel.
A toronyi lignitmező 530 Mt kitermelhető ásványvagyona a tervezett 49 km2 bányatelken átlagosan ~20 m mélységű terepszint változást jelentene. E terepszint változásban nincs beleszámítva a kísérő haszonanyagok kitermeléséből továbbiakban adódó mélység növekedés. A 20 métert meghaladó terepszint változás csak a szemléletesség szempontjából érzékelteti a terepszint megváltozását. A lignit telepek földtani elhelyezkedése ennél sokkal változatosabb, szabdaltabb, térben elhelyezkedő űrt jelent a lignit vagyon folyamatos kiaknázásával. A kb. 20 m-t meghaladó terepszint változás csak az ideális esetet feltételezi, mikor is a telepek teljes leművelése után a terület rekultivációjára kerül a sor (100 év). A termelés folyamán természetesen a rekultiváció is folyamatos, de egy befejezettségi állapot csak a művelés megszűnte után állhat be. A 80-as években készült kutatási jelentés szerint a lignittelepek enyhe 2-3 fokos dőléssel a gazdaságosan kiaknázható szintig (30-40 m-től folyamatos dőléssel 140 m mélységig) 140 m mélységig lennének művelhetőek. Ez a tény már maga azt jelenti, hogy egyenletes, közel szintes, az eredetit megközelítő végleges terepszint kialakítás nem megvalósítható.
Az engedélyeztetési eljáráshoz szükséges környezeti hatástanulmány, illetve a rekultivációs terv majd taglalja, hogy a művelés folyamán milyen ütemben, illetve annak befejezésével milyen lesz a végleges állapot. Száz év távlatában ilyenkor persze bármit, bárki nyugodtan leírhat, annak végrehajtását és számonkérését, netán felelősét keresni elképzelhetetlen. A bányanyitás megkezdése előtt megfizetendő rekultivációs biztosíték összege olyan alacsony, melyből a Nógrádszén Kft csődje esetén a természeti helyreállítást nem lehet elvégezni. Márpedig a kutatásban és valószínűleg a termelésben is fő szerepet játszó Kft tőkéje olyan kicsi, hogy garanciát nem biztosít az idő előtti esetleges rekultivációra.
A rekultivációs tervben szerepel majd minden bizonnyal a szabadidő eltöltésével kapcsolatos mindenféle létesítmény építése, a sporthorgász tótól kezdve a motorcsónak kikötőig. Meghatározzák a telepítendő növényféléket, fákat, bokrokat.
A megyénkben több példa is van ezen rekultivációk sikerére vagy éppen sikertelenségére, figyelembe véve azok több nagyságrenddel kisebb megvalósulását. (Egy Rába ártéren üzemelő kavicsbánya rekultivációja nem összemérhető a lignitmező letermelése utáni 4000 ha-t meghaladó terület rekultivációjával.)
Az előzőkkel szoros összefüggésben áll és annak egyenes következménye a térség élővilágára kifejtett hatása, amely először a növényvilágra, majd annak pusztulását követően terület állatvilágára mérve halálos csapást. A növényzet megsemmisülésének legsúlyosabb megnyilvánulása az erdők, a faállomány kiirtása lenne, de hasonló katasztrófát jelentene a lágyszárú növényzet kipusztulása.
Rendkívül értékes állami- és magántulajdonú erdőterületeket érintene. Mind a fakészlet, mind a fa-fajösszetétel, korosztály-összetétel, fa-termőképességi adatok azt mutatják, hogy ezek az erdők nagyrészt a megye erdőterületeinek átlagánál nagyobb értéket képviselnek. Mivel Vas megye erdőterületei országosan is a legjobbak közé tartoznak, így nemcsak egy kiemelt helyi, hanem országos érték is sérülne azzal, ha ezeknek az erdőterületeknek a helyén bánya nyílna. Ezen erdőterületek faállományainak pénzben is kimutatható értéke 3,3 milliárd forint. Az erdő azonban nemcsak fák közössége, hanem a növények, állatok bonyolult életközössége is, amely szintén megsemmisülhetne a bányanyitással.
Az állatállományban a vadak és madarak teljes elvándorlását, a honos kétéltűek és rovarok kipusztulását, a tápláléklánc felbomlását eredményezné.
De nemcsak az élővilágra jelentene visszafordíthatatlan következményeket, de megsemmisítené az évezredekkel korábbi eddig háborítatlanul megőrzött régészeti örökséget is.
A favagyont érintő horribilis anyagi káron túlmenően kioperálná a megyeszékhely és a térség tüdejét, megszűnne az ország más térségeiből is letelepedő, pihenni érkezők számára is vonzó szubalpin klíma.
Nem hagyható figyelmen kívül a térség felszíni és felszínalatti vizeire gyakorolt hatása sem.
A lignitbányával érintett terület vízrendszere két részre tagolható: a Pinka és a Sorok-Perint vízgyűjtőjére.
A területen folyik a Lövői-övcsatorna, Lövői-patak, Pornóapáti-patak, Jáki-Sorok, Nagypáli-patak, melyek Vaskeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti és Ják községek csapadékvizeinek főbefogadója, társulati kezelésűek, nyomvonaluk a terep mélyvonalán halad.
Az ilyen nagyságrendű vízfolyásoknál 20-50 m-es védőtávolságot kell előírni a bányászat megkezdése előtt, hogy a vízfolyások lefolyási viszonyait ne károsítsa a bányászat.
A terület legjelentősebb vízfolyása a Pinka, melynél a védőtávolság 100 m-es lehet. A bányászati művelésnél nyomvonal áthelyezéssel számolni nem lehet, részben a vízfolyások nagyságrendje, részben a keskeny szűk völgyek miatt.
A bányászati tevékenység következménye a változó mélységű terephorpadások, szakadópartok, és mély lefolyástalan területek keletkezése.
Ezek hatására a felszíni vizek lefolyási viszonyai megváltoznak, a hirtelen lehulló nagycsapadékok megbonthatják a terepmélyülések rézsűit, erózióveszélyes területek alakulhatnak ki. A vízfolyások hordalék szállítási viszonyai is megváltoznak.
Az érintett mezőgazdasági terület nagy része meliorált. A bányászat során elkerülhetetlen ezek felszabdalása, működésük megszűntetése.
Az érintett területen a felszín alatt néhány m mélységben talajvíz, a talajvíz alatt rétegvíz található.
A bányászati tevékenység előtt a művelési területet vízteleníteni kell. A víztelenítés nyilvánvalóan nem az egész területet érinti egyszerre, hanem azt szakaszolva mindig csak a bányászati műveletek környezetében végeznék el.
A szükséges víztelenítés a felszín alatti áramlási rendszerbe durva beavatkozásnak számít.
Azokban a községekben, amelyek közelében víztelenítés történik, számítani kell arra, hogy a talajvíz és a rétegvíz eltűnik. A községben lévő ásott és fúrt kutak "kiszáradnak", a fák elszáradnak. A bányaműveleteket követően visszatérő víz szennyeződése valószínűsíthető, mivel az közvetlenül fog érintkezni a valamikori munkaterülettel.
Még egy, az eddigi szakmai megnyilvánulásokban eddig nem említett veszélyre is szeretnénk a figyelmet felhívni, mégpedig a lignit elégetése után maradó salak és hamu meddőben feldúsuló elemek háttérsugárzása, amelyet számításokkal előre nem lehet meghatározni, de bekövetkezése valószínűsíthető és már csak utólag mérésekkel lesz kimutatható, ekkor viszont már nagyon kicsi mozgástér marad a védekezésre.
Némileg kívül esik szervezetünk tevékenységi körén, de reálisan belátható, hogy ilyen méretű környezetrombolás negatív hatással lesz a térség gyógy- és idegenforgalmára, turizmusára, de nem elhanyagolható az a pótolhatatlan kár, amely a térségben élők, számos esetben éppen hasonló problémák miatt az ország más területéről áttelepültek vagyonvesztésében nyilvánul meg.
Az előzőkben igyekeztünk a bányanyitással kapcsolatos aggályainkat megfogalmazni, de nem hagyhatók figyelmen kívül az erőmű építésével és különösen üzemeltetésével együtt járó embert és környezetet veszélyeztető tényezők.
Az építés során a nagy súlyú és tömegű eszközök, anyagok szállításából adódó zaj- és rezgés ártalmak megnövekedésével kell számolni, de az igazi és nemcsak a térségre, hanem országokon átívelő katasztrófát jelentene az üvegházhatás fő okozója a széndioxid mennyiségének megnövekedése. A lignit elégetése során óránként több tonna kén és vegyülete szabadul fel, amelynek, még ha egy része leköthető is, a maradék későbbi tárolásáról gondoskodni kell.
Álságos és hamis a Nógrádszén Kft ügyvezetőjének azon nyilatkozata, hogy az erőmű "környezetbarát" módon lesz megvalósítva. Ennyi ként és hamut tartalmazó fűtőanyag a XXI. században csak akkor környezetbarát, ha az a föld mélyén marad.
Még egy területről is kell szólnunk, mint a nagyfeszültségű hálózat kiépítése.
Azzal is kell számolni, hogy az esetlegesen megtermelt villamos energiát el is kell szállítani, az országos hálózatba be kell táplálni. Ehhez szükség van mondjuk egy 400/120/20 kV-os alállomásra, valamint 400 kV-os, 120 kV-os, 20 kV-os távvezetékekre. Az alállomás maga igénybe vesz néhány hektáros területet. A távvezetékek biztonsági övezete sem hagyható figyelmen kívül. A távvezeték mindkét szélén a szélső áramvezetőtől vízszintesen és a nyomvonalra merőlegesen ez a távvezeték teljes hosszában 400 kV-on 28 méter, 120 kV-on 13 méter, 20 kV-on 5 méter. Ez azt jelenti, hogy a távvezetékek alatt és mellett több 10 méteres sávban csak korlátozott tevékenységek végezhetők, amit a villamosművek biztonsági övezetével foglalkozó 11/1984 (VIII. 22.) IpM rendelet megenged. Ez erősen korlátozza a biztonsági övezeten belül az erdő- és mezőgazdasági tevékenységet, mindenféle építést, munkavégzést, stb. Az elektromágneses sugárzásról és annak hatásairól szakmai és nem szakmai viták jelenleg is folynak, és a félelem e vonatkozásban jogosan merül fel.
Ennyi áldozatot nem ellensúlyoz az a tény, hogy némileg javítja a térség foglalkoztatási mutatóit, hiszen ez nem akkora munkaerőigény, amely arányban állna az előzőkben említett hatásokkal.
Véleményünk összegezéseként a megye műszaki értelmiségének szakmai szervezete kiáll a térség eredeti állapotának megőrzése mellett, és nem akar sem bányát, sem erőművet.
MTESZ Vas Megyei Szervezete
Vonatkozó cikkünk:
Medgyessy: új sportcsarnok igen, lignit bánya nem!
Lignit-ellenes majális Nardán és performance Szombathelyen
