Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a TV maci meséivel átszőtt gyermekkor csakis szép lehet, még ha egy panelszürke puha diktatúrában esik is meg velünk. Hajdú Szabolcs viszont nem enged a múltszépítő kísértésnek, ő nem felejtett. A hazai filmesek közt egyedüliként megy szembe a mostanság divatos Csinibabás Moszkva teres múltba révedéssel.
Ezek nem azok a nyolcvanas évek, ahol matrózblúzos csajok csápolnak az Abbára. Debrecenből csak a lakótelepet látjuk. Virít a szeretetlenség és a szemét. A legerősebb jelenetek egyike mindezt egy képbe sűríti: Dongó, az iskolatáskás kölyök a panelrengetegben sétál hazafelé, egy helyütt szellőztetnek, Máté Péter dala szól. Hirtelen az égből egy csupasz karácsonyfa pottyan az orra elé, egy hajszálon múlik, hogy nem sújtja agyon.
Hajdú Szabolcs erőssége épp a tökéletesen megkomponált jelenetekben van. Két előző mozijáért, a Macerás ügyekért és a Tamaráért rajongtunk, mesés elbeszélések, sajátos egyedi világok. Hajdú Szabolcs az egyik legegyénibb hangú magyar rendező. Még ha a Fehér tenyér amúgy haloványabb film is, mint az előző kettő, minden szempontból tisztességes munka...
Nincs egy nagy történet
Dongó életéből három stációt mutat: nyolc-tíz, tizenhat-tizennyolc, és harmincéves korából. Nincs egy nagy történet, minden korszakból néhány emlékezetes, vagy jellemző nap eseményeit kapjuk. Szokatlan a dramaturgia: nincs ok-okozati összefüggés a siker és szenvedéstörténet között sem, sőt. Szokásos happy end sincs, csak maga az élet. Egy képtelen üzlet, feláldozni öt másodpercért huszonöt évet. Deff-tripla, ginger egész csavarral, Delcsev és a Halálcsavar, háló nélkül hívószavak Debrecentől Las Vegas-ig.
A film nagy részében téthelyzeteket látunk, nagyon kevés a pusztán informatív, elbeszélő jellegű jelenet. Nincsenek barátok, sem szerelem, az érzelmi vonalat pillanatokra egyedül a tanár-tanítvány és szülő-gyerek kapcsolatban látjuk. Vissza-visszatér a halál és a halálvágy, amely rémálom, a metaforikus halálcsavar, és öngyilkossági kísérletek formájában ölt test.
A körmösök világa
A legerősebb képek a gyermekkort idézik, az egyen-trikós edzésekről, ahol ha nem állt a nebuló pontban a vonal mögé, karddal csapott a térdre a katonás fegyelmet tartó Feri bá. A körmösök világa ez, ahol a nevelés egyetlen hathatós eszköze a fenyítés és a megalázás.
Emlékszik rá valaki, milyen volt ebéd után hátratett kézzel csendespihenőzni, miközben a sorok között a tanító néni vonalzóval a kézben fel-alá masírozott? (Ez saját emlék, de beleférne lenne a filmbeli, az edző által uralt világba is). Egy reménytelenül sivár és boldogtalan gyermekkor árnya vetül vissza, benne a legmeghatározóbb élménnyel, a magánnyal. Nem is értjük, mi hajtja mégis Dongót: az üres reménytelenségtől való szabadulás, amely körülveszi?
Az otthon világa sem hoz enyhülést: hátborzongatóan ismerős, mindenapi jelenet, amint szülők jót akarva, merő büszkeségből cirkuszi majomként produkáltatják Dongót. Had lássa a kedves rokon, micsoda bicepszei vannak a mi kölykünknek.
A versenysportban is elfogathatatlannak tartja a fizikai és lelki kínzatást Hajdú Szabolcs humánusabb annál, mintsem hogy azt sugallná, a testi fenyítésnek van létjogosultsága, következetesen az ellenkezőjét vallja. Ezzel is tabut döntöget: a versenysportban is elfogathatatlannak tartja a fizikai és lelki kínzatást.
Meg is van a filmben az ellenpélda, a kanadai szál, ahol egy hangos szó is feljelentést, rendőri beavatkozást, pereket von maga után. Dongó Kanadában már felnőtt és edző, ám sehogy sem boldogul tanítványával, aki egyszerűen levegőnek nézi, bezárkózik, nem kommunikál, nevetségessé teszi mesterét. Nincs más lehetőség: a közös célok elérése érdekében Dongónak el kell vetni az alá-fölérendelt viszonyt, az edző beáll és versenyezni kezd tanítványával, így motiválja.
Érdekes momentum még, hogy a felnőtt Dongót Hajdu Zoltán, a karakter mintaadója játssza. A film másik főszereplője Kyle Shewfelt (képünkön), kanadai tornász olimpiai bajnok, aki a filmben is, és az életben is tanítványa a főszereplő Hajdu Zoltánnak. A véreskezű edző szerepét egy kiváló román színész, Gheorghe Dinica alakítja. Üde színfolt még Lukács Andor, a naiv és büszke rajongó apa. Amúgy nagy színészi játékok nincsenek, mivel párbeszédek is alig-alig akadnak. Ez egy másfajta történet, nem életútfilmről van szó, pontosabban nem a karriertörténeten van a hangsúly. Sokkal inkább egy tanulmányról, dokumentumfilmről, pszichológiai esetfeldolgozásról.
Így elmesélve, a filmnek számtalan érdemét felvillantva nem is igazán értem, összességében miért is nem ragadott el. Nézhető, számtalan pozitívumát értékeltem is, ám épp ezek róhatók fel negatívumként is: hogy hirtelen lett vége, hogy nincs íve, nincsenek csúcspontok, valamiért a néző kívül marad: nem sodródik el .
Kapcsolódó link:
A Fehér tenyér weblapja
Tartalom: A tíz éves Dongót szülei és véreskezű edzője élsportoló tornásznak szánják. Akárcsak edzőtársainak, ez élete és nappala, teste pedig tele van a fegyelmezéshez 'szükséges' kék-zöld foltokkal. Tizenhat éves korában első kitörési kísérletként megszökik egy nagy bajnokság előtti versenyről, amikor vándorcirkuszosok kérik fel egy különleges szereplésre. Tíz évvel később megérkezik egy pazarul felszerelt kanadai edzőközpontba. Fiatal, 16-18 év körüli tornászok edzését bízzák rá. Dongónak szembesülnie kell azzal, hogy mennyire nehéz saját edzője rémes módszereit felülbírálnia, és testi fenyítés nélkül edzenie diákjait. Végül sikerül és legjobb tanítványával közösen kezdi a felkészülést a világbajnokságra.
A film érdekessége, hogy a szereplők önmagukat játsszák: Hajdu Zoltán Miklós és Kyle Shewfelt az életben is tornászmester és tanítványa, és ez utóbbi a 2004-es olimpián talajon aranyérmet nyert.
