A Nyugat.hu-n szokatlan téma következik: egy komoly koncertélmény, sztárklasszikustól, sok-sok képpel
Küldetés féle motoszkál bennem: legyen olykor a komolyzene is a kisvárosi netre való. Könnyűzenei csetepaték, éjszakába nyúló partibeszámolók közt kaphasson helyet egy másik világ is. Kritikára nem vállalkozunk, filmet, színházat, azt szabad, a klasszikus zene tabu, szent tehén, megfoghatatlan. Mozart Requiemje komolyabb alapokat kíván. Hiába ismerjük minden taktusát, mint a parfüm, elillan, nyoma vész, utána mi marad: lehetetlen szavakba csomagolni Marad pár sor, hangulati aláfestés a képgalériához, a küldetésünk így célba ér.
Magamnak írtam a Requiemet!
Mozart-évforduló van, és halottak napja közeleg: a koncertszervezők az este darabjául a Requiemnél találóbb művet nem is választhattak volna. Egy feljegyzés szerint Mozart élete utolsó délutánján otthonában néhány barátjával a Requiem egyik tételét próbálta. A zeneszerző az első ütemek után hangosan fölzokogott és félretette a kottát. Ma éjjel meghalok, megmondtam, hogy magamnak írtam a Requiemet! mondta.
A legendához még hozzátartozik: a mester éppen a Varázsfuvolán dolgozott, amikor egy magát megnevezni nem akaró idegen jelent meg nála, hogy gyászmisét rendeljen. A fekete ruhás több ízben is sürgette Mozartot. A zeneszerző ekkor már súlyos beteg volt. A töredéket a legkedvesebb tanítvány, Franz Xaver Süssmayr fejezte be. A zenetudomány még ma is vitázik azon, vajon állottak-e Süssmayr rendelkezésére vázlatok, vagy saját ihletéből írta a Sanctust, a Benedictust és az Agnus Dei első szakaszát.
A zenedráma meglepően sok érdeklődőt vonzott
A szervezők bízhattak Mozart töretlen népszerűségében: a 2.400 forintos belépőjegy helyi viszonyok között borsosnak számít. A liturgikus műhöz patinás díszletül szolgáló Székesegyház főhajója azonban így is majdnem megtelt, és oldalt is ültek páran. Lehetne vitatkozni azon, hogy az estén a zenekar és a mögöttük megbúvó impozáns méretű kórus vajon miért szólt meglehetősen tompán (olykor mintha a pincéből jött volna a hang). A székesegyház akusztikája nem volt a célnak igazán megfelelő, vagy csupán egy emelvény hiányzott a kórus alól?
Az előadók: a keszthelyi Helikon Kórus, Nagykanizsa Város Vegyeskara, Zalaegerszeg Város Vegyeskara, valamint Nagykanizsa Város kibővített Szimfonikus Zenekara volt. Vezényelt: Hajdú Sándor.
A zalai együttesek mellé kifejezetten karakteres énekeseket sikerült állítani. (A szoprán Bia-Irene Levin (Svédország), az alt Baráth Yvette, a tenor László Boldizsár, a basszus pedig Jekl László volt).
| Hallgasson bele a szombathelyi előadásba!
Töltse le a Requiem egy részletét .mp3 formátumban! (5,2 MB) |
