Bravó! – mondhatnánk, egyre kevesebb veszélyes hulladék kerül az egyéb hulladékgyűjtőkbe, egyre nagyobb figyelmet szentel a lakosság a környezetvédelemre. Ez az érem egyik oldala. De nézzük a másikat, amely nemcsak elgondolkodtató, de ijesztő is.
A havi 20 tonna azt mutatja, hogy óriási mennyiségű gyógyszerfelesleg keletkezik a háztartásokban. Ha havi 20 tonnát veszünk alapul, akkor ez évi 240 tonna lenne. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nagyon sokan nem veszik a fáradságot, hogy a kijelölt helyekre vigyék a feleslegessé vált, vagy lejárt szavatosságú gyógyszereket, hanem egyéb hulladéktárolókba dobják, akkor a gyógyszerhulladék-gyűjtőkbe dobottnak a többszörösével számolhatunk.
De honnan jön össze ilyen temérdek mennyiségű felesleges gyógyszer? Egyrészt a lejárt szavatosságú gyógyszerek azt bizonyítják, hogy rengeteg kiváltott gyógyszert nem veszünk be az adott betegségre. Gyakori, hogy az orvos által felírt gyógyszereknek egy része is elég a felépüléshez. Csakhogy úgy bánunk a gyógyszerrel, mint a kenyérrel. Ha már másnapos, inkább frisset veszünk. Pedig, ha a megszokott gyógyszert írja fel majd ismét az orvos és a korábbi mennyiségből maradt - hacsak nem járt le a szavatossága -, azt nyugodtan felhasználhatnánk.
Az is gyakorlat, hogy nagyobb mennyiségű és többfajta gyógyszerre szóló recepttel megyünk a patikába, mint az indokolt lenne. Vannak gyógyszerek, amelyek felbontás nélkül selejteződnek ki. S bizony arról is gyakorta hallani, hogy a betegek nem szedik be az összes antibiotikumot a kúrához, csak néhány szemet, a többit pedig később nem merik felhasználni, illetve egy teljes kúrához kevésnek bizonyul. Megy tehát a szemétbe.
Paradox, hogy miközben egyre drágulnak, részben megfizethetetlenné válnak a gyógyszerek, panaszkodnak a betegek, évről évre egyre több pirula, folyadék, krém kerül a szemétbe. Ennek az értékére jobb nem is gondolni, s arra sem, hogy ezt a pénzt mi másra lehetne, lehetett volna fordítani. Pedig való igaz és szomorú, hogy – főként a kisnyugdíjasok és alacsony jövedelműek körében – igen sokan még az olcsóbb gyógyszert sem tudják kiváltani, vagy több recept közül csak egyre-kettő kiváltására futja az egyéb kiadások mellett, pedig mindegyik gyógyszerre szükségük lenne. Nekik ketyeg az óra, miközben a tehetősek esetleg a hulladékgyűjtőknek vásárolják a gyógyírt.
