Délelőtt fél tizenkettőkor, a Művészetek Háza elől induló Bloom-napi promenáddal jelezték a rendezők: idén is kezdetét vette James Joyce regényhősének egynapos szombathelyi tévelygése. A hivatalos startot azonban a Fő tér átalakítása miatt az Iseumba áthelyezett megnyitó ceremónia jelentette, amelyen ír és magyar zászló (szél híján nem beszélhettünk lobogóról ), egy a Képtár elé helyezett, óriásokra méretezett szék, valamint a Bartók Béla Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarának játéka jelezte a járókelőknek: a leharcolt szentély szomszédságában ismét összegyűltek a bloomolók. A déli hőségben megnyugvással vehette tudomásul a nagyrészt a média képviselőiből, valamint néhány Joyce-fanatikusból álló közönség, hogy a védőital a legnemesebb kivitelben, Guiness formájában áll rendelkezésre. A rendezvényt évek óta megtisztelő Brandan McMahon ír nagykövet és Ipkovich György szombathelyi polgármester Leopold Bloomot, a rendezvényt és a várost méltató szavai után a Joyce Társaság tagjai megpecsételték a nyitóhelyszínt. A polgármester és a nagykövet ezután meglátogatta James Joyce Fő tér 40-41. alatt található szobrát, mintegy külön is leróva tiszteletüket a neves író előtt.
Megnyitott a Művészetek Háza hátsó udvarában a Café Bloom
Fél egykor aztán már több helyszínen is folytatódott a program. Az érdeklődők
részt vehettek a Bloom-Unio útvonalon, amely során az Iseumtól az
alkalmilag Stephen Dedalus-ról (Joyce főművének fiatal hőséről) elnevezett Szent
Quirinus-sétányon keresztül egészen a főiskoláig barangolhattak, miközben helyi képzőművészek
installációt és egyéb alkotásait tekinthették meg. (A pecsételés természetesen
itt sem maradt el.) Eközben megnyitott a Művészetek Háza hátsó udvarában a Café
Bloom, amelyben Szabó Gábor ottjártunkkor kis számú érdeklődő előtt
városunk polgárságának helyzetéről elmélkedett.
A Művészetek Háza Pincegalériájában Digit-Bloom néven digitális fotókiállítás
várta az érdeklődőket. A tárlat meglehetősen modern alkotásai kellemes perceket
okozhatott a látogatóknak egy szöveges-képes összeállítás, amelyben Paul
Auster Timbuktu című regényéből vett idézetek, valamint az azokhoz igazított
illusztrációk segítségével egy fiatal fiú és a Fluxus hajfény nem éppen rózsás
viszonyát kísérhettük nyomon.
Ezután a szimpózium Joyce irodalmának elméleti síkjain folytatódott
16 órától a Berzsenyi Dániel Főiskola dísztermében elkezdődött az idei
Bloomsday egyik legfontosabb eseménye, a XX. Nemzetközi James Joyce Szimpózium Joyce-i
Uniók névre keresztelt plenáris ülése. Az ülés szakmai részének megkezdése
előtt Gadányi Károly, az intézmény főigazgatója mondott ugyancsak szokványosnak
induló, ám végül mégis kellően frappáns, humoros és nem mellékesen rövid
beszédet. Ezután a szimpózium Joyce irodalmának elméleti síkjain folytatódott,
amelyek taglalásától ezúttal megkíméljük olvasóinkat.
A Bloom-nap záróeseményeire a Képtárban került sor, ahol a vendégek kellemes ételek
és italok társaságában beszélgethettek, szórakozhattak. 20 órától a kitartóbbak
megtekinthették az A-teremben az ULIXES című interperszonális operát, míg egy
órával később a B teremben bemutatták a DÁBLIN No. 8 grafikai mappát. A kíváncsiak
retrospektív kiállítás formájában a korábbi hét alkotással is ismerkedhettek.
Fotó: Lovagi Milán
