Idén XXII. alkalommal rendezték meg a "Vasi Vasember" triatlonversenyt. A mezőny vasárnap fél tizenegykor ugrott fejest a szombathelyi Csónakázótóba, hogy leússza az 1500 métert. Eztán a 40 kilométer biciklizés és a 10 kilométer futás következett. Garami Árpád, dr. Bálint Mihály, Kapolcsi Imre és Hernádi János eddig valamennyi versenyen elindult. Idén sem hiányoztak, velük készült beszélgetésünk...
A kezdet kezdete
1984-et írunk. Egy, az ország számára eddig ismeretlen verseny megrendezését tűzte ki célul pár vasi sportbarát. Történetünk Budapesten kezdődik, Lovasi András, az akkori KISZ Vas Megyei Bizottságának sportfelelőse ellátogatott az Ezüst Gerely Filmfesztiválra, és ott megtekintette az Iron Man (Vas ember) című dokumentumfilmet, amely a hawaii triatlonversenyt mutatta be. Hazaérve Szombathelyre összehívta sportbarátait, Laky László úszóoktatót, Varga Gábor kerékpáros szakembert és Kenedi Miklós nyugdíjas maratonfutót. Elmesélte az ott látottakat, és néhány egyeztetést követően eldöntötték: életre hívják a Vasi Vasembert. A Csónakázótó partjára álmodták meg a rajtot és a versenyirodát, az úszószámnak a Tó fürdő medencéje, a biciklizésnek a Szombathelyen, Kőszegen és Velemen át kígyózó országút, a futásnak pedig a Csótó partja szolgáltatott terepet.
Az első verseny
Kapolcsi Imre rendszeresen futott és úszott is, hiszen azokban az időkben igen pezsgett Szombathelyen a sportélet. 1981-ben adták át a fedett uszodát. Garami Árpád hosszútávfutó volt, így profiként nem szeretett volna ingoványos területre lépni a triatlonnal. Nővére, Garami Éva unszolásának azonban nem tudott nemet mondani és benevezett.
- Ő akkor tájfutó volt és úszott is. Nagyon ki szerette volna próbálni ezt a számunkra még ismeretlen versenyt, de azt mondta, egyedül nem mer elindulni, menjek vele, mert ha ott vagyok, az biztonságérzetet ad neki - meséli Garami Árpád. - Csupán az úszástól féltem egy kicsit, de végül is leküzdöttem azt az 1100 métert. Nem várt sikerrel szerepeltem, a 13. helyet sikerült megszereznem. A testvérem pedig a női mezőny legjobbjaként megkapta az aranyérmet. Külön érdekesség, hogy a férfiak viadalát Sirilla György nyerte meg, aki a jeges Dunát átúszó Sirilla nagyobbik fia. A triatlon annyira az életformámmá vált, hogy lassan 10 éve én vagyok a Vas Megyei Triatlon Szövetség elnöke, tehát nem csak versenyzőként indulok el minden Vasi Vasemberen.
Nem tudtam, hogy ez egy ilyen betegség, hogy nem lehet kigyógyulni belőle - aposztrofálja nemes egyszerűséggel a triatlon fogalmát Kapolcsi Imre. Jó pár fiatal volt, köztük én is, aki úgy gondolta, teljesíti ezt a távot, eleget téve a felhívásnak. Aztán már nem szerettem volna kihagyni egyetlen versenyt sem. Soha nem merült fel bennem, hogy feladjam, még akkor sem, amikor féltávon Gencsapátinál kidurrant a biciklim kereke és abroncson jöttem be a depóba. Utána a futás nagyon nagy szenvedés volt. De beértem a célba.
A budapesti különítmény
A Vasi Vasembernek Pestig is elért a hangja. Így értesült róla a fővárosban lakó dr. Bálint Mihály szülész-nőgyógyász és Hernádi János, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanára is.
- Nem is tudtuk pontosan, mi az a triatlon, újságban olvastunk róla - állítja Hernádi. Válogatott gyorskorcsolyázó voltam. Akkoriban volt az Olimpiai Ötpróba Akció, arra gondoltunk, ez is valami hasonló verseny lesz. Nagyon kezdők voltunk, több időt töltöttünk öltözködéssel mint a versenypályán. Azóta nem lehet úgy Vasi Vasembert rendezni, hogy mi négyen ne lennénk ott. Egyik évben keresztszalag-szakadást szenvedtem, dr. Béres György, a fitness világbajnok Béres Alexandra édesapja megoperált, majd ezt követően három hónapig gipszben voltam, de ez sem tántorított el attól, hogy részt vegyek a versenyen. Nagyon hideg időjárás volt azon a triatlonon, 32 sportolónak fel kellett adnia, mert annyira kihűlt a testük. De én végigcsináltam. Ha valaki ellátogat Béres doktor rendelőjébe, ott találja a falon a tanári diplomámat, neki ajándékoztam, elismerésül a munkájáért.
Az Olimpiai Ötpróba országos programban én is részt vettem - kezdi mesélni sportélményeit dr. Bálint Mihály. Újabb kihívást kerestem, akkor tudtam meg, hogy Szombathelyen rendeznek egy ilyen versenyt. Nem haboztam sokáig. Kíváncsi voltam, milyen megpróbáltató egymás után úszni, kerékpározni és futni. Így váltam a rabjává ennek a sportnak, illetve a Vasi Vasembernek. Még akkor is elindultam, amikor egyik alkalommal májusban balesetet szenvedtem, a kerékpárommal estem el és kificamítottam a vállam. Júniusban ott voltam a rajtnál, és teljesítettem a próbát. Össze vagyok toldozva-foldozva, mindkét térdemet megműtötték, de akkora sérülést soha nem szenvedhetek, hogy kihagyjam a triatlont. Budapesti sporttársam, Hernádi János az én nagy-nagy ellenfelem, egy korosztály vagyunk, ő profi sportoló volt - én amatőr, de minden évben keményen megküzdünk a jobb helyezésért.
És mi van akkor, ha nincs Vasi Vasember?
2000-ben a város anyagi okokra hivatkozva, nem rendezte meg a triatlonversenyt. A nagy négyes erre csak legyintett egyet. Garami Árpád kezébe vette a szervezést, kijelöltek egy napot a naptárban, és összehívta a négy legendát.
Hernádi János akkor elaludta a rajtot, egy óra késéssel indult neki a viadalnak. Egyedül leúszta az 1500 métert, majd biciklire ült és üldözőbe vette, az akkorra már tetemes előnnyel rendelkező élbolyt. A versenyét nehezítette, hogy Horvátlövőnél, a táv 18. kilométerénél kilyukadt a kerékpárjának a kereke. Nem tehetett mást, vállra vette a drótszamarat, és a maradék 22 kilométert futva tette meg a stoplis cipőben. Majd miután visszaért Szombathelyre, letette a bringát a depóba, és teljesítette még a hátralévő 10 kilométeres futótávot.
Hol helyezkedik el a Vasi Vasember az életükben? Rögtön jön a válasz...
Amikor megtudjuk a következő verseny időpontját, azonnal bejelöljük a naptárba. Ezután lehet szó a többi programról. Két dolog van, amit soha nem hagyunk ki, az érettségi találkozónk és a Vasi Vasember - állítják mind a négyen.
A 2006-os eredmények megtekinthetők itt, az eredmények menüpontban!
