Az ezer példányszámban kinyomtatott füzet a tucatnyi könyvesbolti kiadvány mellett talán el is sikkadt volna, ám a kiadó férj és az újságíró-politikus-szerző pár hete, a Helyőrségi Klub szűk termében külön sajtótájékoztatón szólt az ügyről. Azóta, a Tette(dr)e hívás elolvasása után, a magunk módján mi is megpróbáltuk Szabó Lászlóné és családja kálváriájának történetét körbejárni...
Te sem vagy más, veled is megtörténhet...
Szabó László - aki évtizedek óta köz szolgálatában dolgozik -irodájában akták gyűrűjében fogadott. Amint mesélt, láthatóan újra felzaklatták az elmúlt két év történései. Elbeszéléséből két történet bontakozott ki, az első a feleségé, Gyöngyié. Betegségének kálváriája, harca az életért. A második sajátja, reménytelen küzdelme a Kórházzal és a Hatóságokkal. "Miért kell valakinek ötvenöt évesen, három hónapos "gyógyítás" után a megyei kórházban vérmérgezésben meghalnia? Fogadjuk el normális körülménynek, hogy egy kórház illemhelyiségében bokáig ér a szennyvíz, és az injekciót az ápolónők rendszeresen elfelejtik beadni?" - kérdezte.
Gyöngyi kórházi naplója
Felesége 1991 óta nyilvántartott Crohn beteg volt (ismeretlen eredetű gyulladásos bélrendszeri betegség), ám betartva az orvosi utasításokat évekig panaszmentesen élt. Kálváriája - idézte fel Szabó László - 2001. májusában kezdődött, amikor alhasi fájdalmakkal és lázzal háromszor is kórházba került. Minden alkalommal azt tapasztalták, óráknak kellett eltelni ahhoz, hogy a beteget az illetékes osztály felvegye.
Szabó László vádjai szerint a kórházban a feleségét csupán "fektették", vizsgálgatták ugyan, de görcseinek, lázának okát nem keresték, a fájdalomcsillapítás is elmaradt. Két hónapnak kellett eltelni ahhoz - állította -, hogy a kismedencéjében egy gyermekfej nagyságú tályogot megtaláljanak, amit aztán hüvelyen át leszívtak. A beavatkozás következtében a felesége pár nap múlva szövődményként trombózist kapott, majd hüvelyén át bélsár kezdett csorogni. A család megijedt, kérdezték az orvost, nem fertőző-e ez, N. doktor azonban megnyugtatta őket, amíg a betegnek láza nincs, addig nem.
A beteget a sebészeten egy hónap alatt tejesen tönkretették
A műtét helyett - emlékezett vissza Szabó László - a bél tehermentesítésére dr N. nyaki kanült ültetett be, azzal táplálták a beteget, aki időközben egyre rosszabb állapotba került. A bélsár továbbra is (26 napon át) a hüvelyen át távozott.
A beteget - jelentette ki Szabó László - a sebészeten egy hónap alatt tejesen tönkretették, csak infúzión át táplálták, azt is össze-vissza, nem megfelelően. A műtét szükségességének megállapítása - tette hozzá - július 27-én történt, azonban csak a halál beállta előtt egy héttel, augusztus 24-én került rá sor. Akkor, amikor (a hozzátartozók még nem is sejtették) az orvosok már tudták, hogy vérmérgezést kapott.
Miért nem műtötték meg előbb, mitől kapott vérmérgezést, miért nem tartották be a nyaki kanül kezelésének szabályait, miért hagyták azt elgennyesedni? Miért fektették el a beteget, miért nem adtak megfelelő tájékoztatást? Miért nem vezették helyesen az egészségügyi dokumentációt? - kérdezte Szabó László most is, mint a könyvben, és két éve megannyi fórumon.
Akkor felesége kevesebbet szenvedett volna és talán még ma is élne
Szabó László jogérvényesítés minden lehetséges fórumát, a legfőbb ügyészség nyomozati osztályáig bezárólag végigjárta, panaszának jogosságát azonban semmi sem igazolta. Hacsak a vas megyei kórház etikai bizottság ülésének határozata nem, amelyben az eset tanulságaként a megfelelő tájékoztatás fontosságát, a beteggel való kapcsolattartásban a megfelelő hangnemet hangsúlyozta. Kimondta a "fájdalom és láz csillapításának fontosságát és a beteg várakozásának csökkenését", valamint azt, hogy "a kollégák egymásról a beteg előtt ne mondjanak elmarasztaló megjegyzéseket, ez csak egymás lejáratásához és a beteg bizalmának elvesztéséhez vezet."
A legnagyobb gondosság követelményét többszörösen megsértették
A győri Igazságügyi Szakértői Intézet szakértői véleményére közel fél évet kellett várniuk. Miután az kimondta, hogy felesége kezelését szabályosan végezték, és semmilyen mulasztás nem történt, a megyei rendőrkapitányság megszüntette a nyomozást. Úgy, tette hozzá, hogy az ügyben rajta kívül senkit sem hallgattak ki.
A döntéseket Szabó László sorra megpanaszolta, eközben magánúton is kért szakértői véleményt. Ebben dr. Major Sándor, az orvostudományok kandidátusa két érdemleges szakmai mulasztást is észlelt, kijelentette: "a kezelés során történtek a szakmai szabályok megszegését, a gondatlan veszélyeztetés tényét nem bizonyítják, de a legnagyobb gondosság követelményét többszörösen megsértették."
Ez a szakvélemény szerint alapvetően az orvosi beavatkozások késedelmes elvégzésében nyilvánult meg: "A fenti körülmények a vérmérgezés súlyosbodásához, majd visszafordíthatatlanná válásához hozzájárultak" Szabó László panaszaival legutoljára nyáron legfőbb ügyészség nyomozati osztályához is fordult, és újabb hiábavaló körök következtek.
Azzal, hogy a könyv megjelent, az ügy befejeződött - közölte beszélgetésünk végén Szabó László - jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Azonban most is kitart azon állítása mellett, hogyha az orvosok két éve nyáron a szombathelyi Markusovszky Kórház sebészetén tették volna a dolgukat, akkor felesége kevesebbet szenvedett volna és talán még ma is élne...
A betegjoogi képviselő: három probléma is felfedezhető, szakmai, etikai és kommunikációs bizonytalanság
Lendvai Rezső hivatalból, betegjogi képviselőként követte végig Szabó László panaszeljárási ügyét. Közölte, általános tapasztalat, hogy a panaszosok (az 1997. évi CLIV törvény ellenére is) csak nagy nehézségek árán érvényesíthetik igazukat. Elsősorban azért, mert a szabálytalanságok és mulasztások csak szakértői szinteken mondhatók ki.
A betegjogi képviselő szerint Szabó László és felesége ügyében a szolgáltató részéről három probléma is felfedezhető: szakmai, etikai és kommunikációs bizonytalanság. A gyógyításhoz bizalmas légkörre, kölcsönös odaadásra van szükség, szögezte le, ebben a kezelőorvosnak óriási felelősége van, hogy ne érezze a beteg azt, hogy elhagyott, elfelejtett és gazdátlan. Szerinte elgondolkodtató tény, hogy a Szabó László panaszeljárása során a szakértők a gyógyíthatatlan betegség tényével, valamint a várható szövődmények súlyosságával érveltek. Szerinte ez a tény önmagában még nem szolgálhat létező, vagy feltételezett hiányosságok magyarázataként. A beteg elvesztése utáni időszakban a kórház részéről együttérző, korrekt véleményalkotásra van szükség, minden más megközelítés sérti az emberi méltóságot.
A Kórház: Sem a külső, sem a belső vizsgálat nem tárt fel semmilyen mulasztást
A sajtótájékoztató után a Kórházat is megkerestük, Dr. Németh Attila, a kórház orvos-igazgatója kérdésünkre közölte: sajnálatosnak tartja a sorsszerű autoimmun betegségben elhunyt asszony sorsát. A szakértői vélemények azonban egyértelműen kimondják, hogy a kezelés során orvosi műhiba nem történt. Az ügyben sem, büntetőjogi sem polgárjogi felelőségre vonás szükségessége nem merült fel. Ez egy nagyon sajnálatos eset - összegezett Dr. Németh Attila - mert a beteget az alapbetegség szövődményeinek kapcsán keletkezett bajok következtében vesztettük el: "A lezajlott vizsgálatok alapján azonban elmondható, hogy sem a külső, sem a belső vizsgálat nem tárt fel semmilyen mulasztást. Az orvos nem Isten, és bármennyire fájdalmas is, vannak halálos betegségek."
Együtt-érző részvéte mellett, tette hozzá Dr. Németh Attila, továbbra is reméli, hogy a betegek szombathelyi Markusovszky Kórházban vetett hite töretlen marad, hiszen az intézményből évente 40-41 ezren távoznak gyógyultan.
