Lehet, hogy jól hangzana, ha kimértebb választ adnék, de tényleg örültem neki, óriási meglepetés volt. Tudom, ez egy szubjektív értékítélet, a sorrenddel és a személyekkel is vitatkozni lehet, ám arra, hogy beválasztottak, büszke vagyok. Hiszen ha csak a társadalom-tudomány területét nézzük, akkor is akadnak olyanok, akiket sikeresebbnek tartok magamnál, ha a médiaszereplést vizsgáljuk, akkor sokan vannak, akik jóval ismertebbek és/vagy népszerűbbek, mint én. Talán a többlábon-állásnak köszönhetem, hogy mégis beválasztottak.
A nyár a botrányok jegyében telt
Volt egy K&H bróker-botránytól visszhangos politikai nyarunk. A hangnem az őszi ülésszakkal sem enyhült, a hazai politikai továbbra is a sárdobálás szintjén zajlik. Mi várható?
Ez a megközelítés elmossa a lényeget, népszerű, jól hangzik, de mögötte elsikkadnak a részletek. Ha sárdobálásról beszélünk, akkor rögtön arra gondolunk, hogy abban mindenki érintett. Az egész politikai mező fölött pálcát törhetünk, és közben pártsemlegesek is maradunk. A politikai elemzés útja ennél kicsit összetettebb, de ettől függetlenül abban egyetérthetünk, hogy a nyár vezető témái a botrányok voltak és ez igaz a szeptemberre is.
Napról-napra politikusok, újságok (gondoljunk itt a Népszabadság Teller-ügyére), állami intézmények (rendőrség, bíróság) hitele kérdőjeleződig meg. A botrányok mennyire hagynak mély nyomot?
Ilyen ügyek mindig voltak. Ha viszont a brókerbotrány kapcsán kiderülne, hogy a politika egészen magas körei, a kormánypárt vagy az ellenzék vezető politikusai is érintettek, az nagyobb földrengést váltana ki. Emlékszünk, sem olaj-, sem Tocsik-ügyben, sem az Orbán-bányák, sem Joszip Tot vagy Kaya Ibrahim kapcsán nem sikerült bizonyítani, hogy vezető pártpolitikusok érintettek lennének. Nem születtek egyértelmű ítéletek, vagy ha igen, az nem vezető politikusokat érintett, hanem legfeljebb "fapados" képviselőket. Ha most sem lesznek bizonyítékok, a bróker-botránynak sem lesz eget-rengető hatása. Ám nincs még vége az ügynek
" az ellenzék sikeresen kommunikálta, hogy a gazdaság válságban van "
A botrány-dömping egyértelmű vesztesei a szocialisták lettek. Népszerűségük azóta is csökken
Ha úgy gondoljuk, hogy ennek a folyamatnak az okai a brókerbotrányban keresendők, akkor tévúton járunk. Tavaly az ügynökvitával ugyanúgy elment a nyár, az ellenzék minden rosszat elmondott a kormánypártokról, erkölcsi, morális és egyéb oldalról támadta, mégsem történt semmi különös, sőt a szociál-liberális kormány megerősödött. Az emberek lehet, hogy most többet nézték a tv-ben Kulcsár Attila képét, ám politikai véleményük jóval inkább azért változott meg, mert az ellenzék sikeresen kommunikálta, hogy a gazdaság válságban van, csomagok, megszorító-intézkedések jönnek.
A kormány tehát kommunikációs hibát vétetett
Biztos egyszerűbb lenne a kormánynak mindent erre fogni, ám a kommunikáció csupán becsomagol bizonyos politikai tartalmakat. Itt pedig nem csak a csomagolással, a tartalommal is baj van. A kormánypártok politikai hibát követtek el, nem voltak képesek arra, hogy a választóik számára világos, közérthető mondanivalójuk legyen arról, hogy a megtett lépésekre miért van szükség. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy minden napra jusson egy rémhír, ami bizonytalanságot keltett az emberekben.
Az emberek nem bíznak a jövőben
A tavalyi választást felfokozott várakozás előzte meg, a kampány ígéretei után most az emberek jó része csalódott.
Ami igazán megdöbbentő, hogy nem csupán az emberek politikával kapcsolatos várakozásai csökkentek drámai módon, hanem a saját személyes élethelyzetünkre vonatkozó kilátásaik is. A Tárki felmérése szerint ez az érték történelmi mélypontra került, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a kormánypártok a válságról szóló híreket nem tudták hitelesen megcáfolni.
Megjelent az ominózus kis kék füzetecske
Bár az MSZP sikerként könyvelte el, sokan megkérdőjelezték a hatását
Ha van egy egyenes, ami úgy néz ki, hogy az egyik végén a nem-cselekvés, a másikon a cselekvés, akkor a szocialisták többet tettek, mint a nem-cselekvés
Ez azonban inkább pótcselekvésnek tűnt. A felmerülő kérdéseket inkább a vezető politikusoknak kellett volna sorra és következetesen megválaszolniuk.
Fidesz: saját oldalt merősíteni, a másikat elbizonytalanítani
Még nem szóltunk az utóbbi hónapok igazi nyerteséről, a Fideszről.
Egy ellenzék előtt több lehetőség is áll, a Fidesz megtehette volna azt, hogy megpróbálja átcsábítania a másik oldal szavazóit. Ehhez azonban a politikai térben nem eltávolodni, hanem közeledni kellett volna a kormánypártokhoz, megkönnyíteni az átjárást. A Fidesz azonban nem ezt az utat választotta, hanem azt, hogy megpróbálja saját szavazóit megtartani, szimbólumokkal, értékrenddel megerősíteni őket. A másik oldalra pedig nem átcsábító üzeneteket küld, hanem elbizonytalanítani akarja őket. Nem kínál számukra alternatívát. Ehhez botránypolitizálás kell, az, hogy a másik oldalt állandó tűz alatt tartsák, ne adjanak lehetőséget arra, hogy saját pozitív témákkal jöjjenek elő. Ezt csinálja a Fidesz, erre megvannak a politikusai.
Úgy néz ki, ez a taktika akár sikert is hozhat.
Ha a Fidesz eléri azt, hogy saját szavazói megmaradnak, viszont a másik oldal potenciális szavazói közül sokan elbizonytalanodnak, otthon maradnak, akkor 2006-ban alacsonyabb lesz a részvételi arány, és befutó lehet anélkül, hogy a volt szocialista szavazókat megnyerte volna.
Ez viszont egy veszélyes játék, mert ehhez alapvetően az kell, hogy a szocialisták mindvégig úgy politizáljanak, ahogy az elmúlt három hónapban tették. Ha ugyanis újra erőre kapnak, ha a gazdasági helyzet jobbra fordul, jut az osztogatós jóléti politikára, akkor a bizonytalan szavazók is könnyen visszaszerezhetők. Éppen ezért szerintem lassan eljött annak az ideje, hogy a Fideszben előjöjjenek a nagyágyúk, Orbán és Pokorni, és valóban pozitív programokat és javaslatokat fogalmazzanak meg.
Orbán nem keveredik a korpa közé
Amióta a Kulcsár ügy kipattant, Orbán Viktor eltűnt. Tudatos taktika, véletlenül se keveredjen a korpa közé?
Szinte napra pontosan így történt. Igen, valószínűleg tudatosan vonta ki magát ebből, hogy egy botrányoktól terhes időszakban ne szerepeljen a hírekben..
A Fidesz adu-ászai, a polgári körök is mintha a tartalék-lángon égnének. Történt egy kísérlet arra, hogy beszervezzék őket a pártba, de ez nem minden esetben jött be.
A polgári körök a Fidesz számára kétélű fegyvert jelentenek, legalább annyira jelentenek hátrányt, mint előnyt. Jók, ha erőt kell felmutatni, ám lehetnek időzített bombák is. Vannak köztük radikálisabbak, akik szélsőségesebb megnyilvánulásaival gyakran a közvélemény is a Fideszt azonosítja, holott inkább ártanak, semmint használnak a pártnak.
Szocialisták: múlthoz való kötődés, a csoportok sokfélesége és pragmatizmus
Térjünk vissza az MSZP-re, szerinted most hol hibáztak?
Az MSZP-ben csak a szokásos problémák mutatkoznak. A szocialista pártnak három gyenge pontja van, a legnagyobb versenyhátránya kétségtelenül a múltja. Sok olyan politikusuk áll az élvonalban, akinek nap-nap után az orra alá lehet dörgölni, hogy az előző rendszerben milyen pozíciót töltött be. A múlt kísért és egy darabig még kísérteni fog.
Problémákat jelenthet továbbá, hogy rendkívül heterogének, és a párt szerteágazó (érdek)csoportok szövevénye. Akik addig kiegyeznek egymással, amíg a sikerek tartanak, azonban sikertelenebb időszakokban a háttérbe szorultak egyből aktivizálódnak, és megpróbálják magukat jobb pozícióba helyezni. Elég csak Szili Katalinra vagy Jánosi Györgyre gondolni, akik valami ilyesmit játszanak el mostanában.
A harmadik probléma?
Ami még kísérti a szocialista pártot, az a pragmatikusságuk. Még mindig nem találták meg saját, Fidesszel rivalizáló szociáldemokrata értékvilágukat. Tartós identitás nélkül azonban nagyon nehéz vezető kormánypártként működni.
Ez a három tény okozza a szocialista párt versenyhátrányát, ami másfelől, persze, bizonyos helyzetekben előnyt is jelenthet. Mert a múlthoz való kötődés, a csoportok sokfélesége és a pragmatizmus sok szavazó számára vonzó is lehet.
Az MSZP megtette azt a szívességet, hogy az SZDSZ lehetett a pozitív hős
A nyár másik nyertese az SZDSZ volt.
Nemcsak azért, mert egy-két százalékkal nőtt a népszerűségük, hanem mert határozottan kiálltak az adócsökkentés mellett. Találtak végre egy olyan témát, amiben egyedül vannak, amit, ha következetesen képesek lennének továbbvinni, akár megváltoztatná helyzetüket is. Az SZDSZ hosszú ideje az MSZP árnyékában élt, legfőbb problémájuk az volt, hogy fontos politikai kérdésekben alig jutottak szóhoz. Hálásak lehetnek a szocialistáknak. Ha a nagyobbik kormánypárt nem megy bele ebbe a vitába, lehet, hogy nyáron a SZDSZ eltűnt volna. Hiszen a brókerbotrányban az MDF-fel együtt nem rúgott labdába. Az MSZP megtette azt a szívességet, hogy az SZDSZ lehetett a pozitív hős, aki kiharcolja az adócsökkentést.
Az MDF-nek viszont azóta sincs témája
Csak stílusban különböznek a Fidesztől, hiszen Dávid Ibolya mást üzen, mint Orbán Viktor, de való igaz, önálló témájuk alig akad. Azonban ellenzékiként még nehezebb ilyen megkülönböztető jegyeket találni. Az MDF két dologgal tud bekerülni a médiába, ha belső viták vannak, vagy ha a Fidesszel szembe megy.
" mintha elfelejtették volna a politikusok, hogy az uniós csatlakozás közeleg "
Jó háromnegyed év múlva már az EU tagjai leszünk. Fogy az idő, a kampány óta viszont egy pártnak sincs erről üzenete, miért?
Való igaz, felméréseink is amelyek azt mutatják, egy adott napon mik a vezető hírek, melyek azok a kérdések, amelyekről a politikusok vitatkoznak ezt igazolják. Az EU-népszavazás óta nem volt olyan nap, amikor egy az unióval kapcsolatos téma vezető hír lehetett volna. Április óta mintha elfelejtették volna a politikusok, hogy az uniós csatlakozás közeleg, a retorikában még itt- ott feldereng, ám mintha semmi sem történt volna.
Miért nem téma?
Úgy vélem azért, mert a politikai pártoknak az EU-val kapcsolatban nincs saját üzenetük, olyan, amely riválisaiktól megkülönböztetné őket. Persze a parlamentben, törvény-alkotás szintjén folyamatosan terítéken van a téma. Ha azonban arra gondolok, hogy a parlament a jövő júniusi európai parlamenti választásokról szóló törvényt még mindig nem fogadta el, sőt még a vitája sem kezdődött meg, akkor kételyeim támadnak azt illetően, hogy a hazai politikai elit felkészült-e a csatlakozásra.
" a szombathelyi arányok sem olyanok már, mint tavaly."
Mennyire vagy tájékozott a szombathelyi ügyekben?
Próbálok képben lenni, igaz, az utóbbi időszakban az országos sajtóban kevés hír jött át. Ez részben jó is, hiszen Szombathely az utóbbi években leginkább csak botrányaival tudott címlapra kerülni.
Kérdezek mást, ha az MSZP népszerűsége országosan csökken, azt jelenti, hogy a baloldali önkormányzatok népszerűsége is automatikusan leesik?
Persze, ha egy nagy párt elveszíti szavazóinak tizenöt-húsz százalékát, közel egymillió embert, az mindenhol érezteti hatását. A részvizsgálatok azt mutatták, hogy Budapesten és a vidéki nagyvárosokban, ahol a szocialista párt még nagyon jól állt tavaly, hiszen a megyei jogú városok elsöprő többségében nyert, ott következett be a legnagyobb elbizonytalanodás. Biztosak lehetünk abban is, hogy a szombathelyi arányok sem olyanok már, mint tavaly.
"Annyit biztosan elért Szombathely, hogy nincs ellenséges viszonyban a kormányzattal, így a kormányfő is gyakrabban látogat a városba."
Vas megyének és Szombathelynek mindig az volt a legnagyobb problémája, hogy kicsi a politikai súlya. Az, hogy nemrégiben itt rendezték meg az osztrák-magyar csúcstalálkozót, jelenthet áttörést"?
Nem hiszem, hogy ennek túlontúl nagy jelentősége lenne. Annyit az utóbbi időszakban biztosan elért Szombathely, hogy nincs ellenséges viszonyban a kormányzattal, így a kormányfő is gyakrabban látogat a városba. Ez lehet jó is, ám hogy ennek mi lesz a valódi hozadéka, majd a számokban, a támogatás mértékében mutatkozik meg. Én hiszek abban, hogy az önkormányzati munka nem a tanácsrendszer módjára működik, és nem mindig az a jó egy városnak, ha az országossal azonos színezetű vezetése van, végezheti jól a munkáját egy városvezetés akkor is, ha ellenkező pártállású.
A megye súlya, összehasonlítva a környező megyékkel, még mindig kevés. Miért?
Az a baj, hogy nincs olyan politikai párt, amelynek vezetőgárdájában szombathelyi vagy Vas megyei politikusok lennének. Talán Hankó Faragó Miklós vitte a legtöbbre. De nincs olyan súlyú politikusunk, mint, mondjuk a pécsi, a kaposvári vagy a debreceni polgármester. Ez nagy hátrány.
Ott van a kancelláriaminiszter, Kiss Péter, ő is szombathelyi.
Nem tudom, a városhoz mennyire kötődik, de őt nem szombathelyi politikusként tartjuk számon. Szombathelyi politikusnak azt nevezem, akit ott választanak meg, területi listán vagy még inkább egyéni választókerületben, mint korábban Hende Csabát, vagy Hankó Faragó Miklóst. Ahogy Toller vagy Szita, akik egyrészt országos súlyú politikusok, másrészt vidéki bázisuk van. Sajnos Szombathelynek és Vasnak egyelőre csak kispályás politikusok jutottak már ami az országos politikában betöltött súlyukat illeti.
Használni kellene az elszármazott vasiakat, Szombathelyieket
Hivatalnokokban, államtitkár-helyettesekben már jók vagyunk.
Akik a valódi döntés-hozatalban alig vesznek részt
Emellett azt is látom, hogy a fővárosban a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a közélet szinte minden területén számos olyan sikeres szombathelyi elszármazott él, akiket a város kellőképpen nem becsül meg, nem használja őket. Nem segíti, hogy kötődésük megmaradjon. Úgy tapasztalom, más városokban nagyobb fogadókészség van rájuk
Miként lehetne "hasznosítani" őket?
Az önkormányzat felkutathatná, kikről is van szó pontosan, miben segíthetnek, és bizonyos ügyekben kérhetné a támogatásukat. Meghívhatná őket például valamilyen szimbolikus tanácsadó testületbe, valószínűleg honorárium nélkül is vállalnák, csak hogy segítsenek. Tarthatná velük a kapcsolatot, időnként küldhetne nekik egy levelet, tájékoztathatná őket a helyi dolgokról. Ha polgármester lennék, én biztosan kezdeményezném, hiszen ezt teszi az ország azokkal a külföldre került magyarokkal is, akik nemzetközi ügyekben örömmel segítik hazájukat. Úgy tűnik, Szombathelyre nagyon igaz, senki sem lehet próféta saját hazájában
