Brüsszelig ér a Rába-saga. Az osztrákok négy éve vizsgálják a szennyezés okait

A hatóságok tehetetlenek, mert a naftalin-szulfonátot a stájerországi...

Huszonöt évvel ezelőtt, a szentgotthárdi Rába-hídon átsétálva szemtanúi voltunk, hogy a folyó vize néhány naponta más és más színben játszik. Társaságunk egyik tagja meg is jegyezte, úgy látszik, az osztrákok festékgyárat működtetnek a közelben, mi pedig itt tapasztaljuk, hogy aznap éppen milyen színt állítanak elő…

Barátunk felvetésének igazságtartalmát ma sem ismerjük, az viszont tény, hogy négy évvel ezelőtt megváltozott a folyó arculata.

A Rába

A Rába Ausztriában, a Stájer-Alpok keleti oldalán ered, az ausztriai Stájerországot és Burgenlandot átszelve, Szentgotthárdtól mintegy nyolc kilométerre nyugatra lépi át a magyar határt. Körmenden és Sárváron keresztül Győrnél torkollik a Dunába.

A folyót hazánk egyetlen vadvízi folyójának tartják, mivel – néhány lakott terület kivételével – nem szabályozták, eredeti medrében folyik. A horgászok mindig is kedvelték a gazdag élővilágú folyót, az utóbbi években az evezős turisták is felfedezték. A folyó menti települések fejlesztéseik nagy részét a Rábára alapozták, csónakkikötőket, kempingeket építettek, várva a turizmus további fellendülését.

Mindenki másként viszgálta

A négy évvel ezelőtt először tapasztalt habzásról a horgászok és a természetvédők azonnal jelentést tettek a vízügyi hatóságoknál, akik kimutatták a bőrgyártás technológiai folyamatában használt naftalin-szulfonát jelentős koncentrációját. A vizsgálatoknak aztán nem lett semmilyen következménye, az egyes hatóságok ugyanis csak saját laborjaikban bíznak. Így egyre több mintavétel követte egymást, az ügybe később bekapcsolódott a Rába Szövetség is. A szövetséget a folyó menti települési önkormányzatok alapították, elsődleges céljuk az volt, hogy a folyó vizének Balatonba történő elvezetését megakadályozzák. A terv meghiúsulása után a szervezet egyre inkább a természetvédelmi szempontokra koncentrált.

A civil szervezetek saját vizsgálataik alapján tudni vélték, hogy a burgenlandi Jennersdorf mellett működő bőrgyárak engedik a folyóba a szennyezést, követelésükre a magyar vízügyi és környezetvédelmi hatóságok felvették a kapcsolatot osztrák kollégáikkal.

Osztrák és magyar, ha ülésezik

A lépés eredményeként 2004. júliusában Szentgotthárdon tartotta rendkívüli ülését a Magyar-Osztrák Határvízi Bizottság. Az ülésen Varga Miklós vízügyi helyettes államtitkár elmondta, a naftalin-szulfonátnak nincs sem az emberre, sem a folyó élővilágára mérgező hatása. Az érvényes szabályok az anyagra nem állapítanak meg határértéket sem. Az államtitkár kijelentette, így rendkívül nehéz a hatóságok helyzete, mivel előírások hiányában nem indíthatnak eljárást. A bizottság ugyanakkor állást foglalt arról, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn, a vízügyi bizottság ugyanis azzal a feltétellel adta ki a bőrgyárak működési engedélyét, hogy a határszelvényben nem romolhat a Rába vízminősége.

Wolfgang Stalzer, az osztrák küldöttség vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy az ügybe bőripari szakértőket és a gyárak képviselőit is be kell vonni, meg kell vizsgálni, hogy a naftalin-szulfonát kiváltható-e más, környezetbarát anyaggal a termelési folyamatból. A bizottság akkori döntése értelmében az osztrák félnek 2004 év végéig ki kell dolgoznia a Rába szennyezésének megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket.

Gazdasági érdek?

Érdemi lépés azonban továbbra sem történt az ügyben. Időközben – a természetvédők kapcsolatai eredményeként – valószínűsíthetővé vált, hogy a szennyezés a távolabbi Stájerországból érkezik, ahol szintén bőrgyárak működnek a folyó mellett. A burgenlandiak ugyanis éppúgy kifogást jelentettek be a Rába habzása miatt.

Felmerült az is, hogy gazdasági érdekek vannak a háttérben, az időközben kirótt környezetvédelmi bírságokat a cégek könnyebben fizetik ki, mint hogy elvégezzék a szennyezés megakadályozásához szükséges beruházásokat. A háttérben állítólag folytak tárgyalások az osztrák hatóságok és az üzemek között, ez utóbbiak a gyárak bezárásával fenyegetőztek, amely tovább súlyosbítaná a térség jelenleg sem túl kedvező munkaerőpiaci helyzetét.

A Lapincs is…

Tavaly nyáron aztán felröppent a hír, az osztrák horgászszövetség ügyészségi feljelentést tett egy fürstenfeldi geotermikus erőmű ellen, mivel méréseik szerint az erőmű napi 40 tonna, oldott állapotú sót bocsát a Lapincsba. A horgászok kimutatták a Lapincs élővilágának károsodását, a folyó egyébként Szentgotthárd mellett a Rábába ömlik…

Tavaly ősszel aztán megmozdult a magyar belpolitika is. Németh Zsolt, Vas megyei országgyűlési képviselő interpellációt intézett az ügyben Persányi Miklós miniszterhez, aki válaszában hírlapi kacsának minősítette a fürstenfeldi erőművel kapcsolatos híreket.

Tiltott anyagok listája

November 17-én Budapesten tartotta nemzetközi konferenciáját a REACH környezetvédelmi szervezet. A tudósokból álló grémium előtt Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vetette fel a Rábaszennyezés ügyét. A tanácskozáson elhangzott, a naftalin-szulfonátot fel kell venni a tiltott anyagok listájára, erre a lépésre a REACH-nak van joga.

A konferencián jelen volt Labritz Béla, a szentgotthárdi önkormányzat környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki lapunknak elmondta, a szünetben panasszal fordult az ombudsmanhoz. Elpanaszolta, hogy az Osztrák-Magyar Határvízi Bizottság november 2-ára, Jennersdorfba összehívott ülésén a magyar környezetvédelmi tárca nem képviseltette magát.

Labritz Béla hozzátette azt is, hogy Illés Zoltán, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának fideszes tagja arra bíztatta, szervezzenek demonstrációt, az illetékesek különben nem figyelnek fel a problémára.

Közös kormányülés

December 20-án közös ülést tartott a magyar és az osztrák kormány. Az ülésen tárgyaltak a Rába és a Lapincs ügyéről is, lapunk azonban többszöri érdeklődés után sem kapott hivatalos választ az ott elhangzottakról. Így ismét Labritz Bélához fordultunk, akit tájékozattak a történtekről. A szentgotthárdi bizottsági elnök csalódottságának adott hangot, mivel a magyar fél vita nélkül fogadta el az osztrák indítványt, amely a vizsgálatok folytatását tartalmazta. Labritz Béla szerint a minisztérium teljes információhiányban szenved, mivel a naftalin-szulfonát helyett a nátrium-szulfonátot említik, a Lapincs sószennyezésének helyszínéül pedig Jennersdorfot.

Csökkent a halállomány

Miközben a hivatalos szervek folytatják vizsgálódásaikat, Labritz Béla hangsúlyozza, hogy a halállomány a Rába felső szakaszán a korábbi szint 20-30 százalékára csökkent. A horgászok által kifogott halmennyiség pedig a súlyos milliók árán telepített halakból származik, mivel azok képtelenek szaporodni a szennyezett vízben. Az őshonos halak pedig elvándoroltak, illetve a táplálékhiány miatt az ivadékok elpusztultak. Négy éve ugyanis a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet egyik biológusa elmondta, hogy a tápláléklánc megszakadt, így ha nem változik a helyzet, tíz éven belül bekövetkezik a biológiai katasztrófa.

Politikai ügy

A Rába szennyezése természetesen ma már főként politikai ügy. Kovács Endre, a Vas megyei közgyűlés fideszes tagja személyesen vitte el Brüszelbe az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságához a teljes dokumentációt, Olajos Péter, az említett bizottság MDF-es tagja pedig felszólalásra készül az Európai Parlamentben.

A belpolitika is „rámozdult” az ügyre, a kormánypárti politikusok a tárgyalások folytatásáról beszélnek, az ellenzékiek pedig a demonstrációra buzdítanak.

Demonstráció?

Az utcai tiltakozás, mint lehetőség hónapokkal ezelőtt felmerült a magyar és az osztrák környezetvédők megbeszélésein. Jelenleg is folynak a tárgyalások. A napokban kilátásba helyezték, hogy a magyar-osztrák határszakasz teljes hosszát lezárják.

Labritz Béla azonban nem tartja túl szerencsés dolognak a demonstrációt, úgy véli, a választások előtt kéretlenül is a tüntetés élére állnának olyan politikusok, akik szívesen sajátítanák ki pártjuknak a „bátor kiállás dicsőségét”.

Tény, hogy az ellenzéknek rendkívül jól jönne egy komoly, jelentős forgalomfennakadást jelentő útelzárás, ahol hangoztathatnák a kormány alkalmatlanságát.

Labritz Béla mindenesetre levelet írt Persányi Miklós környezetvédelmi miniszternek, amelyben részletezi az eddig történteket és megfogalmazza a környezetvédők aggályait.

A Rába közben meg csak habzik…

fotó: Kránitz Balázs

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet