Sminkeletlen Riki, csinos basszeros lány
Még épp elcsípjük az előzenekar utolsó számának végét, amikor a koncertterembe lépünk. A közeledtünkben az utolsó traktusok alapján alvinosnak ítélt muzsikát játszó zenekarból már csak a szőke basszusgitáros lány áll a színpadon, mire odaérünk. (Már miatta érdemes lett volna végignézni a koncertet gondoljuk, miközben összekacsintunk a fotós kollégával.)
Előre kitervelt szervezői baki bűntette
Éjfél is elmúlik, mire a Junkies színpadra lép. A nem épp színjózan Szekeres András a közönségre nézve kissé hosszan ecseteli a szervezői bravúrt, minek következtében ugyanazon az estén játszanak Szombathelyen, mint a Depresszió. (Olyan érzésünk támad, mintha a szőke énekes előre elnézést szeretne kérni valamiért.)
A népszerű együttes látogatása valóban érezteti a hatását: míg az Oladi Művelődési Központban telt házas bulit tart a Depresszió, addig a szebb napokat is megélt Junkies-ra mintegy 150-200 rajongó kíváncsi
Gyenge teljesítmény, rossz hangosítás
Miután mindezt megtapasztaltuk, maximálisan azonosulunk a Vesztettél címre hallgató dallal, és arra is csak bólogatni tudunk, hogy a bulit Csak a RNR támaszthat-ja fel, ez ugyanis valóban így van.
Beszélgetünk itt minden hülyeségről, mondja a Junkies énekese, és nem is tudja, hogy mennyire igaza van: a frontember zenélés helyett túlságosan is sokat szövegel, ráadásul láthatóan erősen kell összpontosítania a mondandójára.
Szerencsére azért előbb-utóbb abbahagyja, és ismét a zene kerül előtérbe: a Szabad a pálya közben elcsípem Szekeres egy-egy jobb pillanatát, s úgy némi túlzással azt érzem: gennyes sebekkel szívemben kibírom ezt a kínt.
és szarul is néz ki
A szám végén Szekeres a hangmérnökhöz fordul: Nem akarom túl sokat a fényeket fikázni, de úgy érzem magam, mint egy grillcsirke, és szarul is néz ki mondja, némi mondatszerkesztési hibával fikázódva.
Tény, hogy ez itt nem éppen a Sziget nagyszínpada (a hely fénytechnikája jóindulattal a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi), így némileg jogos a kritika az intelligens lámpák vagy épp a füst hiánya kapcsán.
A rövid közjáték alatt alaposabban szemügyre veszem Rikit (aki immár kimeszelten, tupírozott séróval áll a színpadon), és konstatálom, hogy a gyönyörű fehér gitáron játszó amerikai-magyar srác rendesen szét van csúszva.
Talán nem véletlen, hogy épp a Miattad iszom, te állat következik, ami persze ugyanolyan gyengén szól, mint az azt megelőző számok.
Orális örömök
Azért szeretek a Junkies-ban játszani, mert sok csaj jár a koncertjeinkre. Az egyik mellett 30 évig fogok inni mondja Szekeres. (Ha már énekteljesítményére nem lehet büszke ezen az estén, akkor legalább más, szájjal űzhető élvezeteket megemlít gondolhatja.)
A rövid szöveg valójában a Rám mámor vár felvezetése, amelyet Barbaró Attila énekel. Ezután Riki járul a mikrofonhoz, a külsőre Marilyn Manson hasonmásnak is beillő gitáros a Revelation Mary-t adja elő, angolul.
Úgy tűnik, Andris egy kicsit leragad az orális örömöknél, ugyanis kinyilvánítja, hogy hazudik minden politikus, aki viszont tör, zúz, az bekaphatja a faszomat. A mondat második felével ha nem is írjuk le ilyen formában tulajdonképpen egyetértünk.
Ne keveredjetek bele semmibe
A buli vége felé felbukkan a színpadon Halász Ferenc, a Depresszió énekese, hogy Szekeres Andrással együtt előadják a Maszk című számot, amelyet a kendőt viselő énekes közelmúltban meghalt barátjának ajánl.
Nem tudni, hogy minek köszönhető talán Halász hozta át a jó hangulatot az OMK-ból mindenesetre végre pörög a buli.
Az első ráadás szám (Mindenki énekel) alatt közönség is kiengedi a hangját, s a szerző egyből koncerten érzi magát. A koncert utolsó száma (Félbe tépve) előtt Szekeres még egyszer szól rajongóihoz, felszólítva őket, hogy a politikai vihar közepette ne keveredjenek bele semmibe.
Ekkor késztetést érzünk, hogy odakiáltsunk: ha rajtunk múlik, akkor a balhéhoz hasonlóan a jövőben a Junkies koncertjeitől is távol tartjuk magunkat.
Végül nem nyitjuk szóra a szánkat, inkább csak csendben tüntetünk: hazaindulunk