Jó kis recept
Hogy is szokott ez lenni? Amikor egy színész/színésznő eléri a megfelelő kort, eszébe szokott jutni, hogy nincs még lemeze. Hát legyen gondolja. A szerencsésebbjének hangja is van Für Anikó ilyen. Kell egy zeneszerző: Jamie Winchester jó csengésű név, még aki nem hallott tőle zenét (nincs ilyen), az is ismeri. (A Dés éppen nem ért rá.) A szövegeket megírja a Bereményi az jó ebben, meg hát színházi ember. A közszolgálati rádió reggeli ajánlójában is lesz róla fél perc, aztán jöhet a turné. A turnéhoz kell egy jó zenekar, és egy kis extrának mostanában nem árt egy volt megasztáros dívát felkarolni. Az behozza az előadásra azokat is, akik nem járnak színházba.
Jó kis este
Für Anikó hangjára biztosítást kellene kötni. Ha más erénye nem is volna, ez az orgánum akkor is elvinné a produkciót. Szerencsére azért többletértékei is vannak a műsornak. Jamie Winchester és Hrutka Róbert fülbemászó melankóliája, Bereményi ismerős-testes szövegei hangulatot adnak az estének.
A dalok, mint egy pohár rozébor: üdítők, fanyarok, színük halvány rózsaszín, más fényszögből egészen vöröses. A tizenkét zenész ahogy kell, profi hangzásban. Köztük Jamie Winchester és Hrutka Róbert, az angyalarcú Schmidt Vera vokálozik és a Virtuózok vonósnégyes asszisztál. Összhang, összemosolygós örömjáték. Még az sem zökkent ki, hogy a szombathelyi Hemo nagyteremének akusztikája nem az igazi. Jó kis este.
Jó kis hely
Für Anikó Szombathelyre hazajön. Olyan ez a fellépés, mint amikor a faluról messzire került ember hazalátogat, hogy megmutassa, mit ért el. (Autó, házastárs, CD, egyebek...)
A Hemo-ban szellős háromnegyed-ház. A színésznő nagy-nagy örömmel üdvözli szeretett Szombathelyét, ifjú korának színhelyét és lelkes közönségét. Elragadtatva beszél a helyről, sajnálja, hogy a szövegíró a várost még nem foglalta versbe, mert ő elénekelné. Kitörő taps fogad a színpadról érkező minden rezdülést. Szeretik.
Jó kis szövegek
Már előre ismerősek: a bereményis szófordulatok és témák köszönnek vissza. Ha nem tudnánk is ki a szerző, fél szavakból ráismernénk. Hétköznapi líra a csúnya Budapestről, a röpke légyottokról, az apró bíbor bűnjelekről, a csókok ízéről, és a se veled se nélküled kapcsolatokról. Mint húsz-harminc éve, most is külön balladát szentel egy iskolatársnak. Miközben dúdoljuk az új dalt, a Szabó Editet, visszacseng a régi, az Udvaros Dorottyának írt: Mindig csak rohant, mondtuk is neki, a vesztedbe futsz
Jó kis zene
Míg a művésznő a színfalak mögé vonul, jelmezt cserél, teret kapnak a kíséretben megbúvó zenésztársak is. Jamie Winchester és Schmidt Vera két-két szám erejéig gitárt ragad, énekel. Külön öröm látni Schmidt Verát, a megasztáros téboly egyik legszimpatikusabb jelenségét: ilyen közegben, saját szerzeményei közt. Most Jamie Winchesterrel énekel párban. Ébredés című száma pedig csodaszép. Jó kis koncert.
Jó kis előadás
Nőstény álom? Für Anikó nem dögös díva, nem is, mint Schmidt Vera, éterien angyali. Ő egy, a húszas éveit már maga mögött tudó, tapasztalt asszony. Eleganciája is ezt támasztja alá, alul szürkében, felül tüzes vörösben. Természetes erő, leheletnyi sminkkel.
Ha kell, játszik, tüzes, máskor szinte beolvad a zenekarba. Aztán elég a legkisebb gesztus, a szoknyája rezdülése, hogy csak őt lássuk a színpadon.
Ülve énekel. Nincs az ilyenkor gyakori modoros primadonna póz. Mindennapi jelenlét van, együttlét a zenével, a társakkal, a közönséggel. Jó kis előadás.
