Két nap tömény rockkal ünnepelnek
Már évekkel ezelőtt felnőttkorba lépett az 1986 óta minden évben megrendezett Sitkei Rockfesztivál. Az idei, huszadik jubileum alkalmából ezúttal kétnaposra nyújtották a rendezvényt, ezáltal még inkább kiemelve az esemény fesztiváljellegét.
Késő délutáni megérkezésünkkor tele is van rendesen az ideiglenesen parkolónak kinevezett, méretes mező. A többség láthatóan kélt napra jött, erről árulkodnak a több helyen is szép, katonás rendben egymás mellé felvert sátrak.
Horthy, turul és árpádsáv
Kissé beljebb merészkedve aztán meglepve tapasztaljuk, hogy a katonásdi a sátrak sorakozójánál nem ért véget: éppen a Kárpátia játszik nemzeti rockot a színpadon.
Az egyszerű, ám első hallásra egészen tetszetős katonadalokkal kapcsolatban akkor kezdünk kicsit bizalmatlanok lenni, amikor a harmadik számból is ugyanaz a revizionista demagógia szól hozzánk.
Komolyabban elgondolkodunk valamivel később a körülöttünk álló skinheadekre pillantva: ők épp öklük rázásával éljenzik, hogy az erősen jobbra tolódott együttes szerint lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában, Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka, visszatér tavaszra.
Ekkor hirtelen úgy érezzük, hogy a sitkei fesztivál helyett egy szélsőjobbos politikai tüntetésre kerültünk. Ebbéli hitünkben a Trianont tagadó pólók százai, valamint a több tucat lelkesen lobogtatott árpádsávos zászló is megerősít minket.
Ekkor tájékozódó képességünk esetleges hiányosságai okán bennünk kialakult feszültséget gyorsan oldani kívánjuk, így hát döntünk: balra sörért el.
Mindenki itt van, aki eljött?
Hét óra után egy kevéssel Nagy Feró tudakolja, hogy mindenki itt van-e, aki eljött? A Beatrice már a színpadon, mosoly pedig az arcokon. Persze a Ricse is hazánkat éltető dalokkal kezd, ám ezzel semmi bajunk. Feróék nem énekelnek géppuskákról, és tankokról sem esik szó, így valahogy mindjárt jobb a közérzetünk: úgy érezzük, végre rockkoncerten vagyunk.
Felkapjuk a fejünket, mikor Feró két szám között szót ejt a kápolna melleiről, de hamar kiderül, hogy a Nemzet Csótánya csupán a kápolna melletti dombról beszél. Sebaj, ha már nőkről volt szó, legalább elénekeljük, hogy jöjjön hozzám minden ronda lány, a szép csajokat úgyis lenyúlják.
Feró a Szigeten is látott fehér ingjében nyomul, és egy saját gyártású dobosnak, a fiának is teret enged néhány szám erejéig. Hallunk még egy kis ős-Bikinit (Azok a boldog szép napok), majd hat ellenjavallat mellett megszavazzuk, hogy Kun Béla kapja be. Bizony, eljött az idő, hogy meghallgassuk a zenekar betiltott slágerét, a Hegyek között-et.
A rock katonái újra együtt voltak
A nap végére a Kárpátiánál hallott fegyverek hangfalágyúkká és gitárpuskákká nemesülnek: egész népesre duzzad a közönség, mire felcsendül a Rock katonái című Ossian-sláger. A többség villázik, hajat ráz, vagy éppenséggel ugrál. A sötétségnek hála, este már fénytechnika is emeli a hangulatot, amely egyébként sem rossz: a mindenki énekel, jó kis koncert kerekedik így, a nap végére.
A kereskedők ezen az esten is jól járhattak, elvégre a koncerten mindenki a sör mellett teszi le a voksát. (Sörivók vagyunk ordítják a bőrruhások.)
Sitkére átrándult kis társaságunknak a koncert végén egy bánata van csupán: Paksi Endre zenekara nem játsszotta el mindannyiunk közös kedvencét, az Öreg rocker-t. Persze az ossianosok azért így is biztosak lehetnek benne: ha nagykoncert lesz, akkor úgyis megyünk.
A közönségre pillantva várhatóan nem csak mi.
