Nadeugye. Felmerülhetne a kérdés, hogy miképp jön e szellemi erekciót ösztönözni képtelen írásmű a politikához? Hát úgy, hogy Bolgár - aki egyébként közepesen verselő, ennek ellenére már több kötetet is megjelentető, mondjuk talán így: irodalombarát - mára televíziós ás rádiós megnyilatkozásainak köszönhetően a nevetségesen megosztott, majdhogynem debilissé váló magyar politikai újságírás emblematikus figurájává vált. S innentől persze ne csodálkozzunk azon, hogy nemcsak a kommunikációs problémákkal küzdő kormányzópártok népszerűségzuhanása okozhat hajcihőt a túlérzékeny baloldalon, hanem olyan kérdések is, minthogy Bolgár ondója a nőben marad, vagy kifolyik onnan.
Nagy kérdés, hogy milyen mértékű a tényfeltárási kötelezettségeire nagy ívben legyintő baloldali újságírás válsága, ha a megjelenés másnapján mint gyöngytyúk a takonyra, ugrottak rá az egyébként látnivalóan kapuzárási pánikkal küzdő, irodalmi- és szexuális szempontból teljesen ártalmatlan kollégára, hanyagolva az igazán fontos témákat.
Mert a kritikák többségét nem esztétikai jellegű elemzések szándéka, sokkal inkább a "szégyent hoztál a táborra" attitűdje motiválta. A könyv szar, de Bolgár akkor ír szar könyvet, amikor akar. Legfeljebb nem vesszük meg.
A probléma nem ez. A hazai újságírás legnagyobb álszentsége az, hogy Bolgár nem kapott kritikát balról addig, amíg vazallusi lendülettel védte a kormány minden hülyeségét az ATV Sajtóklubjában. Nem hányták a szemére (vagy szemükre, ha így jobban tetszik, hiszen az Aczél-Mészáros-Avar-trió éppen elég szégyent hoz a balliberális sajtóra, hogy itt megemlékezzünk róluk), hogy a Medgyessy-kormány regnálása alatt úriemberekhez méltatlan egy teljes adást Orbán Viktor és társai kritikájának szentelni. Akkor sem kapott, amikor magas kitüntetést kapott a baloldali kormánytól, s nem vette még senki elő azért sem, hogy évek óta zajló nyugdíjas betelefonálós rádiós műsorával a lábszagos kádárizmust juttatja eszünkbe minduntalan.
Most Bolgár, mint egy hősködő középiskolás - lehet, hogy pszichiáterének tanácsára - beszámolt szexuális életének megannyi titkáról, és nap mint nap kapja a tockosokat.
Azért, ami az igazi bűne, vagyis hogy az önbecsapó, hatalomhoz törleszkedő magyar média egyik jelképes figurájává vált boldogan és mosolyogva, soha nem kap egy rossz szót sem.
Ez igazán pornográf, nem egy tehetségtelenül megírt regény.