Brüsszelig ér a Rába-saga. Az osztrákok négy éve vizsgálják a szennyezés okait

A hatóságok tehetetlenek, mert a naftalin-szulfonátot a stájerországi...

Huszonöt évvel ezelőtt, a szentgotthárdi Rába-hídon átsétálva szemtanúi voltunk, hogy a folyó vize néhány naponta más és más színben játszik. Társaságunk egyik tagja meg is jegyezte, úgy látszik, az osztrákok festékgyárat működtetnek a közelben, mi pedig itt tapasztaljuk, hogy aznap éppen milyen színt állítanak elő…

Barátunk felvetésének igazságtartalmát ma sem ismerjük, az viszont tény, hogy négy évvel ezelőtt megváltozott a folyó arculata.

A Rába

A Rába Ausztriában, a Stájer-Alpok keleti oldalán ered, az ausztriai Stájerországot és Burgenlandot átszelve, Szentgotthárdtól mintegy nyolc kilométerre nyugatra lépi át a magyar határt. Körmenden és Sárváron keresztül Győrnél torkollik a Dunába.

A folyót hazánk egyetlen vadvízi folyójának tartják, mivel – néhány lakott terület kivételével – nem szabályozták, eredeti medrében folyik. A horgászok mindig is kedvelték a gazdag élővilágú folyót, az utóbbi években az evezős turisták is felfedezték. A folyó menti települések fejlesztéseik nagy részét a Rábára alapozták, csónakkikötőket, kempingeket építettek, várva a turizmus további fellendülését.

Mindenki másként viszgálta

A négy évvel ezelőtt először tapasztalt habzásról a horgászok és a természetvédők azonnal jelentést tettek a vízügyi hatóságoknál, akik kimutatták a bőrgyártás technológiai folyamatában használt naftalin-szulfonát jelentős koncentrációját. A vizsgálatoknak aztán nem lett semmilyen következménye, az egyes hatóságok ugyanis csak saját laborjaikban bíznak. Így egyre több mintavétel követte egymást, az ügybe később bekapcsolódott a Rába Szövetség is. A szövetséget a folyó menti települési önkormányzatok alapították, elsődleges céljuk az volt, hogy a folyó vizének Balatonba történő elvezetését megakadályozzák. A terv meghiúsulása után a szervezet egyre inkább a természetvédelmi szempontokra koncentrált.

A civil szervezetek saját vizsgálataik alapján tudni vélték, hogy a burgenlandi Jennersdorf mellett működő bőrgyárak engedik a folyóba a szennyezést, követelésükre a magyar vízügyi és környezetvédelmi hatóságok felvették a kapcsolatot osztrák kollégáikkal.

Osztrák és magyar, ha ülésezik

A lépés eredményeként 2004. júliusában Szentgotthárdon tartotta rendkívüli ülését a Magyar-Osztrák Határvízi Bizottság. Az ülésen Varga Miklós vízügyi helyettes államtitkár elmondta, a naftalin-szulfonátnak nincs sem az emberre, sem a folyó élővilágára mérgező hatása. Az érvényes szabályok az anyagra nem állapítanak meg határértéket sem. Az államtitkár kijelentette, így rendkívül nehéz a hatóságok helyzete, mivel előírások hiányában nem indíthatnak eljárást. A bizottság ugyanakkor állást foglalt arról, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn, a vízügyi bizottság ugyanis azzal a feltétellel adta ki a bőrgyárak működési engedélyét, hogy a határszelvényben nem romolhat a Rába vízminősége.

Wolfgang Stalzer, az osztrák küldöttség vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy az ügybe bőripari szakértőket és a gyárak képviselőit is be kell vonni, meg kell vizsgálni, hogy a naftalin-szulfonát kiváltható-e más, környezetbarát anyaggal a termelési folyamatból. A bizottság akkori döntése értelmében az osztrák félnek 2004 év végéig ki kell dolgoznia a Rába szennyezésének megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket.

Gazdasági érdek?

Érdemi lépés azonban továbbra sem történt az ügyben. Időközben – a természetvédők kapcsolatai eredményeként – valószínűsíthetővé vált, hogy a szennyezés a távolabbi Stájerországból érkezik, ahol szintén bőrgyárak működnek a folyó mellett. A burgenlandiak ugyanis éppúgy kifogást jelentettek be a Rába habzása miatt.

Felmerült az is, hogy gazdasági érdekek vannak a háttérben, az időközben kirótt környezetvédelmi bírságokat a cégek könnyebben fizetik ki, mint hogy elvégezzék a szennyezés megakadályozásához szükséges beruházásokat. A háttérben állítólag folytak tárgyalások az osztrák hatóságok és az üzemek között, ez utóbbiak a gyárak bezárásával fenyegetőztek, amely tovább súlyosbítaná a térség jelenleg sem túl kedvező munkaerőpiaci helyzetét.

A Lapincs is…

Tavaly nyáron aztán felröppent a hír, az osztrák horgászszövetség ügyészségi feljelentést tett egy fürstenfeldi geotermikus erőmű ellen, mivel méréseik szerint az erőmű napi 40 tonna, oldott állapotú sót bocsát a Lapincsba. A horgászok kimutatták a Lapincs élővilágának károsodását, a folyó egyébként Szentgotthárd mellett a Rábába ömlik…

Tavaly ősszel aztán megmozdult a magyar belpolitika is. Németh Zsolt, Vas megyei országgyűlési képviselő interpellációt intézett az ügyben Persányi Miklós miniszterhez, aki válaszában hírlapi kacsának minősítette a fürstenfeldi erőművel kapcsolatos híreket.

Tiltott anyagok listája

November 17-én Budapesten tartotta nemzetközi konferenciáját a REACH környezetvédelmi szervezet. A tudósokból álló grémium előtt Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vetette fel a Rábaszennyezés ügyét. A tanácskozáson elhangzott, a naftalin-szulfonátot fel kell venni a tiltott anyagok listájára, erre a lépésre a REACH-nak van joga.

A konferencián jelen volt Labritz Béla, a szentgotthárdi önkormányzat környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki lapunknak elmondta, a szünetben panasszal fordult az ombudsmanhoz. Elpanaszolta, hogy az Osztrák-Magyar Határvízi Bizottság november 2-ára, Jennersdorfba összehívott ülésén a magyar környezetvédelmi tárca nem képviseltette magát.

Labritz Béla hozzátette azt is, hogy Illés Zoltán, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának fideszes tagja arra bíztatta, szervezzenek demonstrációt, az illetékesek különben nem figyelnek fel a problémára.

Közös kormányülés

December 20-án közös ülést tartott a magyar és az osztrák kormány. Az ülésen tárgyaltak a Rába és a Lapincs ügyéről is, lapunk azonban többszöri érdeklődés után sem kapott hivatalos választ az ott elhangzottakról. Így ismét Labritz Bélához fordultunk, akit tájékozattak a történtekről. A szentgotthárdi bizottsági elnök csalódottságának adott hangot, mivel a magyar fél vita nélkül fogadta el az osztrák indítványt, amely a vizsgálatok folytatását tartalmazta. Labritz Béla szerint a minisztérium teljes információhiányban szenved, mivel a naftalin-szulfonát helyett a nátrium-szulfonátot említik, a Lapincs sószennyezésének helyszínéül pedig Jennersdorfot.

Csökkent a halállomány

Miközben a hivatalos szervek folytatják vizsgálódásaikat, Labritz Béla hangsúlyozza, hogy a halállomány a Rába felső szakaszán a korábbi szint 20-30 százalékára csökkent. A horgászok által kifogott halmennyiség pedig a súlyos milliók árán telepített halakból származik, mivel azok képtelenek szaporodni a szennyezett vízben. Az őshonos halak pedig elvándoroltak, illetve a táplálékhiány miatt az ivadékok elpusztultak. Négy éve ugyanis a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet egyik biológusa elmondta, hogy a tápláléklánc megszakadt, így ha nem változik a helyzet, tíz éven belül bekövetkezik a biológiai katasztrófa.

Politikai ügy

A Rába szennyezése természetesen ma már főként politikai ügy. Kovács Endre, a Vas megyei közgyűlés fideszes tagja személyesen vitte el Brüszelbe az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságához a teljes dokumentációt, Olajos Péter, az említett bizottság MDF-es tagja pedig felszólalásra készül az Európai Parlamentben.

A belpolitika is „rámozdult” az ügyre, a kormánypárti politikusok a tárgyalások folytatásáról beszélnek, az ellenzékiek pedig a demonstrációra buzdítanak.

Demonstráció?

Az utcai tiltakozás, mint lehetőség hónapokkal ezelőtt felmerült a magyar és az osztrák környezetvédők megbeszélésein. Jelenleg is folynak a tárgyalások. A napokban kilátásba helyezték, hogy a magyar-osztrák határszakasz teljes hosszát lezárják.

Labritz Béla azonban nem tartja túl szerencsés dolognak a demonstrációt, úgy véli, a választások előtt kéretlenül is a tüntetés élére állnának olyan politikusok, akik szívesen sajátítanák ki pártjuknak a „bátor kiállás dicsőségét”.

Tény, hogy az ellenzéknek rendkívül jól jönne egy komoly, jelentős forgalomfennakadást jelentő útelzárás, ahol hangoztathatnák a kormány alkalmatlanságát.

Labritz Béla mindenesetre levelet írt Persányi Miklós környezetvédelmi miniszternek, amelyben részletezi az eddig történteket és megfogalmazza a környezetvédők aggályait.

A Rába közben meg csak habzik…

fotó: Kránitz Balázs

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Közélet