"A fájdalom nem tűnik el, csak hozzászoksz"

Földharc, fojtás, törés, feszítés. Néhány azon műveletek közül, amelyek bevetésével egymásnak esnek a nyolcszögletű, kilenc méter átmérőjű ketrec féktelen harcosai – és akkor a bitangerős ütésekről-rúgásokról még nem is beszéltünk. Mindezt egy herevédőben, egy fogvédőben, és egyetlen vékony, ujjatlan kesztyűben űzik kétszer öt percben feladásig vagy ájulásig, úgy, hogy a szabályrendszer alig pár szóban foglalható össze: a szemet, a gerinc vonalát nem érheti támadás, és nincs fejelés, vagy testnyílásokba nyúlás. Ezen kívül viszont bármit lehet – és kell is, ha nem akarja az ember hamar bevégezni.

Az óhatatlanul is a régi gladiátorküzdelmeket eszünkbe juttató sportágat Horváth Győző szerint – aki nem csupán edző vagy szervező, illetve a Fédercombat Szövetség fegyelmi bizottságának elnöke, de maga is aktív bunyós – az oroszok kezdték el jó tíz évvel ezelőtt, és ők már ketrecben gyakorolták ezt a kellemes testmozgást. Azelőtt ugyanilyen lecsupaszított szabályrendszerben, de még ringben folytak ezek a vérre menő küzdelmek: ezt hívták és hívják mindmáig free fighting-nak, vagyis szabadharcnak.

Harcosi honorárium: egyenes arányban a kockázattal
Magyarországon ma már több szövetség is él és virul, az élvonalban pedig úgy tizenöten vannak, akik külföldön is rendszeresen ringbe szállnak. A rizikófaktorral egyetemben a csábítás sem kutya: a nyertes forintra átszámolva általában úgy két-háromszázezret kap, de még a vesztes fél is száz-százötvenezret vihet haza. Így egy hónapban, ha nem kap be kritikus sérüléseket, egy harcos két összecsapásból vígan megélhet.

Győző már gyermekkorában belekóstolt a harcművészetekbe, és kipróbált számtalan sportot: boxolt, birkózott, cselgáncsozott, de még atlétikázott is. A katonaévek után próbálta ki a light-kontakt kickboxot, de „az a hülyék sportja” – mondja (s nem tagadja a Dancsó Zoltánnal szemben táplált ellenérzéseit sem), ezért belevágott az utcai harcba, amit az azóta szervezett bűnözéssel vádolt Tasnádi Péter kezdett el elsőként Magyarországon. „Ott a ringben tanultam meg mindent. Az első meccsen úgy szétrúgták a lábam, hogy végig fekete volt.”

Az a jó, ha a harcoson csak „átvillanik a fájdalom”
Horváth Győző szerint ez a harc fényévekre van az általa csak „városi Harry Pottereknek” hívott kickboxosok mókázásaitól: itt a gyakorinak számító orcsonttöréstől egészen a májrepedésig húzódhat a sérülések tárháza – a tűréshatárok minél jobb kitolása tehát szó szoros értelemben létfontosságú. A Sukothai Team szombathelyi szakosztályánál „a fájdalomra való felkészülés úgy megy, hogy folyamatosan rúgatjuk és üttetjük magunkat. Persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy szétverjük egymást, hanem módszeresen, edzésterv szerint először például csak a belső combot, aztán csak a bordát rúgjuk, és így tovább” – meséli a thai-box edző.

A fájdalom azonban nem tűnik el, csak hozzászokik az ember. „Hülyeség, amikor azt mondják, hogy valakinek már nincs ideg a sípcsontjában. Dehogy nincs.” Hogy minél jobban tűrjék a kínok kínjait, szabadharcos edzéseik sem piskóták: amikor egy erőnléti gyakorlatsor folyamán tanítványai pihenésképpen nyomják a fekvőtámaszokat, könnyen megeshet, hogy váratlanul kapnak egy irgalmatlan rúgást oldalról, és „amikor már nagyon fáj nekik, akkor jön az ötven guggolás. Ki kell bírniuk, ne az legyen meccs közben, hogy ha bekapnak egy ütést, akkor megállnak és leintik őket.”

Amikor megszűnik a kép: menni, likvidálni, nem feladni
„Meccs közben abszolút nem érzel semmit. Olyankor megszűnik minden. Ha még látod a közönséget, az már régen rossz” – mesél Győző a felspannolt bunyósokban keletkező, különleges csőlátásról. Nem is engedik, hogy az ilyen gálákon a közönség belecsaphasson az épp bevonuló sportoló tenyerébe, vagy egyáltalán megérintse. „Amikor az oroszokkal edzettünk, ők mondták el, hogy ilyenkor elveszhet az energia. Lehet benne valami, mert amikor a thai-box világbajnokság során szétrepedt az egész mellkasom, az orvosok semmit nem tudtak csinálni, egy kézrátételes gyógyító kúra után viszont már a harmadik napon edzettem.”

Elengedhetetlen, hogy a küzdő fél kikapcsolja a külvilágot: interjúalanyunk szerint vele is megesett, hogy megnyerte ugyan a meccset, de végül összeesett a ring szélén. Kérdésünkre, hogy előny-e a brutális párharcnál, ha valakit elönt a nyers agresszió, szerinte „általában nem, de a ketrecnél jól jöhet. Viszont onnantól kezdve, hogy a földre kerülsz, teljes mértékben észharc van: birkózás, fogáskeresés, fojtástechnika.”

Szombaton a jámbor-hidegvérű mészáros, Jeges is színre lép
Győző szerint hamar kiderül valakiről, hogy később alkalmas lesz-e a szabadharcos helytállásra: van olyan, aki még soha nem ütött vagy rúgott, de van érzéke van hozzá, így nagyon hamar belejön ebbe a mozgásba, mások viszont évek tanítómunkája ellenére sem kapják el a fonalat. „A kezdőket is már megkóstoljuk finoman edzés közben, megcsípjük például a combjukat, tehát olyan helyeket, ahol csak fájdalmat okozunk, de nem sérülnek meg.” Ha pedig látják, hogy az illetőt nem érdekli a fájdalom, és jön előre, akkor az már fél siker. Persze akad olyan is, aki vérprofi az edzésen, csak ringbe ne kelljen mennie, mert különben leblokkol.

Egy biztos: tanítványa, az örmény származású, ránézésre a légynek sem ártó Tovmaszjan Jegise nem ilyen. „Amikor bemutattuk, hogy beceneve Jeges, kiröhögték. Aztán az első fél perc után mindenki hüledezett. Szikár gyerek, halál nyugodtan néz, és várja, hogy jöjjön az ellenfél. Ha nem szalad bele fogásokba, akkor mészárol állandóan.” Adalékként még megkapjuk, hogy Jeges játszott már a thaiföldi világbajnokkal is – egyetlen ponttal kapott csak ki tőle.

Halálos eshetőségek – újraélesztő berendezéssel állnak készenlétben az orvosok
Felmerült bennünk a kérdés: vajon létezik-e élő példája az utcai- illetve szabadharcnak az amerikai filmekben látott fekete változatának, vagyis amikor nem állítják le a meccset, és az akár halállal is végződhet? „Ilyen mindenhol van. Magyarországon is” – mondja Győző.

A szombati, Arena Savaria-ban megrendezendő esemény a műfaj efféle, illegális variánsától természetesen igen messze áll: a viadalt válságos esetben leállító bírón túl a ketrec mellett is mindvégig figyelnek a szervezők arra, ha valamelyik ringbelépő netalántán elájulna – ilyen esetben rögtön megálljt parancsolnak. Az ütközetek kíméletlensége miatt egyébként a piros körben tizennyolcas karika is felkerült a szóróanyagra: fiatalkorúak csak felnőtt kísérete mellett nézhetik végig a tíz párharcot.

Ringbelépés előtt hivatalos nyomtatványt is kitöltetnek a bunyósokkal, amiben saját felelősségükre vállalják a következményeket. Komoly egészségügyi követelményeknek is eleget tesz a szervezőgárda: újraélesztő berendezéssel felszerelt mentőautó és orvosi stáb áll majd rendelkezésre, mert ha halálesettel remélhetőleg nem is, sérülések tömkelegével feltétlenül számolniuk kell. Nomeg sokezer főnyi nézősereggel: a FightNight-ok eddig kivétel nélkül teltházzal mentek végbe.